[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A Range Roveremben ülök, mikor meglátom Jocelyn alakját az orvosi rendelő recepcióján. Egyből furcsállni kezdem az egészet, akkor pedig pláne, mikor Morana is megjelenik mellette, végül pedig hátat fordítanak a kijáratnak, és eltűnnek a szemem elől.
Morana és Jocelyn együtt? Utálják egymást. Leginkább Jocelyn Moranát, de az már részletkérdés.
Mégis mi a francot csinálhatnak?
Gondolkodás nélkül elindulok a praxis felé miközben felhívom Jocelynt és Moranát is, ám mindkettőjük mobilja ki van kapcsolva. Megszólal a vészcsengő a fejemben - mi van, ha Rome ártott Jocelynnek, csak Morana fedezni próbálja? Előlem biztosan nem.
– Jó napot – köszönök a recepciós asszonynak idegesen. – Hová ment Morana Reed?
– Nem tudom – válaszol nem törődően. – Csak átnyújtotta a mai vendégei telefonszámait, hogy hívjam fel őket, miszerint elmarad a mai rendelés.
– De miért... – kezdenék bele, ám ekkor meghallom, hogy nyílik az egyik ajtó mögöttem.
– Isaac Wayne! Fáradjon be.
Megforgatom a szemeimet, majd Rome után megyek, aki megfordult, mire szembe nézhettem volna vele. Morana Jocelynnel van, akiben jobban megbízok mint ebben a féregben, és ha én vele vagyok, tudom, hogy nem tehet semmit Jocelyn ellen.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mikor beérünk a fertőtlenítőszagú rendelőbe becsukom magam után az ajtót, majd leülök a férfival szemben, aki tárgyilagosan az asztalra könyököl, és végre a szemembe néz.
– Megijeszted a pácienseimet azzal, hogy egész nap a rendelőnél állsz a fekete autóddal. Mondd, ennyire hülyének nézel?
– Parancsolsz? – vonom fel a szemöldököm. – Amíg Jocelyn ebben a rendelőben tartózkodik addig vagy én, vagy Sawyer figyelni fogunk rá.
– Mit árthatnék neki egy rendelőben fényes nappal, ahol mindig másokkal vagyunk? – tettet gondolkodást a padlóra nézve. – Esetleg eltekerem a nyakát a tíz perces szünetekben? Vagy mit gondolsz?
