Szégyentelenül

42.Fejezet: Mozgásban

Owen

-Kezd fogyni a türelmem – morgom oda neki, miután jó pár perc után is csak idegesen az ujjait tördeli, és tisztán látni vívódik. Még ő hezitál? Na ne nevettess. – Istenemre esküszöm, ha nem nyögöd ki mi a jó franc van, amint földet ér a gép soha többet nem látjuk egymást! – kijelentésemet még fenyegetőbbé teszi, hogy nem emelem fel a hangomat, sőt szándákosan mély, halk tónuson tartom, érezze, komolyan gondolom amit mondtam.

- Emlékszel miért költöztünk el? – kérdezi miközben az ablakon mereng kifele.

- Mert a faterod kapott valami melót a világ másik felén – rántom meg a vállam. Hogy a jó büdös francba jön most ez ide?

- Háh, igen ezt hazudta. Nekünk is meg magának is – jegyzi meg epésen. – Emlékszel mennyire jóban volt apáddal meg Jakkel is? Mindig is úgy érezte ő is a család része.

- Az is volt. Hiszed vagy nem apám és nagybátyám is megviselte, hogy elköltöztetek, majd nem sokkal később... - Milo apja öngyilkos lett röviddel azután, elköltöztek. Hisztérikusan felnevet.

- Ez volt a mese, amit beadtak Neked, te meg mint valami kis eminens diák elhitted. -hangjából csöpög az utálat. - Apám intézte akkoriban a cég könyvelését és pénzügyeit. Ez is azt mutatta mennyire megbízik benne az öreged. Aztán egyszer egy rossz aktába olvasott bele. Jake valami piszkos kis ügye. Természetesen kérdőre vonta Rogert, aki elhessegette apámat, hogy hagyja annyiban, ne törődjön vele. De apám tisztességes ember volt, nem akarta annyiban hagyni, mire apád megfenyegette. Nem tudom mivel, de annyira félt, hogy a világ másik felére rángatott minket egyik napról a másikra. Te jobban ismered az Öreget, van elképzelésed róla, mivel fenyegethette.

Megrázom a fejem, hogy nem. Ténylegesen fogalmam sincs róla, de láttam, hogy viselkedett Jake meg Roger minden alkalommal mikor Milo meg a visszatérése szóba jött. Tehát biztos vagyok benne, ténylegesen több van a költözés és az öngyilkosság mögött, mint amennyit mi tudunk. De bármilyen kicsinyes véleménnyel vagyok a családfőről is meg nagybátyámról is, nem tudom elképzelni, hogy ezt tegyék Mike-kal és a családjával. Ténylegesen úgy szerették Milo apját, mintha családtag lett volna. Komolyan remélem, nincs Jake-nek semmi köze a dologhoz.

-Apám teljesen paranoiás maradt a költözés után is. Rengeteg  rejtélyes hívást kapott, néha-néha fura emberek jelentek meg a lakásba ahova költöztünk. Azután se változott, hogy segítséget kért egy helyi nagy fejestől, aki védelmet ígért információért cserébe. Rengeteget segített a családunknak apám halála után is. – ökölbe szorul a keze, ahogy visszaemlékszik a történtekre. – A nappaliban akasztotta fel magát. Aznap én vittem haza a suliból Lilit. Mi találtunk rá, nekem kellett...

- Hé, nem kell befejezned, értem.

Nagy levegőket vesz, hogy lenyugtassa magát.

-Tudom, hogy a családod, de tinédzser korod óta lázadsz ellenük, Te is tudod, hogy nem jó emberek! Tudni akartad mi nyereség van benne nekem, azon kívül, hogy újra együtt lehetek veled. Csak szimplán bosszút akarok állni apámért. Roger és Jake úgy tettek egész gyerekkorunkba, mintha családtagok lennénk, elhitették velünk, számítunk. De napvégére mindig csak ők számítanak, igaz? Nem tudom milyen titkot akartak annyira megvédeni, de pont kapóra jött, hiszen két legyet ütöttek egy csapásra. Megszabadultak apámtól, és elválasztottak minket. Pont mikor komolyan fontolgattad, hogy elhagyod a családot értem, értünk.

Sokkolódva ülök Milóval szemben. Nem tudom eldönteni, hogy az apja halálát használja kifogásként, hogy újra összejöhessen velem, vagy a régi kapcsolatunk használja kifogásként, még inkább befeketítsen mindenkit aki belefér a beteges agyszüleményeibe. Egyértelmű, hogy valami hatalmas gebasz van a fejében. Mert kurvára semmi ennyire komoly nem volt köztünk. Egy tinédzser fellángolás. Együtt nőttünk fel, hormonokkal túlfűtött tinédzserek voltunk. Nagyon sajnálom, de nem tudom mikor fordult át a fejében ez ennyire komolyra, de biztos vagyok benne, van valami komoly agybaj a rajongásának hátterében. Senki soha nem beszélt neki arról, hogy elhagyom a családot, érte vagy bárkiért. Úgy néz ki a nyári kalandunkat ő egy kicsit drámaibban és körülményesebben élte meg, mint én. Amit nem feltétlen értek, hiszen egy kezemen meg tudom számolni hányszor feküdtünk le egymással, vagy csináltunk bármi olyat ami okot adhatott volna neki túlkomplikálni a barátságunkat.