Minsung Oneshots?

🎄Christmas kiss 1.🎄

--------------------------------------------------------------

Oké, nincs karácsony. Nagyon messze van. Viszont ez az ötlet akkor jutott eszembe, amikor az egyik barátnőm random el kezdett karácsonyi dalokat énekelni. Szóval most tél van a sztoriban.

--------------------------------------------------------------

Jisung és Minho régóta ismerik egymást. Nem. Hazudtam. Egyáltalán nem ismerik egymást. Egy osztályba járnak, így csak annyit tudnak hogy mi a neve a másiknak, meg hogy hány éves. Most hogy közeledik a Karácsony, valami mégis megváltozik a kettő magányos lélek között.
( írói sz.sz. CRINGELEK )

Jisung:

Nehézkesen ülök fel az ágyon. Utálok reggel felkelni. Olyan nehéz, mindig úgy érzem, hogy a nap folyamán bármikor össze eshetek, annyira álmos vagyok. Bár részben ez azért van, mert nem alszok rendesen. Több okból is.

Vacogva kászálódok ki a puha dunyhám közül, az legalább megvéd mindentől, és mindenkitől, legszívesebben egész nap ott feküdnék, de mivel ma is iskola van, muszáj fel kelni. Gyorsan magamra kapok egy zoknit, nehogy megfázzak, majd lassan és kómásan cammogok el a fürdőbe, ahol gyorsan elvégzem reggeli rutinom.

Istenem, még csak kedd van. Sóhajtok nagyokat, ahogy épp az aznapi outfittem próbálom összerakni. Valahogy semmi se illik össze!
Végül egy sima, kicsit bőbb farmer mellett döntöttem, amihez egy nagy fehér pólót vettem föl, arra meg egy világoskék pulcsit, amin az a felirat állt, hogy: Happy vibes.

Aish, de szar ez a felirat. Még hogy hApPy ViBes, adok én neked happy vibe-okat! Mormogok magamban, miközben a lépcsőn próbálok, nem legurulni. Még mindig iszonyat álmos vagyok.

- Jó reggelt Jisungie! Gyorsan reggelizz, mert el fogsz késni, és nem akarom, hogy Mr Park már megint írjon e-mailt arról, hogy milyen szerencsétlen vagy. - vágja oda hozzám anya a szavait. Azt hittem tud rendesen köszönni, de úgy látszik nem.

- Én is szeretlek. - Vigyorogtam rá szarkasztikusan, majd elvettem egy pirítóst az asztalról.

- Jaj, ne legyél ilyen. - forgatta meg a szemeit. - Van valami programod Karácsonyra?

- Mi? Ezt meg hogy érted, itthon leszek veletek.

- Hát épp ez az, hogy nem. - Nevet fel anya kínosan, miközben én próbálom összerakni, hogy mit akar mondani.

- Hogy érted ezt?

- Apáddal elmegyünk Karácsonyra Párizsba. A munka miatt, ott van most dolga. És megyek vele, mert mindig is szerettem volna látni Párizst! Jaj, kicsim... - kezdte anyám selymes, ám lesajnáló hangon. Hogy miért? Mert a sírás szélén álltam! Nem elég, hogy alig vagyok együtt a szüleimmel, ezek elmennek Párizsba, nélkülem, meg Karácsonyra is egyedül hagynak! Ki tesz ilyet?

-N-nem semmi gond. - szipogtam - Élvezzétek. - Mosolyogtam kamun anyura, majd szó nélkül elhagytam a házat.

Gyorsan szedtem a lábam, nem akartam
elkésni. Ahogy a buszhoz értem, mielőtt még az elindult volna, igyekezve felszálltam rá. Nem volt tele a busz. Soha sincs tele. Általában csak egy két öreg nénike vagy bácsika ül rajta, meg természetesen én. Illetve az egyik osztálytársam, Lee Minho.

Na igen, Minhot nem ismerem annyira. Bár elég kedvesnek tűnik, meg barátságosnak, valamiért sosem beszéltem vele. Pedig egész csinos. Biztos esedeznek utána a lányok. Gondoltam ahogy épp ültem volna le az egyik ülésre, ám a buszsofőr olyan hirtelenséggel nyomta meg a gázt, hogy előredőltem. Az orrom már törött lenne, ha valaki nem kapott volna el.

