Vágyaink || Lando Norris ||

𝟠

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

2024.03.23
Ausztrália, Melbourne
Időmérő napja

-Na ki indult a második helyről? - törte rám az ajtót a britt pilóta. Aki magával rángatott egy másik kontinensre csak, hogy az ő versenyét láthassam.
-Csak holnap is ilyen boldog legyél. - engedtem magam mellet besétálni a szobámba, ahol szokásos módon le vetette magát az ágyra.
-Az leszek. De pillanatokon belül még jobban mikor hallom tőled a nevem. - nézet fel rám egy mindentudó fél oldalas mosollyal.
-Óh kisfiú. - sóhajtottam fel egyet ugyan is tudtam mit akar ezért is nem ellen kezdtem ahogy ajkaival csókot kezdeményez közben magára húz az ágyra.
-Akarlak hercegnő, és tudod ám hogy kijár nekem a jutalom. - beszéde közben szája meleg leheletét végig a nyakamon éreztem.
-Miből gondolod ezt? - ültem fel hasára még ő izmos kezét derekamra rakta.
-Nem láttál előző héten, tudom azt menyire hiányoztam. - hajolt fel hozzám majd tapadt ismét ajkaimra.

-Boldog vagy? - húztam magunkra a takarót ugyan is így ruhák nélkül nem volt túl jó idő.
-Szeretlek hercegnő. - húzott magához a britt.
-Nem engem szeretsz, hanem azt amit csinálunk. - hajtottam fejem csupasz mellkasára.
-Gondolj amit akarsz akkor is így van. - karolta át bal karjával a derekam. Bár mennyire is utálni akartam ezt a bizonyos srácot szeretem a vele töltött időt, egyszerűen jó érzéssel töltött el.
-Jó éjt kisfiú. - simítottam végig enyhén borostás arcán.
-Jó éjt hercegnő. - puszilt hajam közé.

Éreztem ahogyan szőke hajammal játszik valaki pontosabban a kis britt fiú. Álmosan néztem fel rá aki szintén álmos tekintettel de mosolyogva bámult vissza rám.
-Rendeltem reggelit, utána mennem kell. - mászott ki mellőlem és kezdte vissza venni a még tegnapi ruháit.
Válasz nélkül húztam még jobban magamra a takarót és fejem is az egyik közel levő párnába fúrtam. -Tudom hogy jól csinálom a dolgokat de attól még fel kell kelned.

-Fogd be kisfiú! - ültem fel hozzá válassza csak hangos nevetés volt ami így reggel még engem is mosolyra bír csalni, kezdem úgy érezni egyre inkább kezdi belopni magát a szívembe.

Közben a pilóta egy tányér pirítóst rakott elém majd ő is mellém ült. Egyszerű gesztus volt még is olyan meghitt volt köztünk a pillanat.
-Szurkolsz ma nekem? - nézet rám két falat között.
-Minek? Úgy se nyersz. - kuncogtam fel.
-Majd ki derül, ha nyerek tiéd lesz az a trófea. - kacsintott rám azzal a bizonyos kék szemmel amivel megáldották és olyan csodásak.

-Magabiztos vagy drága kisfiú. - néztem végig rajta, közben én is tudtam a választ a kérdésre nem kellet ki mondanom, nyilván való volt hogy szurkolok neki.

Reggelinket egy telefon hívás zavarta meg ami az én telefonom volt. Britt fiú előtt olvastam le a kijelzőről azt a bizonyos nevet amire nem voltam most kiváncsi.
-Mit akar Esteban? Minek hívogat ő téged? - állt fel idegesen és hangját is meg emelte ezzel mélyebb lett neki.
-Nem tudom, barátok vagyunk. - voltam vállat.
-Persze és akkor mi mik vagyunk? Vagy vele is el játszod ugyan ezt? - kelt ki magából, idegesen végig simított a tarkóján.
-Csak szexelünk! Ne csinálj úgy mintha ez több lenne! - kiáltottam fel én is mire a britt arca el torzult.
-Tévedsz Grecia ez már rég több annál sajnálom, hogy te nem veszed ezt észre. - hajtotta le a fejét.

-Ő akkor is csak barát. - suttogtam magam elé.
-Ha ez csak szex akkor nekem semmit se kell bizonygatnod. - eresztett el felém egy mosolyt. -Most ha hercegnő engedi megyek és készülök jó el verni a mai futamon a drága franciát. - hajolt meg előttem játékosan a szavakat pedig egytől egyig gúnnyal mondta ki majd az ajtót is becsapta magam után mire az előbbi színjátéka után nem számítottam.

Össze szedtem magam bár nem tudtam érdemes-e a Landoval való kisebb akciónk után ki mennem. Nem volt szándékomban megbántani, de nem számítottam arra amit mondod. Mi mindig is utáltuk egymást, de úgy látszik tévedtem ugyan is a fiú talán tényleg vonzódik hozzám az elejétől fogva. Én viszont nem szeretnék sérülni de ez számokra is el kerülhetetlen lesz mert kezdem érezni azokat az érzelmeket amikről azt hittem pont, hogy felé nem fogok soha táplálni.

☀️☀️☀️

-Vártalak és kerestelek is de a lelátón se voltál. - ragadott karon a pilóta a szálloda előtermében.
-Azt hittem nem vagy rám kiváncsi. - szorítottam meg a bőröndöm.
-Forró fejű vagyok, de ezek szerint többet kell tennem azért, hogy megérezd ez nem csak érzelem mentes időtöltés. - mosolyodott el közben kezében tartotta a második helynek járó trófeát.
-Sietek. - néztem szemébe, nem tudtam előző monológjára semmit se kinyögni, ezért kerültem ki rá a bármi féle válasz reakciót.
-Igaz nem nyertem, de trófeát ígértem. - nyújtotta felém a szép díjat amit ő kapott amiért ő küzdött meg.
-Most komolyan? - néztem meglepődve rá ugyan is nem szerettem volna tőle el venni, ő dolgozott érte meg.
-Ígéretet tettem. - nyomta kezembe.
-Köszönöm kisfiú. - kacsintottam rá majd készültem el menni mellette, de ő nem így gondolta így laza mozdulattal húzott magához.

-Nem mész csak úgy el. - karolta át derekam ezzel közelebb húzva magához. Kezeim én is nyaka köre fontam már amennyire bírtam a díja miatt. -Keresni foglak hercegnőm! - hajolt hozzám egy csókra nem foglalkozva azzal hogy szálloda közepén vagyunk és több ember is lát minket főleg, hogy egyesek számukra ő a híres Lando Norris akit annyira szeretnek.