A Szíved mélyén

Merina 5. A hallgatózás

Nem érdekelt semmi sem csak futottam a folyosókon. Balra, jobbra, balra, balra, jobbra. Azt se tudtam hol vagyok. Leültem egy ajtóval szemben és sírtam. Zokogtam.
Miért?
Felnéztem és egy ajtó nézet vissza rám.
Felálltam és megragadtam a kilincset és kinyitottam.
A szobában fél homály uralkodott. Az egyetlen dolog ami volt a szobában az egy szekrény volt.
Közelebb léptem hozzá. Semmi extra csak egy egyszerű szekrény.
Kinyitottam.
És ami ott volt az meglepet. Nagyon, nagyon meglepet.

A szekrény belsejében egy lépcső volt ami lefelé vezetett a mélybe.
Ekkor lépések zaját hallottam.
Azonnal beugrottam a szekrénybe és behúztam magam mögött.

Úgy öt perc lépcsőzés után végre véget ért a lépcső és egy ajtó volt a végén.
Az ajtón mindenféle faragások, díszek voltak.
Lenyomtam a kilincset és beléptem oda ami az ajtó mögött volt.
Egy kör alakú szobában álltam. Rajtam kívül 5 ajtó volt. Kettő jobb oldalt, kettő bal oldal és egy szemben. Előttem egy kör alakú asztalon papír halmok hevertek. Ezen kívül volt még egy jósgömb is az asztalon.
Felnéztem és füleltem.
Pisszenések, hangok, lépések zaja.
Amilyen gyorsan csak lehetett oda futottam a bal oldali ajtók egyikéhez és kinyitottam.
Az ajtó mögött csak egy folyosó volt.
A kulcslyukon kilesve néztem mi történik.

A herceg Dailan lépett a szobába. Mögötte két férfival.
- Dailan herceg mit akar mondani? - kérdezte az egyik akin zöld köpeny volt.
- Frank maga is tudja milyen nagy veszélyben vagyunk - szólt bele a herceg.
- Dailan úrfi! - szólalt meg most a másik. - Nem kéne ezt megbeszélni az édesapjával?
- Nem! Apám beteg, én vagyok most a király.
- Azért ennyire ne haladjunk előre - mondta a zöld köpenyes.
- Ugyan miért Frank? - kérdezte hűvösen a herceg.
- Bocsánat...felség...
- Ez a beszéd! Most munkára.
Az egyik férfi három széket hozott az asztal köré. A másik a zöld köpenyes addig valamicske rendet rakott.
Mikor a három férfi leült úgy éreztem örökké itt maradok.
- Olvan!
- Tessék hercegem? - kérdezte a másik férfi akit valószínűleg Olvannak hívtak.
- A te feladatod, hogy kiderítsd ki az aki ezt a levelet írta.
- Igenis felség! - mondta Olvan majd fejet hajtott.
- De van számodra egy most nagyon, de nagyon fontos feladat. Keresd meg Merinát!
- Rendben.
- Te meg Frank menj el a sziklavárosba egész pontosabban Janehez. Tudod, aki megvette a régi ősöreg házat a szikla tetején és Angliából jött.
- Tudom felség! Holnap elindulok és mit kell vele tennem?
- Hozd ide hozzám érzem, hogy valamit sejt vagy tud.
- Igenis felség!
- Hagyd abba Frank! - szólalt meg Olvan. - Felség, mit akar csinálni?
- Megszerzem a Zenét!
- A Zenét?
- Igen, Olvan a Zenét!
- Zene...zene... Nem tudok ilyenről.
- Hát persze Olvan. A király nem beszélt erről senkinek sem ezért megyek hozzá. Most...Most rögtön - azzal felpattant és elviharzott. A két férfi meg követte.
Csattanva zárult be az ajtó mögöttük.

Pár percig még lélegzettet sem mertem venni.
Ezek meg miről beszéltek? Zene? Tessék?
Vajon felmentek már?
Vártam még pár percet majd én is elindultam.
Első dolog lesz az istállóba menni és meglátogatni Avicot.
Ezután...
Ezután... Nem tudom mi lesz. De valami nagy dolog lesz.

Mire felértem addigra szinte meghaltam a melegtől.
Melegem volt és fáztam. Nem tudtam mit érzek.
Egyet tehettek követem Dailant a királyi lakosztályba a királyhoz.

Végre kiléptem a szekrényből és az ajtóhoz mentem majd kinyitottam.
De az nem nyílt.