Vágyaink || Lando Norris ||

𝟙𝟝

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

-Zuhanyozzunk együtt? - dőltem neki az ajtó keretnek pásztázva az izzadt és csapzott hajú fiút.
-Ha ennyire szeretnéd. - küldött felém egy mosolyt majd hozzám lépve lassan tolt be a fürdőszobába.

-Miért engem választottál magad mellé? - kérdeztem, a felsőmet húztam le magamról.
-Mert szeretlek, az első pillanattól és tetszet ahogyan nem érdekelt ki vagyok, nem olvadtál el attól a ténytől ki is vagyok. - húzott maga mellé a zuhany alá.

-Más vagy mint gondoltam. - közben hagytam tusfürdővel be kenni neki a hátam.
-Tudom. - nevetett fel hangosan. -viccelődök, de komoly céljaim vannak.

-Ezzel már tisztában vagyok. - nyomtam kezemre a férfi tusfürdőt majd a pilóta hátát kezdtem el vele bekeni. -Nekem is van egy célom.
-Megosztod velem? - húzott magához majd megnyitotta a vizet.
-Te vagy a célom. - öleltem át a fiút. -öröké veled lenni.

Hagytam ahogyan a ő is át öleljen, karjait gyengéden fonta körém.
-Ez sikerült. - súgta fülembe miközben el kezdtem a haját mosni.

☀️☀️☀️

2023.05.18
Olaszország, Imola
Időmérő

Idegesen lépkedtem a garázsba fel s alá. Vártam azt a pillanatot mikor végre Lando tud rám szentelni egy fél percet. Ideges voltam. Sőt egyenesen az ideg tépet. Féltem mi lesz a fiú reakciója. Bár azon is elgondolkodtam, hogy ez a mrgfelelő alkalom e. Hiszen a férfiak mindig arra vágynak, hogy egy hatalmas vacsora mellett tudják meg az öröm hírt mi szerint az az ember akit oly annyira szeretnek közós gyereküket hordozzák a szìvük alatt.

Néhány mérnök fel állt a hatalmas asztaltól. Végeztek a mai beszélgettésükkel most jöhet számunkra a keményebb munka.

A brit srác mozdulatlanul ült tovább a helyén. Szorgossan elemezte az adatokat annak érdekébe, hogy a mai időmérőn újabb csodálatos eredményt tudjon elérni amivel engem a csapatát illetve a rajongóit is letudja nyügözni.

-Lando. -mondtam ki halkan a nevét miközben leültem mellé. -Remélem nem zavarlak. -türtem arébb az egyik hajtincsem. A lábam megálls nélkül járt. Lando szemeibe se mertem nézni.

-Te sosem. -fordult testével felém.

-Mit szeretnél? Valami baj van? -csúsztatta kezét a lábamra. Ezel is nyugtatni próbált de őszintén hamarabb halnék meg mint, hogy egy ilyen szituációba nyugodt legyek. Mások akik ilyenkor mosolyogva letudnak ülni a párjuk elé azok, hogy csinálják? Ja kitalálom nem szexelnek felelőtlenül vagy ha igen akkor várják a gyereket. Így boldogan borulnak egymás karjaiba. De én féltem. Mi lesz ha Lando nem akarja? Mi lesz ha akarja de aztán elhagy? Mivan ha megun engem a gyerekünkkel együtt és akkor hagy el mikor a legnagyobb szükségem lenne rá? Mi lesz akkor ha most azonnal azt akarja, hogy soha többet ne is találkozzunk? Egyáltalán én akarom ezt az egészet?

-Lando én... -motyogtam magamba roskadva. A gondolatok belülről mardostak. A sok mi lesz ha kérdés másodpercről másodpercre átfutott az agyamon. Miért gondolok mindig mindent túl? -Van egy vágyad amit oly annyira akartál mindig is. -mondtam ki végül. Vagyis csak félig. Remélrm rájön és nem nekem kell elmondanom. Néhány köny csepp hatalmas alakzatokba indultak el a szememből. Azonban gyorsan le is töröltem őket.

-Fogalmam sincs mirő beszélsz. -mondta mosolyogva. Tippikus Lando. Fogadjunk még élvezi is, hogy nem merem kimondani.

-Bazdmeg terhes vagyok. -mondtam ki idegesen. Ezzel együtt pedig a zokogásom is elindult.

-Hercegnőm. -ölelt magához. -Ez csodálatos hír. -puszilta meg a fejemet. El sem tudod hinni milyen boldog vagyok. -kezdte el letörölni a könnyeimet. -Én tényleg őszintén örülök ennek. -ahogy a szemébe néztem láttam a csillogást. Hiába tagadja láttam, hogy ő is megkönnyezte ezt a kijelentésem.

-Szeretnéd? -kérdeztem halkan mire csak bolintott.

-Mindennél jobban. Veled együtt. -csókolt meg határozottan. -Ígerem. Bármi is történjen. Itt leszek jó? Neked meg a kicsinek. -csúsztatta kezét a hasamra. -A kérdés csak az, hogy te szeretnéd-e?

-Félek, hogy rossz anya lennék. -meredtem magam elé. -Sőt biztos az lennék. Fogalmam sincs, hogy kell felnevelni egy gyereket. Szüleim sose foglalkoztak velem így még abból se tudok ötleteket szerezni.

-Grecia tökéletes anya leszel ebbe biztos vagyok. Nálad jobb anyukát nem is kívánhatnék a gyerekeimnek. Én pedig ígérem. Nem fogod azt megbáni, hogy én lettem az apja. Persze a döntés csak is a te kezedbe van. Te tested, te életed és a te jövőd is. - nyomot apró puszit a homlokomra.

-Hé újdonsült apuka, nem akarok idill romboló lenni, de autóba kéne ülnöd! - szakított ki minket boldog pillanatainkból ami igaz nekem még egy szinten mindig bizonytalan volt a dolog, hogy én képes vagyok jó anya lenni.

-Mennem kell. - állt fel mellőlem a barátom.
-Ügyes legyél és vigyáz magadra Lando. - húztam magamhoz még egy ölelésre.

-Szeretem ahogyan most már a nevemen szólítasz. - nevetett játékosan fel utalva arra eddig mindig is kisfiúnak neveztem.

-Mert már nem csak a vágyaim kielégítésére szolgáló partnerem vagy. - nyújtottam felé verseny sisakját. -időközben beléd szerettem így komoly lett a dolog, főleg ezzel a gyermekkel aki bennem növekszik. - néztem immár a teljesen verseny készre felöltözött pilótára.

-Igaz, kilenc hónap és lesz egy fiunk. - ült be az autóba.
-Honnan veszed, hogy fiú lesz? Kislányunk lesz! - szóltam neki oda mikor én is az autó mellé sétáltam.

-Fiunk lesz. - felelte ismét, habár a sisak miatt nem láttam de meggyőződésem mosolyog, majd egy utolsót rám kacsintva lecsukja a sisakrostélyt és kihajt a pályára csak most kicsit másképp, jövendőbeli apukaként.