Szégyentelenül

14. Mibe tenyereltem?

 - Gyere már! – invitál be ismét a zuhany alá, de én csak szerencsétlenül ácsorgok az ajtófélfának dőlve.

- Esélytelen, hulla vagyok! – utalok az egész délutános akciójára. Ez az állat tényleg aludt egy keveset, majd kezdtük elölről az egészet.

- Nem csinálok semmit – mondja, miközben kimossa a sampont a hajából. – Megígérem!

Sóhajtok, majd belépek a fürdőkádba mellé. Megnyalom ajkaim, ahogy végig vezetem pillantásom csodálatos testén.

Amilyen gyorsan csak tudok letusolok, természetesen Ő is élvezi a kis „műsort". Már szállnék ki, mikor visszaránt, amitől majdnem hanyatt vágódok.

- Normális vagy? – háborodok fel, de természetesen a legkevésbé se vagyok dühös rá, amiért kidolgozott mellkasának feszülhetek. Ismét. – Azt mondtad, nem csinálsz semmit!

- Nem is! – mosolyodik el kacéran, majd fülembe nyal.

- Fúj! Undoritó vagy! – kapom el teljesen vörös fejemet.

Kimenekülök a kádból hozzá vágok egy törölközőt, és eltűnök a szobámba, hogy átöltözzek.

- Maradsz? – kérdezem tőle, mikor belép ő is a helyiségbe.

Bólint, majd elkezdi felvenni a felhozott ruháit. Jó házigazda révén, meg úgy egyébként reflexből megkérdezném tőle, hogy kimossam e, és kér e addig valami itthonit, de az fura lenne nem?

- Bedobjam őket egy gyorsprogramra? Reggelre megszárad. – bökök végül ruhái felé.

Önelégült mosollyal kapja fel a fejét.

- Mi lett azzal, hogy semmi közöd a redvás ruháimhoz? – kérdezi kacéran.

Csípőre teszem kezeim, és égnek emelem a tekintetem. Annyira tudtam, hogy a halálba fogja szívni miatta a vérem.

- Felülírja az, hogy megszámlálhatatlan alkalommal beledöngöltél ma a kanapéba. Na add ide, bedobom gyorsan – nyújtom a kezem, majd egy bővebb pólót, meg Randall egyik régi szabadidőjét veszem elő a szekrényből. Ennek jónak kell lennie rá.

A fürdőbe megyek, hogy bedobjam őket a gépbe.

- De számolj azzal, hogy nemsokára itthon vannak a tesóim, és Lysék is biztos át fognak nézni, mert ezerszázalék, hogy böki a csőrét amit reggel látott.

Flegmán megrántja a vállát, miközben felveszi a ruhákat amiket adtam.

Lemegyünk a földszintre, ő levágja magát a viszonylag rendbe tett kanapéra, míg én a konyhába megyek, és kitalálom, hogy mi legyen a vacsi. Valami meleg kajára gondoltam, mert Ollie írt, hogy egész nap hideget evett a buszút alatt, és biztos jólesne neki valami normális étel.

Neki állok egy arabiátának, egy gyors, egyszerű kaja, a maradék pedig elég lesz a srácoknak a hét elejére.

Már majdnem mindennel kész vagyok, mikor Jess és Ollie érkeznek meg.

- Nézd bátyó kit találtam útközben! – kiabál be nekem húgom.

- Hé, idegen, na milyen volt? – nézek öcsémre, aki nyúzottan, vontatva lép be a konyhába, és felcsillan a szeme a kajára.

- Fárasztó, de nem volt vész – válaszolja, majd átölel.

- Menjetek kezet mosni, mindjárt kaja. Jess, Neked milyen napod volt? – kiabálom ki neki, mert Ő nem jött be.

Kikukkantok a nappaliba, ahol húgom már Owen mellett ül, és elkobozta a telefonját, azon mutogat valamit. Összeráncolom a homlokom, és azon gondolkoznom, hogy ez mikor történt. Hogy lettek ezek jóban?