Florida egyik kisvárosának utcáin minden Halloween-kor egy gyilkos mászkál. George-nak gyanús lesz az ügy, és a rendőrséggel ellentétben elkezd kutakodni utána. Egy évvel később, mikor újra beköszönt az ősz és újra október 31. lesz, olyan dolgokra b...
Egy újjabb embert húztam ki az osztályfotón. Végig mértem a megmaradt fiúkat és már csak öten maradtak. Gondolkodtam, de semmilyen ötletem nem volt azon kívül, hogy végig kérdezünk mindenkit, hol volt aznap éjjel. De ha valóban valamelyikük, úgyse mondaná el.
- Istenem ennek semmi értelme! - temette arcát a kezébe Karl. - Nem fogjuk megtalálni ki volt az. Nekem meg még a holnapra is készülődnöm kell. - furcsán rápillantottam, majd eszembe jutott, holnap február 14.
- Ja tényleg, te holnap Nickel fogsz dugni - gúnyolódtam.
- Csak féltékeny vagy. - mosolygott, majd világos barna haját kezdte piszkálni.
~~~
Már késő este volt. A cigarettámat szívtam a nyitott ablakomnál ülve és a gondolataimat próbáltam helyre rakni. Elővettem a telefonomat, majd megnyitottam az instagrammot és a posztokat pörgettem. Nem mintha érdekelt volna mások élete, de mégis mi mást csinálhatnék ha nem tudok aludni. Már egy hete nem alszom rendesen. Kissebb halucinációkat okoz, de túlélem. Ismét a cigimbe szívtam és az ablakpárkánynak hajtottam a fejem. A csikket elnyontam és kidobtam az utcára az ablakomon keresztül, majd egy mély levegőt vettem. Egy hideg téli szellő csapta meg arcomat amitől kirázott a hideg. Becsuktam a hideg levegő forrását, aztán az ágyam felé indultam.
Másnap fájó fejjel keltem. Az asztalomon fájdalom csillapítóért és egy pohár vízért kutattam majd gyorsan be is vettem a gyógyszert. Hátradőltem az ágyamon és az osztályfotót bámultam. Mély levegőt vettem, azonban egy akkor mellettem álló fiú megfogta a tekintetemet aki vállamat átkarolva mosolygott. Hamar eszembe jutott ki is áll mellettem.
- George, már megint mi a fasz bajod van?! - ordította, miközben a szobában sétálgatott és nem bírt nyugton maradni. - Ember, nagyon elegem van belőled, ahhoz képest, hogy együtt vagyunk, te soha nem foglalkozol velem, állandóan csak egy teher vagyok és már kurvára elegem van! - nézett a szemembe.
Én nem tudtam nagyon mit mondani. Tény, hogy a szavai igazak voltak, mégis nagyon szíven ütöttek. Valóban borzasztó vagyok párkapcsolatban, viszont nem tehetek róla. Sose tudtam kimutatni az érzéseimet mások felé, aztán mindenkinek elege lett belőle. Kívülről, belülről undorító vagyok.
- Noah, figyelj én tényleg megpróbáltam!
- Persze, megint ezt is tönkre teszed! Mint minden egyes vintánknál 'te csak megpróbáltad' de igazából semmit sem tettél a kapcsolatunkért!
- Sajnálom...
- Én végeztem! - mondta üres tekintettel majd kiviharzott a szobából és haza indult. - Remélem egyszer megtudod milyen érzés elveszíteni valakit, aki fontos. - mondta még az ajtóban állva.
Utolsó szavai még mindig a fülemben csenggtek. Csak meredten ültem az ágyam szélén a tekintetem pedig szinte sokkos volt. Ez nem lehet elég bizonyíték mindenre, viszont tudom, hogy Noah mindig is elég erőszakos volt. Olyan egyértelmű lenne ha ő lenne a gyilkos. Ökölbe szorítottam a kezemet és a laptopom elé ültem. Megnyitottam a Facebook-ot és beírtam a keresőbe a nevét: Noah Smith.
Sajnos nem találtam meg a profilját de nem adom fel. A telefonomon végigpörgettem a névjegyzéket, ameddig meg nem találtam Noah akkori legjobb barátjának a számát. Kissé féltem mit fog szólni, ha csak úgy felhívom, de nincs más választásom. Megnyomtam a hívás gombot és hamarosan ki is csengett. Nem sokkal később egy férfi hang szólalt meg a vonal másik felén.
- Haló? - fáradt, rekketdes hangja arra utalt, hogy valószíneg nem rég kelt fel.
- Will? Te vagy az? - kérdeztem kissé félve. - Én George vagyok.
- Igen, én vagyok. - hangja kissé meglepett volt, de rossz értelemben.
- Bocsánat, hogy csak úgy felhívlak de ez elég fontos!
- Mondjad! - sóhajtott.
- Tudsz valamit Noah-ról? - kérdeztem kissé félve a választól.
- George, nem akarok bele szólni, de inkább szállj le róla. Nem tudom miért keresed, nem is érdekel, de a saját érdekedben is, hagyd őt békén! Pont egy fél éve engedték ki pszichiátriáról.
- Basszus, bocsánat, nem tudtam. Azért köszönöm!
- Ha ennyi, akkor szia George!
- Szia!
Letettem a telefont és hosszasan csak néztem ki a fejemből. Mi van ha tényleg igazam van és ő egy pszchihopata? Valamit muszáj csinálnom, de ehhez bizonyítékok is kellenek!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ne hello guys! Bocsánat, hogy így eltűntem csak mentálisan jobban kellett legyek, hogy újra írni tudjak.
Ha tetszett nyomj csillagot!⭐ Boldog karácsonyt mindenkinek!🎄
