Az én gyilkosom -DNF-

6.

Április 8.

A mai napom is ugyan olyan unalmas lesz mint a többi. Szerencsére hétvége van, úgyhogy megpróbálok kicsit kikapcsolni és mással foglalkozni, hátha attól jobban leszek. Úgy döntöttem felhívom Alex-et és elemegyünk este egy bárba. Talán most csak erre van szükségem.

Sóhajtottam egyet majd felvettem a cipőmet és kimentem a friss levegőre sétálni. Meleg, tavaszi nap volt, a madarak csicseregtek, mindenki boldog volt. Irigylem őket, hiszen van okuk boldognak lenni, én meg csak álmodozok egy másik életről ameddig a sajátomat tönkre nem teszem. Egy játszótér mellett sétáltam és a kisgyerekeket néztem. Megakadt a szemem egy kisfiún, aki épp a legjobb barátjával labdázott. Kék pulcsit viselt és sötét haja volt, még a legjobb barátja zöld felsőt viselt, haja pedig göndör szőke tincskekkel lógott a szemébe. Elmosolyodtam rajtuk, ahogy olyan boldogak. Bárcsak nekem is ilyen gyerekkorom lett volna.

"Egy mentő autó állt a házunk mellett. Két férfi szállt ki belőle és azonnal a fürdőszobába rohantak. Halk sírás és sikítás volt az utolsó emlékem, mielőtt a szemem becsukódott és minden elsötétült.

Egy kórházi ágyon ébredtem. Szinte semmire nem emlékeztem. Az utolsó dolog már csak egy apró vágás és egy kis vércsepp volt. Még csak 13 vagyok. Tudom nem egy szép szám, mégis itt akartam véget vetni mindennek. Sajnos édesanyám közbelépett. Egy csalódás vagyok."

~~~

A cipőmet kötöttem be és indulni készültem a bárba Alex-el. A tükörbe néztem és vettem egy mély levegőt. Kinyitottam a bejárati ajtót és megcsapott a tavaszi levegő illata. Kint már sötét volt, de legalább a hely közel volt, így nem kellett tömegközlekedéssel utaznom. Sétálva gyorsan odaértem a fiút pedig hamar megpillantottam az ajtóban.

Amint bementünk megcsapott az alkohol és a fű szag. Nem volt vele bajom, sőt kifejezetten megnyugtatott. Azonnal egy pulthoz rohantam a barátommal és kikértem kettő vodkát. Leültünk valahova meginni és beszélgetni kezdtünk.

- Amúgy haver minden oké?Mostanában elég szarul nézel ki. - nézett rám egy komolyabb fejjel Alex.

- Ja, nagyjából. - kortyoltam bele az italomba, közbe pedig az embereket bámultam.

Egy fél óra múlva, két lányt pillantottunk meg akik minket figyeltek. Én már a harmadik pohár vodkát ittam, de nem igazán éreztem a hatását, ezért mégeggyel töltöttem. A csajokon kívül láttam egy másik srácot. Furán viselkedett és valahogy nagyon ismerős volt. Szőke tincsei smaragdzöld íriszeibe lógtak. Pff, biztos csak valahol láttam. Már épp kimentem volna cigizni, azonban a két lány akiket az előbb láttunk hirtelen mellettünk termettek.

- Akartok táncolni? - mosolygott rám a szőke.

- Persze! - vágta rá a barátom. Szúrós pillantást vetettem rá de őt nem érdekelte. Sóhajtottam, majd kézen fogtam az egyikőjüket.

- Hogy hívnak? - mosolygott rám.

- George, és téged? - próbáltam kedves lenni.

- Sarah.

- Szép neved van. - néztem a szemében, amire ő csak kuncogni kezdett.

Alex-ra néztem, aki már a másik lánnyal smárolt. Miért is lepődök meg? Sarah-ra pillantottam aki az ajkamat és a szememet fürkészte. Lábujjhegyre állt majd közel hajolt hozzám, mire én ellöktem. Ennyire nem vagyok még részeg.

- Bocs, ki kell mennem rágyújtani. - mondtam, majd otthagytam.

Amint kiértem a frisslevegőre nagyot sóhajtottam. Elővettem a cigarettámat, viszont a gyújtómat otthon hagytam. Ekkora szerencsém is csak nekem van. Ideges lettem és földhöz vágtam a cigisdobozt. Legszívesebben széttudnék verni mindent. Épp amikor már ordítani akartam volna mögöttem hallottam, hogy valaki kijön a hátsó kijáraton.

- Neked meg mi a franc bajod van?! - nézett rám értetlenül mégis kicsit idegesen Alex.

- Otthon hagytam a gyújtómat. - néztem unottan.

- Nem úgy értem! Miért hagytad csak úgy ott szegény lányt?

- Mert nem volt szimpi és csak úgy le akart smárolni. - néztem a szemébe. - Amúgy van gyújtód?

A mexikói fiú sóhajtott, majd odadobott egyet. Én rámosolyogtam majd felvettem a földről a dobozt és meggyújtottam egy szálat. Kifújtam a füstöt és hamar meg is nyugodtam. A telefonomra néztem és láttam, hogy már 11 óra van.

- Nem akarunk hazamenni? - néztem rá.

- Hova sietsz?

- Ja, sehova csak...fáradt vagyok. - hazudtam.

Hazaindultam és útközben agyaltam. Fogalmam sincs mi ütött belém de valahogy rossz előérzetem volt. Lépteket hallottam magam mögül, ami miatt gyorsabban kezdtem sétálni, azonban a mögöttem lévő is gyorsított. Ne pánikolj George, felnőtt ember vagy!

Az illető szinte már a sarkamban volt én pedig gyorsan megfordultam. A pupillám kitágult és meglepődtem, azonban kissé megnyugodtam.

- Nick? Mégis mi a francot csinálsz?

- Bocsánat, nem tudtam, hogy te vagy az és nem akartalak követni. - próbálta kimagyarázni magát.

- Jó de mégis mit keresel itt?

- Ó, hát...épp egy bárban voltam haverommal. - furcsállva néztem rá, hiszen a környéken csak egy bár volt, méghozzá az ahol én voltam.

- Hát rendben. Akkor szia Nick! - köszöntem el, majd feltettem a fülhallgatómat. Valami nem oké.

Fura volt ez az egész, de nagyon nem foglalkoztatott. Haza sétáltam, és nagynehezen kinyitottam az ajtót. Levettem a cipőmet, majd bementem a szobámba és ledőltem az ágyra a laptopom társaságában.

Sziasztok!
Ezt a fejezetet úgy terveztem, hogy még újév előtt rakom ki, de sajna közbe jött valami :(
Ha tetszett nyomj csillagot🤍⭐
Utólag is mindenkinek boldog újévet!