The Guardian Angels (Átírás alatt - minden jog fenntartva)

Chapter One

Emma

Úgy tartják, hogy az emberek emlékei egy idő után megszépülnek és minden borzalmat, amit eddig valaha elszenvedett, egyszerűen csak finomhangolja az agy és már nem is tűnik olyan szörnyűnek, mint amilyen az elszenvedés pillanatában volt.
Talán azért történik az egész, hogy könnyebben megbirkózzunk a hétköznapi problémáinkkal és tovább tudjunk lendülni a nehézségeken, de senki nem mondta, hogy mi van akkor, amikor a feje tetejére állítják a világodat és minden, amiben eddig hittél csak maszlagnak tűnik.

Nyár eleje van és izgatottan megyek a szobámba az új szerzeményeimmel, amiket nem rég vettem át a futártól. Természetesen lehetnének ezek ruhák, sminktermékek vagy egyéb csajos holmik, amik egy, az én koromban lévő lányt érdekelnének, azonban én nem ilyesmiket vásároltam.
Az egyetlen és utolsó mentsváramat a könyvek jelentik, amiket most a kezembe tartok és úgy szorítom magamhoz, mintha az életet adó levegőt jelentené, pedig erről szó sincsen, kivéve akkor, ha te vagy Emma Collins és a Collins családban nőttél fel.
Látom anyám szemében a rosszállást, ahogy elsétálok mellette. Nem érti, hogy miért rajongok annyira a könyvekért. Ő tipikusan az a lány volt a középiskolában, majd az egyetemen is, akiért mindenki odáig volt, aki népszerű és a párja pedig a suli legmenőbb sráca, aki történetesen most az édesapám.
Én viszont teljesen az ellentétje vagyok. Ez volt az utolsó évem a középiskolában és ha egy szóval kellene jellemeznem az évet, akkor a pocsék szót tudnám használni rá. Kilógok minden tekintetben. Nem járok bulizni, soha nem ittam még alkoholt és minden időmet vagy a tanulásnak vagy pedig az olvasásnak szentelem, ezzel pedig olyan céltáblát akasztottam a saját hátamra, amivel még kilencedikben úgy gondoltam, hogy az életvidám lány, aki akkor voltam, megbirkózik, de ahogy teltek a tanévek, úgy jöttem rá én is, hogy egyre nehezebben viselem a beszólásokat és a csúfolódásokat.
Nem törődöm anyám lenéző pillantásával és folytatom az utamat a szobámba, ahol magamra csukom az ajtót és az ágyra dőlök.
Szép lassan kinyitom a csomagot és mélyet szippantok a levegőbe. Imádom az új könyv illatát, olyan érzéseket kelt bennem, mintha újjászületnék.
Behunyom a szemem és hagyom, hogy átjárjon az a mindent elsöprő nyugalom, amit az okoz, hogy újra egy regényt tarthatok a kezemben.

- Végre - motyogom magamban, miközben a csodás borítókat szemlélem. - Régóta vártam rátok - folytatom a sutyorgást.

A csomagban összesen két könyv lapul, amik, mint mindig most is fantasy témájú történetek. Már kiskorom óta rajongok a kitalált történetekért, talán anyám akkor bánta meg először, hogy egy könyvet adott a kezembe, mert azóta ki sem lehet venni belőlük egyet sem. 
Ahhoz képest, hogy a Collins család kívülről mennyire tökéletesnek látszik, belülről annyira mondanám tökéletlennek. Anyám irányításmániás, aki abban leli örömét, ha megmondhatja, hogy mit, mikor és hogyan kellene csinálnia az embernek. Ez addig egészen jól működött, amíg a bátyámmal csecsemők és kisgyerekek voltunk, de ahogy elkezdtünk kamaszodni, ő úgy veszítette el a kontrollt felettünk.
Az édesapám jó ember a maga módján, de anyám mellett egyszerűen nincs szava. Manapság talán erre azt mondanák a fiatalok, hogy egy papucs, de én, aki mindennap velük élek, elmondhatom, hogy apám egy igazi hős, hogy elviseli az anyámat és a szeszélyeit. 

- Fallen Academy - avagy a Bukottak Akadémiája - olvasom fel a könyv borítóját. - Alig vártam, hogy a kezembe tarthassalak.

Az érdeklődési köröm nagyon változó, de az angyaltörténetes regények a kedvenceim, így a most megjelent legújabb ilyen típusú könyvet tartom a kezemben.
Végigsimítom a gerincét és újra elolvasom a fülszöveget, hogy belemerülhessek az új világba, amibe a regény által csöppenhetek. Az ágyam melletti asztalfiókhoz nyúlok, ahol a fülhallgatómat tartom, és lassan kiemelem őket a dobozukból, majd a fülembe helyezem. Kényelmesen eldőlök az egyszemélyes ágyamon és elindítom az olvasáskor használt lejátszási listámat. Valakinek fura lehet, hogy zenét hallgatok olvasás közben, azonban én imádom, ahogy a ritmus az ereimben dobol, míg az agyam egy teljesen más világba vándorol.
Mint mindig, most is teljesen beleélem magam a cselekménybe, ami arról szól, hogy, amikor az angyalok és a démonok között kirobbant a háború megfertőzték az emberiséget és a legtöbb akkor élő embert természetfeletti képességekkel ruházták fel. Ezt persze az angyalok próbálták kontrollálni, így tizennyolc éves korukig rejtve maradt az emberek előtt, hogy melyik világhoz is tartoznak. A sztori teljesen lenyűgöz és érzem, ahogy egy olyan helyre csöppenek, ahol léteznek angyalok, démonok és minden problémám egyszerre olyan kicsinek tűnik, hogy már szinte fel is nevethetnék, ha nem tartanám keservesnek azt, hogy az egyetlen menekülési útvonalam a valóéletből az, ha olvasok.