Háborgó tenger hullámain
Jámbor táncot járok
Egy pillantásra; csak ennyire várok
S hogy felfedjem álmaim
Feneketlen szakadékban
Elveszek és zuhanok
Ez érzelmem szurdoka hol bú van s könnypatakok
Szíveket rajzolok a homokban
Árnyoldala életemnek
A magányos szív dallama
Hangod, tekinteted olyan nekem mint édes mennyei manna
Add hát magad oda éhező lelkemnek
S mikor alkonyba torkollik a dél
Szívem a látóhatár fölé ér
Múltamat talán uralja fagy, befedi dér
De a remény tüze lángja bennem tovább él
YOU ARE READING
verseim | poems
Poetry~ Odavagyok a versekért. Egyszerűen gyönyörűek és rengeteg elfojtott érzelmet vagyunk képesek kifejteni általuk. Nem csak olvasni szeretem őket, hanem örömmel írok olykor én is, ha elkap az ihlet. Ebben a kis "könyvben" tehát a verseimet publikálom...
