Szégyentelenül

10. Party

Trevor

Veszek az útra két sört, és bár gyalog viszonylag gyorsan ott vagyok, el is fogy mire megérkezem.

A hely egy picivel jobb környezetben van, mint amilyenben Clayék laknak. Régi, de szépen kialakított épületben. A bejárathoz egy elkerített rész vezet, ahol tömve állnak az emberek. A fiúk elegánsan, de mégis lezseren a lányok koktél ruhákban, kicsípve magukat. Ahhoz képest, hogy a város nem egy elit környékén mozgunk, az emberek ruházata, meg fajtája nem ezt igazolja.

Rögtön a vip kapuhoz megyek és intek a biztonsági őrnek aki már ismer mint a rosszpénzt.

Belépve a helyre szememnek meg kell szoknia a félhomályt és a közben villodzó neon fényeket. Imádom, hogy a bejárat olyan, mintha valami puccos hotelba, vagy nem is tudom, hova mennél be. Bársony szőnyeg a láb alatt, arany korlát a lépcsőn mely elválasztja a befele és kifele hömpölygő tömeget. Egy fancy üveg pult a jegyellenőrzésre, meg egy a ruhatárhoz.

Itt is áll két oldalt egy-egy biztonsági őr. Nekik is intek.

- Geryt merre találom? – kiabálom oda, hogy túlkiabáljam az ütemesen doboló zenét.

- Hátul volt a Vipben az előbb.

- Kösz

Elindulok az említett hely felé. Útközben megbámulok egy-két embert akikkel lehetne kezdeni is valamit, meg szerzek piát is magamnak, hogy egy kicsit megalapozzam az estét. A srácok már úgyis halál készek lesznek.

Megállít egy-két csinos lány útközben, de megpróbálom őket hamar lerázni. Bár megjegyzem néha elég részegen szeretek velük szórakozni.

Hátra érve a Vipbe nem találom meg haveromat, ezért lemegyek az alagsorban lévő két táncterembe, de ott sincs, így a kerthelyiség felé veszem az irányt.

Nem kell sok, hogy megpillantsam barátom vöröses hajkoronáját. Magas vékony termetével nem nehéz észrevenni. Egy fehér ing és egy fekete farmer van rajta, haja szanaszét áll.

- Hé, haver, csakhogy ide értél! – kapok egy ölelést. – Clayt merre hagytad? Nem úgy volt, hogy Ő is jön?

- Bébiszitterkedik – arcom grimaszba torzul a gondolatra.

Faszom, hogy a kölykök már megint fontosabbak Neki, mint bármi más. Mégis mikor lesz ennek vége? Majd ha már az összes gyerek 18 felett lesz a háztömbben, és nem lesz akire hirtelen vigyázni kell?

- Jaj, de lelkes valaki – egy mindent tudó mosollyal a kezembe nyom egy pohár sört, majd vállamnál fogva megfordít, és belebámul a tömegbe.

- Danék merre vannak? – kérdezem tőle.

Itt kint hál istennek nem annyira hangos a zene. Hallani, de kellemesen lehet mellette beszélgetni.

- Bementek mert Daniel valami fancy piát akart inni. Ha visszajönnek megkeressük a barátom, akit be akarok mutatni Nektek.

Felhúzom a szemöldökömet. Mi van? Ekkora bandázásról nem volt szó.

- Milyen barát?

- Egy gyerekkori haverom. Már rég össze akarom hozni az Ő meg a Mi társaságunk, de eddig valahogy sose jött össze.

- Ahha, nagyon izgi – mondom tettetett izgalommal.

- Jó fej, ne izgulj – kezdené, de hál istennek megjelenik Daniel meg a barátnője, mögöttük meg Dan bátyja meg az ő...hát barátnője. Vagy valami olyasmi. Ilyen se veled se nélküled őrület az egész.