A mostoha bátyám - Jake

14. fejezet

S.C.

"Jobbnak láttam a háttérbe vonulni, így inkább a fürdő felé vettem az irányt. Beléptem és kulcsra zártam az ajtót, majd lecsúsztam a földre. Hát persze, hiszen ők a barátai, nem én. Még Sammy is itt van, de túlságosan leköti Matt..."

Akkora hülye voltam. Jakenek mindig is ők lesznek a barátai, én a szemébe egy senki vagyok... A fürdőt a szipogásom hangja töltötte be, kintről pedig csak a dübörgő zenét hallottam beszűrődni.
Már épp mentem volna rendbe szedni magamat, amikor valaki olyan erővel dorombolt az ajtón, hogy azt hittem betörik.

— Summer, odabent vagy? — hallottam meg Jake hangját.

— Jake, kérlek, menj és érezd jól magad. Egyedül akarok lenni. — de azt hittem az ajtó mindjárt betörik, ha nem nyitom ki.

— Sum, kérlek, nyisd ki az ajtót. — kinyitottam és abban a pillanatban berontott, karjaiba zárt és hevesen megcsókolt. — Köszönöm a meglepetés bulit és azt is, hogy a te lettél a "mostoha húgom".

— Jake butaságokat beszélsz. Inkább gyere és érezd jól magad, hisz ez a te bulid. — kinyitottam az ajtót és otthagytam Jaket a fürdőben.

Nekem ez már túl sok.
Nem akarok a barátai és közé férkőzni.
Így jobb ötlet híján felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. A terasz ajtómat viszont kénytelen voltam kinyitni, mivel melegem volt és másképp nem tudtam lepihenni.

Fogalmam sincs mennyi ideje forgolódhattam, amikor a zene elhalgatott, a tömeg eloszlott és trappolásokat hallottam meg felfelé.

Az ajtóra pillantottam, ahol Jake állt egy szál boxerben és kiskutya szemekkel nézett rám és elkezdett közelebb jönni felém.

— Sum, gyere ide. — feküdt be mellém az ágyba és szorosan magához ölelt. — A másik szobában alszik Sammy és Matt. Itt maradhatok melletted?

Képtelen voltam megszólalni, csak bólintottam egyet.

Valami megváltozott kettőnk közt és ezt ő is pontosan tudja.

Egyszerűen nem tudtam mellette maradni, így jobbnak láttam, ha átmegyek anya és Peter szobájába.

Már épp kitakaróztam volna, amikor megéreztem, hogy az erős kezei visszarántanak és nem engedett a szorításból.

Valahogy sikerült álomba merülnöm, viszont ami következett, arra lehetetlen volt felkészülni.

— Sum, megjöttünk. — hallottam anya hangját lentről.

Bakker, tuti nagy a kupi, sietős léptekkel elindultam a földszintre, de meglepetésemre tisztaság fogadott.

— Szia anya, Peter. — öleltem meg őket.

— Milyen volt a buli?

— Nem voltam lent, mert fáradt voltam, így ledőltem aludni. — furcsa volt, hogy nem kérdezték mi van Jakkel.

Elhessegettem a gondolatokat és inkább felmentem letusolni és neki álltam tanulni.

Délután mikor mindenki elhagyta a házat furcsa mód kíváncsi lettem merre is van Jake.

Megkerestem anyut és megkérdeztem tőle, hátha ő tudja.

— Anya, nem tudod merre van Jake? Nem láttam egész nap.

— Sum beszélnünk kell. Kérlek ülj le. Hívom Petert is.

Na itt már sejtettem, hogy valami nem oké, de amit mondani fognak arra nem készültem fel.

— Figyelj Sum, — kezdi Peter — Jake, nos...

— Csak bökd már ki. — emeltem fel a hangom.

— Felvették az európai egyetemre, ahova beadta a kérelmet még szeptemberbe. Titokba tartotta, még mi sem tudtuk. Mielőtt elmentünk, akkor állt elénk. Már a gépen ül.

Hogymiajókurvaéletvan?

— De... ez... nem lehet igaz. — dermedtem le. — Mikor jön vissza?

— 2 éves szerződést írt alá. A gimit is ott fejezi be. — anya szavai hallatán elkapott a sírás.

Két kibaszott évre elmegy, úgy, hogy nem is szól?

Faképnél hagyom anyáékat, mert nem bírok egy légtérbe lenni velük.

Az életem teljesen összeomlott.

Itt hagyott.

Egyedül.

................

Innentől fogva nem érdekelt egy fiú sem. Csak a sulira és a tanulásra koncentráltam.
Úgy tengett minden napom, mint aki élni sem akar.
Nagyon felemésztett az elmúlt időszak.

Jake nem keresett, én meg nem kerestem.
Baszódjon meg.
Ha neki semmit nem jelentett, hát nekem sem fog.

Szóval így telnek a mindennapjain.
Suli.
Haza.
Tanulás.
Munka.
Alvás.

Mindig ugyan az a kör.

Hiába akarnak kirángatni ebből az állapotból, egyszerűen képtelenek rá.

Néha néha hallom, hogy anya, vagy Peter beszél Jakkel telefonon, de én megkértem őket és mindenkit, hogy előttem ne beszéljenek róla.
Tudom, hogy fáj nekik.
De nekem így jobb.

Elengedtük egymást, végleg.

Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha tetszett jelezd egy csillaggal.

Xoxo;
Fromhungary21.
23.08.12.