Minsung Oneshots?

🎄 Christmas kiss 6 🎄

- Szia Chan! Holnap találkozunk. - Intett Minho a sofőrnek.

- Rendben, szia Minho! Aztán vigyázz Jisungra. Törékeny léleknek tűnik. - Köszönt Chan is.

- Haha, jó! - Ezek itt cseverésztek, én meg csak álltam mint egy idióta a pulcsimat szorongatva. - Gyere Hannie. - Megfogta a kezem, és már el is indultunk a házához.
Kurvára dobog a szívem. Ha most nem halok meg, akkor soha...

Mint már említettem, kellemes volt aznap az idő, de egy idő után már azért elkezdett fázni az ember. Én is vacogtam.
És ezt Minho is észrevette.

- Nagyon fázol?

- Mi? N-nem d-dehogy!

- Jisung, az istenit, reszketsz. - Rászorított a kezemre és elkezdett húzni a lakja felé, de a lábam is feladta a szolgálatot.

- M-minho....

- Álj meg! - parancsolt rám, amitől először kicsit megijedtem, de miután megéreztem a kézfejét a karomon, ahogy azt simogatva fordít maga mögé, lenyugodtam.

- Mi-miaz... - Minho nem válaszolt, csak lerakta a táskáját a földre, és hirtelen megragadta mind a két alsócombom.
MIAFASZ MIAFASZ MIAFASZ MIAFASZ ?!
ISTENEM, WAH MIT CSINÁL?

Combomat megragadva húzott fel a hátára. Konkrétan ültem a hátán.

- Na, és most... - Felvette a tatyóját a földról, és az egyik vállába akasztotta. - Most futunk.

Megint ráfogott a combomra, de ezúttal most azért, hogy nehogy le essek a hátáról. Elkezdett futni. Elég hülyén nézhetett ki, ahogy két 18 éves fiú, egymás hátára akaszkodva fut az utcán, és próbál nem széjjel fagyni.

Nem telt sok időbe, gyorsan megérkeztünk Minho házához. A Lee leszedett a hátáról, majd előkotorta a kulcsait a táskájából.

Beillesztette a zárba, és már mehettem is be a házba, ahova egyáltalán nem akartam betenni a lábam. Nem azért, mert undorodok tőle, vagy mert nem szeretem, szimplán félek.

- Tessék. - Nyitotta ki előttem az ajtót, mint egy úriember. - Hölgyeké az elsőbbség. - Halkan elkuncogtam magam a viccén, majd beléptem a házba.

Hm.... Olyan ismerős ez az illat. Szippantottam bele a levegőbe, elég hallhatóan.

- Hah, na mivan, tetszik az illat? - Nevetett Minho.

- Hogy őszinte legyek, igen... m-milyen illatosítót használsz....?

- Jaj Sungie. - Oda lépett hozzám. - Semmiet. - Megborzolta a hajam, és egy elégedett mosollyal elsétált.

Hogy mi. Nem használ semmiet? De olyan jó illata van a házna- OOH! Bazdmeg! Ez Minho illata, én meg itt nagyban szagolgatom mint valami idióta!! Most azt hiszi valamilyen mániákus stalker vagyok, ez olyan gáz...

- Nem jössz be? - Hallottam meg Minho hangját a konyhából - Oh! Micsoda meglepetés! Van még tegnapról egy kis palacsinta... Azt hittem felzabáltam. - Fürkészte a hűtőt, míg én mint egy degenerált agyhalott, aki nem érti a saját nyelvét, még mindig csak full kabátban, csizmában meg sálban álldogálltam a fiú előszobájában.

Minho, egy tál palacsintával a kezében odasétált hozzám, majd belehajolt a pofámba.

- Na mi az? - Kérdezte suttogva, szinte már csak egy milliméterre az arcomtól, ami olyan piros színben tündökölt, mint mélg soha. - Sungie hercegnőnek már másnak kell levenni a ruháit? - Kérdezte ironikusan, majd beleharapott az alsó ajkába. Hwajskshausb!!! - Vegyem le rólad vagy mi?

- Mi? NEM! Nem kell, izé.. e-elbambultam! - Sikerült megszólalnom. Remek.

- Jaj, ne, vicceltem, ne vedd zokon. - Veregette meg a vállam.- Gyere. - Hát persze hogy viccelt. Egy pillanat... Miért vágyok arra, hogy levetkőztessen- TESSÉK?! Ezt most ugye én se gondoltam komolyan?!

