2. fejezet

1.7K 49 4
                                    

Summer Collins

California; Newport Beach, tárult elém-e szöveg, miközben kómásan nyitottam ki a szemem az anyós ülésről.

- Drágám pár perc és megérkezünk Peterekhez, remélem minden rendben lesz. - majd anya megszorította a kezem.

Minden rendben, ezt úgy mondja, mintha nem ő szakítaná ki a 17 éves, utolsó gimnáziumi évét megkezdő lányát a régi életéből. De nem leszek szomorú és megpróbálok alkalmazkodni, viszont útálok újoncként bekerülni bárhová is. Mindig mindenki árgus szemekkel figyeli minden lépésed...Brrr, még a hideg is kiráz.

- Persze anya, minden rendben. - ásítás közben válaszolok.

Oldalra kapom a fejem, ahol anya befordul egy térkővel kirakott udvarba, egészen az ajtóig megy, majd leállítja a motort. Úr-is-ten, ez a ház hatalmas és kívülről gyönyörű. Nekem kell még pár perc, hogy össze szedjem magam, viszont anya már rég kiszállt, mert Peter már várt minket.

Egymást ölelve tekintettek felém, majd összekulcsolt ujjakkal jöttek oda, hogy bemutatkozhassunk egymásnak.

- Szia Summer, Peter Miller, édesanyukád barátja vagyok, sokat hallottam már rólad, kérlek érezd magad otthon. - mosolygott kedvesen.
- Szia Peter, köszönöm. - mosolyogtam rájuk, belül viszont nem voltam boldog.
- Summer, segítek felpakolni a szobádba, hogy le tudj pihenni. - fordult felém Peter.
- Köszönöm. - fáradt hanggal válaszoltam.

Anya körbevezetett a házban, a földszinten nappali, étkező, konyha egyben egy nagy térrel, egy külön álló mosókonyha és egy gardrób, az emeleten három szoba, egy fürdőszoba, külön mellék helyiséggel és egy kisebb nappali helyezkedett el. Amíg mi körbe jártuk a házat Peter felhordta az összes bőröndünket. Belépve a szobámba, ami Jake mellett volt, nem jutottam szóhoz. Világos falszín, gardrób sarok, hatalmas francia ágy, íróasztal, egy könyvespolc és egy közös erkély Jake-el.
Anya elköszönt egy hosszú öleléssel, Peter pedig magamra hagyott, hogy pakoljak ki, rendezzen be a szobámat ahogy szeretném.
Viszont mielőtt elmentek volna eszembe jutott, hogy van egy fia...
- Peter, anya... - szóltam nekik, mire mind a ketten megfordultak - Jake?
- Fogalmam sincs épp hol van, valószínű az egyik haverjánál, mivel tegnap este volt a nyár záró buli. - válaszolt Peter, majd megfogta anyu kezét és magamra hagytak.

Na szép mondhatom, bulizós mostoha báty.
Remélem itthon nem szokott bulikat tartani, mivel én sosem járok bulikba. Nem értem mire jó, ha az ember részegre issza magát.

Miután valamennyire kipakoltam, elmentem letusolni, megcsináltam a szokásos esti rutinomat és már épp az ágyon fekve írok Sammynek egy üzenetet.

- Sammy épségben meg érkeztünk, hiányzol, holnap hívlak. Szeretlek. - küldtem el barátnőmnek az üzenetet.

Beállítottam az ébresztőt 6:00-ra, hogy reggel időben fel tudjak kelni az első napomon. Fáradtan hajtottam le fejemet és nem kellett sok idő és elnyomott az álom.

Hajnalban mikor szólt az ébresztő, hangokra lettem figyelmes. Felkeltem a meleg ágyból és az ablakhoz sétáltam. Kint találtam Petert, aki valószínű Jake-el beszélt, amit nem hallottam tisztán, hogy mit mondd neki, csak egy hatalmas ajtócsapódás hallatszott és a fekete Bmw már el is hajtott.

Gyors elkészültem a fürdőbe és siettem le a földszintre valami reggeliért.

- Jó reggelt Sum, hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva Peter.
- Köszönöm jól, tegnap fáradt voltam, így hamar elaludtam. - válaszoltam egy fél mosollyal. - Az előbb Jake volt aki gyorsan távozott? - érdeklődtem.
- Igen ő volt, sajnos nem indult valami fényesen ez a reggele. Tegnap későn ért haza, ma pedig már 7:00-től edzésünk van. - hadarta el Peter és már ott is hagyott a konyhába.
Hmm ez fura, alig beszél a fiáról, épp csak azt ami nagyon lényeges. De most nincs időm ezzel foglalkozni, ugyanis nem szeretnék az első napon elkésni az iskolából.

A mostoha bátyám - JakeWhere stories live. Discover now