Amethyst /MHA ff. | Hawks x Oc/

-3-

Moya lila ködje átalakította őt egy civil öltözékbe, ami teljesen eltért a hősruhájától. Így könnyen beolvadt a tömegbe anélkül, hogy felfedezték volna őt. A bank bejárati ajtajához lépve a lila köd visszahúzódott, és Moya egy átlagosnak tűnő fiatal nő álcája mögé bújva kopogott az ajtón.

Néhány pillanat múlva az egyik bűnöző észrevette őt, és élesen szólt, az ajtó mögül:
- Mit akarsz itt? 
- A-ano... Rose Smith vagyok, és az apám adóssági ügye miatt jöttem. - Moya magabiztosan és hitelesen játszotta el a fiatal nőt, akinek állítólag az apja adóssága miatt van dolga a bankban. A bűnözők idegessége továbbra is érezhető volt. Ekkor kinyílt az ajtó és egy férfi dugta ki a fejét rajta.

- Most nem jó időzítés, menj innen! - mondta, és zárta volna be az ajtót, de Moya gyorsan odébb lépett, hogy nem tudja bezárni.
- Kérem, hallgasson meg! Az apám nagyon nagy bajban van, és ezt az ügyet mihamarabb meg kell oldani. Kérem, segítsenek! - Moya látszólagosan sérülékeny hangon könyörgött a bűnözőknek, érveivel arra törekedve, hogy felkeltse az érdeklődésüket és megingassa őket.
- Meghallgatlak, de gyorsan beszélj! - mondta a férfi, aki kinyitotta az ajtót. - De ha csak egy rossz mozdulatot teszel, végezünk veled és a többiekkel is!

Moya érezte, hogy a hangsúly most azon van, hogy feltartsa a bűnözőke. Moya tovább színlelte a könnyeket és elkezdte elmesélni a "problémáját" közben pedig észrevehetetlenül altatógázt kezdett szivárogtatni. Ezt  képeséget még kiskorában másolta le de most nagyon jól jött, hiszen a rendőrök jeleztek miszerint: a terv változik, mert lehetetlen a bejutás... legalább is számukra.

Moya továbbra is hűen tartotta a színjátékot, miközben a bűnözők figyelme egyre jobban a történetére és kétségbeesésére irányult. Az altatógáz lassan szivárogtatva elkezdett hatni, de Moya óvatos volt, hogy a bűnözők ne essenek gyanúba. Az altatógáz, bár öt percbe telt, de hatott.

- Mi a fene... - mormogta az egyik férfi, miközben elkezdett megtántorodni és elvesztette az eszméletét. A többi bűnöző is hasonlóan járt, és egyenként rogytak össze a földre. Moya abbahagyta az altató ház szivárogtatását, és a saját, lila ködét kezdte használni. A köd szorosan megkötözte az alvó bűnözőket. Moya köré ismét nagy mennyiségű köd gyűlt, és mikor visszaszívta a felesleges ködöt, és altató gázt önmagába, már a hősruhájában állt.
- Minden rendben lesz. - mosolygott a túszok felé. Banki dolgozók, ügyfelek, és két kisgyerek. Összesen húszan voltak. Illetve a négy bűnöző. Moya a túszokhoz sietett. 
- Egy hős! - kiáltott egy banki dolgozó.
- Anya, megmenekültünk? - kérdezte az egyik kisgyerek, könnyektől ázott szemekkel, egy fiatal nő felé fordulva.

- Igen, minden rendben, kicsim. - válaszolta a kisgyereknek, miközben megpróbálta megnyugtatni. Moya ekkor vette észre, hogy egy másik anyukát meglőtték. Odasietett, majd letérdelt hozzá.
- Megengedi, hogy segítsek? - kérdezte Moya. Kezében apró fény gyűlt össze. A nő keservesen mosolygott és bólintott. Moya kezét a nő sérülésére tette. Most nem tudta átvenni a sérülést, de sikerült szinte azonnal begyógyítani azt. A nő szerencsére nem vesztett túl sok vért.

- Köszönöm... - suttogta a nő megkönnyebbülten. - Életemben nem láttam még hőst ilyen közelről. - Moya mosolygott, majd a többi túszt is ellenőrizte. Ekkor érkezett meg Hawks is. 
- Kicsit késtél, Csirke. - mosolygott Moya, Hawks felé, mikor egy másik túsz sérülését látta el.
- Ne már, Törpe, megint elhoztad az egész ködbárányos cirkuszt? - válaszolt Hawks, de látszott rajta, hogy nem bánja ezt a ködbárányos cirkuszt.
- Te csak irigy vagy, mert gyorsabb voltam mint te.  - vágott vissza Moya, miközben továbbra is a sebeket gyógyította.
- Hát, ezt nem vitatom - nevetett Hawks. - De legalább hatékony vagy, mint mindig. 
- Ha már itt vagy, szólni kéne a rendőröknek hogy bejöhetnek... - állt fel Moya az utolsó túsz mellől, majd Hawks mellé sétált, és oda súgta: - Nem tudom, meddig hat még az altató
gáz... - ahogy ezt elmondta, a még mindig alvó bűnözőkhöz lépett, és sűrítette körülöttük a ködöt.