- Jól vagy? - Hallottam a kar tulajdonosának hangját, aki éppen fogott.

- P-persze bocsi csak- Oh.... Szia Minho. - köszöntem kicsit halkan az előttem lévőre.

-Wow, nem is tudtam, hogy tudod a nevem. - nevetett fel. De én még mindig a karjaiban voltam!!!

- Mi az hogy, N-nem tudtad? Kilencedik óta egy osztályba járunk. - feleltem halkan. Bár azt nem tudtam miért.

- Hát nem tudom.... Te sose jöttél oda hozzám beszélgetni, nem úgy mint a többiek... - Forgatta meg a szemeit, két kezét még mindig a derekamon tartva.

- Ez baj? Ú-úgy értem az, hogy az emberek beszélgetnek veled. - Ott helyben felpofoztam volna magam. Csak a legutolsó, beszari idióták dadognak! Jisung, hagyd abba! Parancsoltam rá magamra a képzeleteimben.

- Hát - Sóhajt egyet - Nem. Végül is nem az. Mármint vannak barátaim meg minden, de néha irritáló. A fiúk be akarnak nálam vágódni, mint "menő fiú"- nál. - Alkot macskakörmöt ujjaiból a levegőben, ezzel derekamról levéve kezét. - A lányok meg egyfolytában ott legyeskednek körülöttem, mint valami megszállottak. Eléggé zavaró. - Rakta vissza kezeit az előbb említett helyre.

- Áh. Értem... - vakartam meg a fejem búbját zavaromban, ugyanis Minho drága kacsói még mindig a derekamon voltak!!

Csend. Nagyon, nagy csend. A busz motorjának zúgásán kívül,semmit nem lehetett hallani.
Néztünk. Csak úgy. Egymás szemeibe. Nagyon szép mogyoróbarna szemei vannak, lehet látni ahogy csillognak a napfényben. Egy pillanat. Nem is süt a nap. Akkor miért csillog?... Egyáltalán miért gondolok a szemeire?!

- Khmhm! Nos, azt hiszem megérkeztünk fiúk! - Szólalt meg a buszsofőr. - Le lehet szállni. Szerintem ezt ne a buszon intézzétek. Bár szeretem a romcsi pillanatokat, de dolgoznom kell, szóval örülnék ha leszállnátok. - Nyögte ki egyszerre mit akar, én meg mint akit valaki kupán csapott volna, hogy ébredjek fel, felkaptam magamra a táskám, S mint akit ágyúból lőttek volna ki, szágulldottam ki az ajtón.

ISTENEM! Ne, csak azt ne! Nem, tuti nem, az lehetetlen. Anyámék megölnének! Sonic-ot megszégyenítő gyorsasággal száguldottam be az osztálytermembe, ahol legjobb barátom, kedves Lixie Pixie várt.

- Hallod, jól vagy? Bitch, figyelsz te rám??! - ordította le a fejem Felix.

-Igen, igen figyelek, csak ne most.... had gondolkozzak! - vágtam neki vissza.

- Lemaradtam valamiről?

- Nem, nem csak- - Minho belépett az osztályterembe. Remek.

- Csak? Csak mi?? Sungie mi a bajo- oh. Mit nézel annyira? Ilyen érdekes a matek képlet a táblán?

- Nem, nem. Lényegtelen, majd elmondom.

- Jaj ne, tudod hogy ezt utálom! Jisungie, ne csináld ezt. - Boci szemekkel kérlelt, hogy mondjam el a bajom. Hah! Nem fog megtörténni!

- Jaj ne Lix, ne most.. - Tudja hogy ha bociszemmel néz rám, elér bármit. Szerencsére csak ő. Másoknál nem jön be. - Szünetben elmondom, de így is majdnem lekéstem a buszt... Fel kell dolgoznom a történteket. - Sóhajtottam.

- Oooh, úgy érzem valami, szaftos juicy tea-t kapok! - dörzsölte össze kezeit az izgalomtól.

.......

Mhm, Mhm. Nagyon cringe 🤠 Próbálok nem sírni rajta miközben írom. De remélem megfelel az elvárásoknak LeeMeanhoe4
😘

Jó éjt, vagy napot vagy akármit drágáim!

Becky-chan ✨