A mostoha bátyám - Jake

11. fejezet

Summer Collins

"Épp magamba zuhannék, amikor valaki kopogtat az ajtón."

- Szabad! - kiáltom.
- Szia Summer, bejöhetek? - néz nagy szemekkel.
- Persze, gyere csak.
- Nem akarlak sokáig zavarni, csak érdekelt hogy vagy. A lábad? - mutat felé.
- Nem zavarsz, köszi már kicsivel jobb, de még pihentetnem kell. - nézek rá.
- Na ez tök jó, örülök. Jövő héten még maradj itthon és pihentesd a lábad. De ha úgy érzed, hogy kell még idő, csak szólj. - mosolyog Ryan.
- Köszönöm ez jól esik. - mosolygok vissza.
- Nem is zavarlak, csak ezért jöttem. Pihenj és ha készen állsz újra dolgozni, szeretettel várunk.
- Tényleg köszönök mindent.

Már pont az ajtóba állt Ryan, amikor vissza fordult.
- Sum nem tudom, hol is kezdjem...
- Mondjuk az elején? - ironizáltan.
- Szóval arra gondoltam, hogy... lenne-e kedved eljönni velem... - jött vissza a szobába.
Annyira lesokkoltak szavai, hogy nem tudtam megszólalni. Az ajtóhoz kaptam a fejem, ahol Jake állt zsebre tett kézzel.
Én csak néztem az éjsötét szemeibe, nem tudtam mit fog tenni.
- Sum hova menjen el veled? - lépett be Jake.
- Már ne is haragudj, de ki vagy te? - fordult meg Ryan.
- Neked; senki. Viszont egy valamit jól jegyezz meg! Maradj távolt Summertől! - lépked egyre közelebb.
- Jake elég lesz. Kérlek. - nézek rá, hogy ne folytassa. - Ryan kérlek, majd máskor beszélünk oké? Most hagyjatok magamra. - kitessékelem a két fiút és bezárom az ajtót.

Miért történik velem mindig valami galiba mostanában? Miért nem lehet nyugodt életem?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át a fejemben.
Inkább kiülök a teraszra friss levegőt szívni, lehet jobban leszek.
Leülök az egyik székre, a fejemet hátra döntöm, a szemeimet lehunyom és relaxálok fülessel a fülembe. Viszont a testemet átjárja a jól es borzongás és az orromba kúszik a jellegzetes citrusos illat, amit olyan jól ismerek. 'Jake
Végig simít karomon, a fülem mögé tűri hajamat, lány csókokkal borítja be nyakamat és az érzékeny pontomat. Kiveszi a fülest a fülemből;
- Sum, hogy vagy? - rekedt hangon duruzsol a fülembe. Mit tesz velem? Teljesen átjárja a testemet a libabőr.

- Hogy vagyok? Jake az előbbi jelenet mégis mi volt Ryanel? Semmi nincs köztünk és nem is lesz. - mérges voltam rá.

- Még jó hogy nem lesz semmi. Nézz rá, semmi férfias megjelenése nincs. Hozzád nem ő való. - ad hangot a témának.

- Na jó, ezt nem veled fogom megbeszélni. Se időm, se energiám a hülyeségekre. - dugom vissza fülesemet.

- Sum ne már... - veszi ki újra a fülest. - Kérlek, nézz rám. Nem vagy éhes? Mert én éhen halok... - mér végig.

- Azt hiszem de, éhes vagyok. - fordítom felé fejem.

- Csillapíthatok az éhségeden. - simít végig combomon, egészen a csípőmig.

- Hmmm és mégis mivel? - megyek bele a játékba és beletúrok hajába.

- Gyere és adok egy kis ízelítőt. - kap fel az ölébe és megindul a szobájába.

- De én burgerre vágyom. - kacsintok és vissza indulok a szobámba.

- Summer, ezt nem hagyom annyiba. - jön utánam, elkap és hevesen megcsókol.