Óvatosan megpaskoltam az arcom, hogy visszatérjek a valóságba, és villámgyorsan levettem magamról a felesleges ruhadarabokat.

Tök bénán, mint egy ügye-fogyott betotyogtam a konyhába, ahol Minho már a pultnál gyártotta a lekváros palacsintát.

- Kérsz palit? - palit?! - Mármint nem palit, mint pasit, hanem palacsintát! - korrigálta ki magát villámgyorsan, de én csak kuncogtam egyet a szerencsétlenkedésén.

- Igen, azt hiszem kérek.. - Most akkor a kérdés melyik verziójára válaszoltam?

- Oki-doki. - Megkente az édessédet, és lerakta elém az asztalra, míg ő elővette az angol füzetét meg tankönyvét.

Kicsit bizonytalanul, de elkezdtem majszolni a palacsintát.

Minho:

- Mmm, miből kell segítség? - Kérdezte Jisung teli szájjal. Vagyis inkább teli pofazacskóval. Aish, de aranyos, meg akarom zabálni.

- Hát igazából a Gerunddal vagy mivel van egy kis problémám. - vakartam meg kínosan a tarkóm.

- Oh igazad van, az valóban kicsit nehéz. D-de ha rájössz hogy mi az, meg mikor is kell használni, akkor egyszerű! - Gyors betömte azt az egy falatot ami maradt. - Bocsi, M-megkérdezhetem hogy hol a mosdó? - Nem Sungie, hugyozz az asztalra. Annyira kis bénácska... Ez is milyen aranyos már!

- Persze! A folyosó végén jobbra van egy fehér ajtós szoba. Az a mosdó.

- Köszönöm. - Jisung felpattant a helyéről, hogy megmossa kacsóit, én pedig kinyitottam a tankönyvem meg a füzetem.

A kis mókus fiú, villámgyorsan visszaszaladt hozzám, és helyet foglalt mellettem. Hazudnék, ha azt mondanám, teljesen nyugalmi állapotban voltam. Mármint, Jisung, érted, Jisung, ott ült, konkrétan 5 cm-re tőlem! Már most éreztem ahogy a szívverésem felgyorsul? Ez miért van?

- A-akkor mondd, pontosan mi nem megy? - Han a füle mögé tűrt egy kósza hajtincset, és lekönyökölt az asztalra.

- Hát igazából... - elkezdtem neki magyarázni a nehézségeimet az angollal kapcsolatban, ő meg úgy hallgatta, mintha valóban érdekelte volna a szenvedésem.

Jisung olyan beleéléssel kezdte nekem magyarázni az angolt, meg a Gerundot, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga. De én természetesen nem figyeltem rá. Vagyis igen. Pont hogy rá figyeltem, nem arra amit mondott.
Mármint, most komolyan. Láttál már valaha egy ilyen tökélyt? Kedves, aranyos, a hangja olyan mint egy csengőé, dallamosam csilingel, olyan ártatlan mint egy angyal, annyira cuki. De nem csak a személyisége tökéletes. A kinézete is. Széles vállak, imádnivalóan karcsú és kecses derék, amit minden lány irigyelhet, puha selymes haj, feketén csillogó Boba szemek, cseresznye piros puha ajkak, és még sorolhatnám. A hajtincs, amit az előbb füle mögé tűrt, visszaesett a szemébe. Meg akarom csókolni....

- Jisung... - szakítottam meg a beszédben.

- Jaj, valamit rosszul mondtam, ugye nem? Mondd ha igen, sokszor-

- Nem Hannie, minden oké csak... - óvatosan füléhez nyúltam, majd a kósza hajtincset visszatűrtem a füle mögé. Hatalmas nagy csillogó bociszemekkel meredt rám. Műveletem végén még egy kicsit meg is cirógattam az arcát.

Baj lenne ha megcsókolnám? Annyira meg akarom tenni...

...........

Ne aggódjatok, szeretlek titeket! Egyszerűen csak szeretlek kínozni is. Itt a kövi rész? 🤭

Minden oké nálatok? Én az osztállyal holnap megyek falat mászni. Mármint igen, tök jó program, de nem vagyok egy sportember. 😭

Becky-chan ꒰⁠⑅⁠ᵕ⁠༚⁠ᵕ⁠꒱⁠˖⁠♡