Minsung Oneshots?

👀 Nővérem barátja 3.rész 👀

Minho egy kusza hajtincset visszatűrt Jisung füle mögé, miközben intenzíven tartotta a szemkontaktust. Néha-néha lepillantott az alatta lévő ajkaira, miközben egyre csak közelebb és közelebb hajolt hozzá.

- Min mit csinálsz? - Jisung torkán egy hang nem jött ki, csak suttogni tudott. Minho azonban nem válaszolt. Alsó ajkát beharapva rásimított  ujjaival Jisung forró arcára. - Min, ne.. - Jisung két kis mancsával felsimított Minho mellkasára, és megpróbálta eltolni magától az idősebb fiút, de nem nagyon ment neki. Talán azért, mert valójában nem is akarta magától eltolni.

- Hannie, mióta vagy ilyen szép?... - Minho csak lehelte a szavakat Jisung felé. Tapintani lehetett volna a levegőben az intenzitást.

- Min, nem szabad. - Suttogta tovább Jisung. Hátrébb húzódott Minhotól, így félig-meddig el volt döntve a teste a kanapén.

- Miért? - Kérdezett vissza Minho miközben Jisung fölé kerekedett. Han mostmár teljesen lecsusszant, és feküdt a kanapén.

- Mert.. - Nyelt egy nagyot Jisung - A nővéremmel jársz.

- Nem akarok többé.

- T-tessék? - Rebegte a barna hajú.

- Te kellesz. - Ez idő alatt Minho már olyan közel került Jisunghoz, hogy egész testével nekisímult, arcaik pedig miliméterekre se voltak egymástól.
Jisung, Minho előző kijelentésén, belemarkolt az idősebb vállába. Mivel a két fiú ajkai olyan közel kerültek egymáshoz, hogy végül Minho döntött úgy, hogy véget vet annak a minimális közelségnek is.

Jisung először megijedt az idősebb tettén, de idővel ő is visszacsókolt. Hosszú percekig ízlelgették egymás ajkait. Jisung átkarolta Minho nyakát, Minho pedig Jisung derekát kezdte markolgatni. A csók hamar elfajult, és Minho nyelve már bejutást kért Jisung szájába. A barna hajú pedig megadta az engedelmet. Minho feltűrte a pólót Jisung hasánál, mire az beleborzongott, és tiszta libabőr lett. Az idősebb símogatni kezdte Jisung pocakját, Jisung meg beletúrt Minho hajába és halkan sóhajtozni kezdett.

Egyszer csak kulcscsörgést hallottak meg. Jisung ilyedten eltolta magától Minhot.

- Ez biztos Jinsoul! - Suttogta az ilyedt mókus, magyarul Jisung.

Minho ellökte magát a kanapétól, és felállt, míg Jisung felült a kanapén, és visszaigazította a pólóját. Jisungnak igaza is volt. Pillanatokon belül  Jinsoul jelent meg az ajtóban.

- Sziasztok srácok! - Köszönt. - Visszatértem. Csak volt egy kis gond, de megoldottam.

- Oh, Jinsoul! - Minho összecsapta a tenyerét. - Szia picim. - A "picim" becenevet Jinsoul még sosem hallotta, ezért is lepte meg, hogy Minho úgy hívta.

- Öööhm, ja, szia. - Köszönt Jisung is, még mindig a haját igazítva.

- Mivan, olyan furcsán viselkedtek. - Jinsoul gyanakvóan felhúzta a szemöldökét.

- Ja, igen, hát... Jisung kicsit.. hogy is mondjam, rosszul lett. Aha. De adtunk neki gyógyszert. - Mondta Doyun. Úgy tűnik ő is odateleportált valamikor.

- Anya? Te mikor kerültél ide? - Kérdezte Jisung ilyedten.

- Eddig is itt voltam, nem emlékszel? - Doyun megköszörülte a torkát, és idegesen összeráncolta a szemöldökét. Ekkor Jisungnak leesett.

'Baszki'

Doyun egész végig itthon volt, ami csak is egy dolgot jelenthet. Látott, illetve hallott mindent ami a kanapén történt. De szerencsére Doyun nem árulta be a fiúkat, és ügyesen köntörfalazott a kettő szerencsétlennek.