Florida egyik kisvárosának utcáin minden Halloween-kor egy gyilkos mászkál. George-nak gyanús lesz az ügy, és a rendőrséggel ellentétben elkezd kutakodni utána. Egy évvel később, mikor újra beköszönt az ősz és újra október 31. lesz, olyan dolgokra b...
Szilveszter van. Ezt a napot a srácokkal szoktuk tölteni, viszont Alex ma nem tudott eljönni, mivel kiutazott Mexikóba. Úgy alakult volna, hogy Karl és én ketten leszünk, viszont ő rábeszélt engem arra, hogy elhívja, a számomra még ismeretlen barátját, Nicket. Gimibe járt együtt Karl-al és szeretné bemutatni nekem.
A barátom össze vissza szaladgált, és pakolászott a lakásban, mert totál be volt pörögve attól, hogy sok idő után végre találkozhat Nick-el. Nem akartam elrontani a kedvét, ezért próbáltam nem beszólni neki.
- Úgy viselkedsz mint egy tini, amikor meglátja élete szerelmét a folyosón. - tettem végül megjegyzést.
- Amint hallom valakinek rossz kedve van. - tekint rám, mire csak szemet forgatok.
- Egészen pontosan mikor is ér ide?
- Hm, azt mondta hétre jön. - néz rá az órájára és látja, hogy van még fél óránk.
Kényelmesen hátradőltem a kanapén és megnyitottam telefonom a tiktokot. Miközben valami unalmas videót néztem arról, ahogy valaki épp szivatja a haverját, egy pillanatra kinézetem a képernyőből, hogy tekintetemmel megkeressem barátomat. Viszont meglepetésemre sehol sem volt. Felálltam, és nem kellett sok, hogy megpillantsam őt. Éppen a tükörben nézegette magát.
- Hát te? - néztem rá értetlenül.
- Ahj, olyan furán áll a hajam, szerinted nem?
- Mindig így nézett ki.
- De hogy festek? - néz rám csillogó szemmel.
- Nick miatt csípted ki magad ennyire? - nevettem.
- Nem is igaz!
- Ó, dehogynem. - mosolyogtam.
A szobámban ültem és a laptopomat bújtam. Karl szerint pihennem kéne egy kicsit és nem állandóan a munkával foglalkoznom, de egyszerűen sose tudok pihenni, a vége meg mindig az lesz, hogy a gépem előtt kötök ki.
Megnyitottam a facebook-omat, és láttam, hogy valakit feldobott, hogy jelöljem ismerősnek. Fura alak volt, de valahogy olyan ismerős. Rákatintottam a profiljára, de pár másodperccel később hallottam is, hogy kopognak. Lecsaptam a laptopomatm, majd az ajtóhoz indultam, de a barátom megelőzött.
- NICK! - ugrott a nyakába Karl és a másik fiú visszaölelte.
Nick nem volt túl magas. Sőt, még nálam is alacsonyabb volt, amin eléggé meglepődtem, hiszen azt hittem valami magas srác. Sötétbarna haja, zöld íriszeibe lógótt, és bő pulcsit viselt. Vállat vontam, majd kezet nyújtottam neki és bemutatkoztam.
- George Davidson. - néztem rá unottan. A fiú azonban lefagyott és elakadt a szava. Valami nagyon nem oké ezzel a gyerekkel az fix.
~~~
A kanapén feküdtem részegen. Már este 11 volt, mégis hulla voltam. Mellettem a két fiú épp nevetett valamin, de őszintén nem nagyon érdekelt. Mély levegőt vettem és a tévét kapcsolgattam hátha találok valami érdekeset. Mivel nem találtam semmit ismét magam mellé néztem, de amint láttam megvoltak nélkülem. Nem újdonság.
'Cause I know that we fall apart, w
hen nothing's new Nothing's new
Kimentem a teraszra cigizni. Nem szokásom rágyújtani, csak nagyon ritkán szoktam. Kifújtam a füstöt és behunytam a szemem. Valahogy mostanába minden olyan...fura. Már semmi nem a régi én meg kattogok egy faszom gyilkosságon és a cigimen. Mit művelek magammal? Az a kurva este tönkretett engem és az egész az én hibám. Ha nem javaslom, hogy menjünk ki az erdőbe, akkor Adam még itt lenne. Kurvára elrontottam.
Elnyomtam a cigarettát és vissza mentem a konyhába. Kivettem egy poharat a szekrényből, majd félig öntöttem vodkával. A pohárral szemezgettem. Félig üres. Olyan, mint az én életem. Teleöntöttem végül a poharat és habozás nélkül lehúztam. A fejem kissé fájt, de legalább egy fokkal jobban voltam. Nagynehezen rávettem magam, hogy vissza menjek Karl-ékhoz. Mire odaértem csak az a látvány fogadott, hogy csókolóztak, mint akik egész életükben erre vártak. Milyen irónikus. Eddig Karl még a gondolattól is rosszul volt, ha megemlítettem neki azt, hogy igazán úgy viselkedik mintha oda-vissza lenne Nick-ért.
Nem tudtam, hogy a látványtól, a gondolattól, hogy ezek ketten kavarnak, vagy csak szimplán amiatt a sok pia miatt amit betoltam, rohantam ki a mosdóba okádni, de hogy rosszul voltam fizikailag és mentálisan is az már biztos.
Kiszaladtam az utcára, hogy kiszellőztessem a fejem és a hideg levegő egyből átjárta a testemet. Hiába fáztam, ez volt a legkissebb gondom. Belélegeztem a téli, hideg levegő illatát és behunytam a szemem. Az üres utcák csendesek voltak, csak a hideg szél susogását lehetett hallani. A halk teret, hirtelen levelek ropogása és léptek törték meg. Azonnal kinyitottam a szemem és hátra fordultam, de csak egy aggódó Karl állt mellettem.
- Haver, minden oké? - tette a vállamra a kezét.
- Miért nem mondtad el, hogy Nickel kavartok? - a fiút váratlanul érte a kérdés.
- Honnan...?
- Láttam ahogy smároltok. Hogyha már ennyire titkoljátok legalább ne előttem egyétek egymást.
- George, figyelj én el akartam... - a mondandóját félbeszakította egy hatalmas durranás. Mindketten az égre pillantottunk és megláttuk a színes fényeket ahogy belepik az égboltot. Fénye és hangja betöltötte az üres utak csendjét, szemem pedig csillogott a látványtól. Olyan gyönyörű volt. Halványan elmosolyodtam, mire a mellettem álló amerikai fiú a szemembe nézett, én pedig vissza néztem rá. Megfogta a kezemet, majd oda súgta.
- Boldog Újévet George!
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész, ha igen nyomj csillagot!⭐
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bocsánat, hogy nem volt új rész, tanulnom kellett :(
