Vágyok arra, hogy szeressenek
Éveket töltöttem azzal, hogy szerelmet elképzeljek
Oly valós volt, oly igazi
Ezt nem hagytátok ti megélni
Sosem mondtam ugyan, de a szívem magányos
A lelkem viszont kreatív, varázslatos
Csak a képzeletemben szerethetek
S lesz-e valaha az álomból olyas valóság mit átélhetek?
Miért, miért nem szerethetek?
A bűntudat ölne meg helyettetek
Úgy érzem, hogy nem illet engem meg a boldogság
Robbanásig telt érzelmek, kilátástalanság
Bárcsak lenne kit ölelnék szeretve
Mert most csak a takarót szorongatom elesve
Mikor lesz jogom élni, szeretni, mondjátok el nekem!
Lesz-e egyáltalán, vagy ne is reméljem?
Érdemtelem volnék rá úgy érzem
Sulykoltad ezt belém, nem csoda, elhiszem
Szégyellem még azt is hogy egyáltalán érzek
Lelkem szúr, lassanként... elvérzek
YOU ARE READING
verseim | poems
Poetry~ Odavagyok a versekért. Egyszerűen gyönyörűek és rengeteg elfojtott érzelmet vagyunk képesek kifejteni általuk. Nem csak olvasni szeretem őket, hanem örömmel írok olykor én is, ha elkap az ihlet. Ebben a kis "könyvben" tehát a verseimet publikálom...
