Minsung Oneshots?

🧑🏼‍🤝‍🧑🏻 Fanservice 2.rész 🧑🏼‍🤝‍🧑🏻

Másnap reggel, csodák csodájára Jisung kelt előbb. Mindig ő alszik tovább, de ma valahogy előbb ébredt. Ráadásul Minho mellkasán. Először azt hitte egy párna, karjaival körbeölelte, és jó erősen megszorította, majd visszatette a fejét. Ekkor Minho fájdalmasan felnyögött.
Jisung hirtelen megijedt és felkapta a fejét.

- Jól van Sung, tudom, hogy szeretsz, de azért ha lehet ne szorísd ki belőlem a szart is. - Mondta Minho. Igen, igen, tudjuk, Jisung meg már megint full vörös lett, csak a szoki.

- Bocsánat Minho, é-én nem akartam! - Pánikolt Jisung. - Azt hittem egy párna vagy, és... - Ült fel Jisung. Inkább úgy mondanám, hogy Minho érzékeny részénél csücsült. Az ágyékán..

- Semmi baj Sungie. Gondoltam. - Mosolygott Minho, miközben lassan végig simított Jisung keskeny oldalán. - Ilyen puha lenne a felső testem? Ne már. - Sóhajtott Minho kínjában. - Sokat dolgoztam, hogy kemény izmaim legyenek... - Bánkódott. 

- Hülye vagy! - Jisung gyengén rácsapott Minho mellkasára, miközben édesen felkacagott. - És ne aggódj, igenis kemény izmaid vannak.

- Oh? Tényle-

Ekkor Chan hirtelen belépett a szobába. Kezében egy kávé, másikban pedig a telefonja volt. Szemei kikerekedtek, álla pedig leesett a földre mikor meglátta, ahogy Jisung Minho ágyékán csücsül, és ahogy az idősebb az ő derekát símogatja.

- Te jó ég, rettenetesen s-sajnálom, máris... Izé, megyek! - Hadarta Chan zavartan, és becsapta maga mögött az ajtót.

- Várj Hyung! - Kiáltott utána Minho.

- Channie-hyung, ez nem... az aminek látszik! Te jó ég, Minho menj utána. - Jisung kétségbeesetten pillantott Minhora, aki egyből leszedte őt magáról, és az ajtóhoz szaladt.

- Hyung! - Kiáltott Minho. Chan egyből megfordult, és Minhora nézett.

- Oh Minho? Ööö, mit akarsz? - Chan úgy tett, mintha az előbbi meg se történt volna, és erőteljesen belekortyolt a kávéjába. Már ha lehet olyat csinálni. 

- Beszélnünk kell. Amit láttál tévedés volt, mi nem... Szóval az nem úgy történt. - Magyarázott Minho. - Jisung csak, izé, velem aludt, de nem úgy! És amikor felkeltünk, már...

- Ne aggódj Minho, értem. Ne akadj ki. Nyugi. - Bólogatott Chan. - Tudjuk, hogy együtt aludtatok, megint, le is fotóztam. - Vigyorgott.

- Ne már, ezt is?!

- Aranyos volt na. - Vont vállat Chan, és visszament a konyhába.

Minho pedig a szobába sietett. Jisung ott ült az ágyon, lábait felhúzva, miközben az ujjait piszkálta.

- Na? - Kérdezte Jisung.

- Semmi gond. Érti. - Legyintett Minho. - De itt az idő készülni. Megyünk ma próbákra.

Így is tettek. Seungmin, és mostmár Chan és végül Changbin is, gyanakodva figyelte a két fiút. Minden lépésüket. Hogy mit mondanak, hogy hogyan beszélnek, milyen gesztusokat használnak, a testnyelvüket, mindent. 
Meglepően nézték azt is, hogy amikor szünetet tartottak, Jisung egyből Minho ölében kötött ki. Lino előszeretettel piszkálta Jisung selymes hajtincseit, miközben Han elfolyt az ölében. A táncok próbálása alatt is, rengetegszer összenéztek, és elluncogtak valami olyan dolgon, amit ők, de csakis ők érthetnek. Ne próbáljuk megfejteni, ez egy amolyan MinSung dolog.

- Na jó gyerekek, én nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam betelt a pohár! - Csapott Seungmin az asztalra.

Hat bandatag volt otthon összesen. Vajon ki lehetett az a kettő, akik éppen vacsorázni voltak kint? Persze, hogy Jisung és Minho.