17 rész

859 32 0
                                    

Riyel Hamilton szemszöge

Tegnap este brutálisan be rúgtam, vagy tegnap előtt? Pontosan már nem tudom mert ennyi alkoholt életembe nem ittam mint most. Rá jöttem hogy a bulizás az tényleg nem én vagyok, nem bírom a piát a sok embert egymás nyakán. De őszintén szólva erre volt szükségem,  hogy kicsit ki szabaduljak ebből a monotonból, hogy be rúgjak rendesen..írt Charles hogy ma jönnek meg szóval ki kell értünk mennem a reptérre, várom hogy itt legyek hiányoztak, főleg hogy mióta eljötte minden nap beszéltem velük és most hogy itt lesznek teljes lesz a csapat. A Ferraris fiúkon kívül senki nem tudja, de kaptam egy ajánlatot a Ferrarinál hogy legyek ott mérnök még hozzá Charles mérnöke jövő évben. Őszintén nem tudom hogy elfogadjam majd, hisz akkor ott kell hagynom Lewist.  Nehéz döntés lesz és bárhogyan döntök megsértődik valaki sőt még Lando is ki akadna. Tényleg vele azt se tudom mi van, hiányzik de még is a lelkembe taposott. Megnéztem az időt és rá jöttem hogy lassan indulhatok a fiúkért. Út közben sokat gondolkodtam mi legyen velünk, Landoval és velem. Maradjunk együtt vagy sem. Találnék e más valakit? Tudnék e szeretni mást. 1 órán keresztül agyaltam, remélem lesz köztünk újra valami mert szeretem, de nem tudom tudnék e úgy újra bízni benne, és mi lesz velem jövőre? Annyi mindenen tudtam gondolkodni az út során hogy úgy tűnt mintha pár perc alatt ott lettem volna a reptéren pedig másfél órára van a kis lakásomtol vagy inkább 2. Találtam nagy nehezen egy parkolót, mennyien vannak a Japánok te jó isten. Futottam az ajtóig és pont akkor jöttek Charles-ék is, csak úgy szelltem át a köztünk lévő távolságot, egyszerre öleltem meg a két fiút, tényleg hiányoztak. De Charlesnak bammeg olyan szaga volt mint egy 3 hetes hullának.
-Annyira hiányoztatok
-Te is nekünk pici Hamilton, te is nekünk
-Na gyertek menjünk-szépen ballagtunk a Ferrarimhoz.
-Azta kurva
-De szép vörös színe van, ah szerelem
-De ebbe a kocsiba csak én vezetek
-Ne már Riyel
-Kérlek
-MOST én vezetek, holnap vezethettek de ha lesz rajta egy hangya fasznyi karcolás halottak vagytok
-Igen is asszonyom -mondták a fiúk szikronba és már ültünk is be a kocsiba, az út egész kellemesen telt hisz a fiúk végig beszélték az utat
-Tegnap egy tök jó csajt dugtam-ecsetelte Charles
-Fhuj Charles erre egyikünk sem volt kíváncsi
-Én csak meséltem
-Még jo hogy változott a terv és nem megyünk ma buliba, nem szeretnék kurvát látni a házamba
-Olyan izé vagy Riyel
-Charles ha nem fogod be pofán foglak vágni -mondtam neki kicsit erőteljesebben mire csöndbe maradt az út további része kicsit csendesebben telt de nem volt feszült a légkör. Vissza tértünk a kis lakásomhoz és a fiúk mentek is ki pakolni a vendég szobába, majd elkezdett esni az eső így az a tervünk hogy elmegyünk körül nézni befücsolt. Így maradtunk hogy nézünk egy sorozatot és beszélgetünk a fiúk a hosszú útban kifáradtak így a sorozat elején már be is aludtak, mint a két fiú nekem volt dőlve. Rá eszméltem hogy mennyire hiányzik Lando, ő szokott így rajtam aludni. Hiányzik az ölelése, a csókja, a nevetése,  amikor boci szemmel néz rám a reggeli álmoskás feje, amikor durcizik és hiányzik az együtt alvás a szeretkezésünk. Hiányzik az egész lénye, számomra ő olyan mint egy drog, függővé tesz. Gondoltam írok neki de hiába, mit tudnék írni neki? Hogy hiányzol és nélküled nem ugyan olyan az életem? Sírva fakadtam halkan mert nem akartam a fiúkat ezzel nyúzni. Óvatosan ki bújtam alóluk és ők egymásra borulva aludtam tovább, majd a telefonomhoz mentem reménykedve hogy talán írt talán én is hiányzom neki és szeret ő is. De nem jött semmi, csalódott lettem, se veled se nélküled el van cseszve a mi szerelmünk is. Feloldottam a telefonomat majd a közös képeinket kezdtem el nézni
-Te is ugyan ennyire hiányzol neki-szólalt meg mögülem egy hang majd megfordultam és Carlos állt az ajtoba
-Egy ideje már nem keres-mondtam keseredetten
-Elárulok valamit
-Még is mit Carlos
-Egyáltalán nem csalt, meg akart lepni
-Akkora egy hülye vagyok-fakadtam azonnal sírva
-Tény hogy akkor flörtölt vele de nem akart megbántani
-Jézusom mit tettem
-Hidd el mindenki így reagált volna
-Majd beszélek vele
-Nem kell hogy sokat várj ahhoz hogy beszéljünk-szólalt meg egy igazán ismerős hang, Lando állt az ajtóban vízesen és elegánsan felöltözve és nem más engedte be mint Charles. Ezek össze játszottak!
-Ti hárman nem vagytok normálisak ez isten bizony
-Össze tartunk drágám ezt úgy hívják
-FHU CHARLES ÉN KI NYIRLAK-futottam Charles-hez de először nyomtam egy apró puszit Lando szája sarkához majd mentem megverni Charlest, úgy rá ugrottam a kanapéról hogy az nekem is fájt, Charlesnak meg asszem eltörtem a kezét
-Te se vagy normális Riyel
-Mondj újdonságot Monacoi
-Sajnos már nem tudok-mondta nevetve és mint ki derült ők is maradnak Japánba csak valami luxus hotelba szállnak meg mert nem tervezik egész éjszaka hallgatni a baba projektunket mondta Carlos nekünk mielőtt elmentek és láttam hogy Lando elég csúnyán néz rájuk.
-Beszélnünk kell -mondtuk egyszerre

Sajnálom hogy pár napig nem volt rész fogalmam sincs mit írhattam volna, nem volt ihlettem. Remélem tetszik ez a rövid rész. Szerintetek mi lesz Lando és Riyel közt?

Loved again-Lando Norris [Befejezett]Where stories live. Discover now