Megszakítva a csókot megszólalok;
- Jake én tényleg éhen halok, szeretnék valamit bekapni... mármint, na nem úgy értettem... - nézek minden fele csak rá nem.

- Rendben, akkor nem megyek az aurádba, értem én. Akarod, hogy elvigyelek valahová? - áll meg az ajtóba félig felöltözve.
Mert mér is ne, úgy kell berontani a szobámba, miközben vendégem volt, hogy csak egy lenge rövidnadrág volt lazán a derekán.

- Igen azt megköszönném. És Jake - fordult vissza - kérlek öltözz fel. - szem forgatva besétált a szobájába és becsukta az ajtót.

Te jó ég, egyre jobban kezdd bonyolódni kettőnk közt a dolog. Muszáj lesz beszélnem Abbyvel.
A rohadt életbe.

Mintha csak gondolat olvasó lenne, megcsörrent a telefonom.
- Szia Sum, nem felejtettem el a holnapot, viszont ma nem akarsz kijönni a városba? Egy kis csajos pletyka, ilyesmi? - érdekesen cseng a hangja, csak nem valami gáz van?!
- De persze, de várj szólok Jakenek, hogy dobjon el. Rendben? - gyorsan összeszedtem magam, már amennyire tudtam és indultam Jake szobájába.
- Rendben, várlak. A címet átküldöm. Puszi. - időm se volt válaszolni, letette.

- Jake, figyelj nem lenne gáz ha offolnám a kaját és - nyitottam be, de bassza meg ki számít egy meztelen Jakere a szoba közepén? - ó te jó ég, ne haragudj. Itt sem vagyok. Khm... megvárlak lent. - szó szerint bebasztam az ajtót és lekecmeregtem a lépcsőm.

Basszamegbasszamegbasszameg. Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek. Igaz, hogy háttal állt és ismét megpillanthattam a kidolgozott hátizmait, de még mindig sokkos állapotban vagyok.

- Sum, hűtsd le magad. Tiszta vörös az arcod. - vigyorog 1000 wattos mosollyal.

- Le hűtelek én mindjárt... - töltök magamnak egy pohár vizet és hátat fordítva gyorsan megiszom. - Na a lényeg, Abby átküldte a címet, ahol találkozunk. El tudnál dobni? - nézek rá, de úgy néz vissza mint aki nem érti mit mondok.

- El doblak, de én is maradok. - jelenti ki.

- Mi? Nem! Csak ketten leszünk, fiúk nélkül. Na menjünk. - indultam ki lassan a kocsihoz.

Fújtatva felveszi a cipőjét és megindul utánam ki a friss levegőre. Jake segít beszállni, majd indulunk is. Nem tudom mit akarhat Abby, de bőven van megbeszélni valónk.
20 perc autóút után megérkeztünk a megadott címre. Jake kipattan a kocsiból, megkerüli és kisegít.

- Kösz, de már egyre jobban megy. - nem nézek rá - Szóval, kösz a fuvart, de most kettesben akar velem lenni Abby. - nézek fel rá.

- Aha, szóval le vagyok pattintva, értem. Hát jó. Csá. - bebassza a kocsi ajtót és elhajt.

Nincs időm ezen kattogni, ugyanis Abby jelenik meg és rögtön belém karol és húz be a mibe is? Bár, kocsma?!

- Abby lassíts, még nem tudok olyan gyorsan menni. - röhögök saját magamon.
- Jajj bocs, mindig elfelejtem. - néz vissza vigyorogva.
- Szóvaaal, miért volt olyan fontos, hogy itt találkozzunk? - érdeklődök.
- Az a helyzet, hogy jövő héten lesz Jake a 19. szülinapja és szeretnénk meglepni egy bulival.

Köszönöm, hogy elolvastad.
Ha tetszett jelezd egy csillaggal.

Xoxo;
♾️ Fromhungary21.🤍
23.07.22.