Vágyaink || Lando Norris ||

𝟙𝟛

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

Remegve szedtem össze cuccaimat amit az alatt a pár nap alatt hagytam ott a fiú lakásában amit ott töltöttem.
-Nem tudom el hinni, azt ilyet tett volna. - rázta meg fejét Max akinek arcára volt írva a döbbenet.

-Szerinted akkor miért nélküle vagyok itt? - néztem fel rá az agyon ülve.
-Lando a haverom, és tudom menyire szeret téged! - kezdte védeni a haverját.
-Csak megjátszotta. - hajtottam le a fejem ugyan is már rég eszemben sem volt az a hülye fogadás ami kettőnk között lezajlott.

-Egy ember nem tudd ilyen szinten megjátszani őszinte szeretett. - mosolyodott el keserűen a brit.
-Úgy tűnik akkor a barátodnak színészkedni kéne, nagyobb lenne a sikere. - ki kerülve indultam volna a bejárati ajtóhoz de a brit gyorsan kapott karjaim után ezzel megakadályozva.

-Sajnálom, de nem engedhetlek el. - szorított a karomon, de ügyelt arra ne okozzon vele fájdalmat.
-Miért mit szándékozol? Fogva szeretnél tartani Fewtrell? - néztem mélyen jég kék szememmel a fiú barna szempárjába.
-Lando már szinte a testvérem és segítek neki helyre hozni azt amit elbaszott, még ha ez egy gyönyörű lány visszatartásába is kerül. - pillantott az órára ami a fehér falon volt, gondolom a pilóta előre közölte az ex utóversenyzőnek az érkezését.

-Nincs mit helyre hozni már. - közöltem unottan és hagytam ahogy a fiú vissza kísérjen a konyhába.
-Ugyan Grecia bele szerettél, mindened meg lenne mellette. Ne baszd el az életed most azzal, hogy itt hagyod. - felelte kimérten Max.
-Nem akarok attól rettegni mellette mikor éppen kivel csal meg. - emeltem meg hangom, és eközben a másik britt is be lépet az ajtón, haja csapzottan állt neki még arcára ki volt írva mennyire is nyűgös kedvében volt feltételezem az alkohol fogyasztás se tett neki jót hiszem mikor láttam a bárban már igen ittas állapotban volt.

-Sajnálom, azt ígértem megtanítalak élni de én is elbasztam pedig csodálatos életet érdemelsz. - rekedtes hangján halkan közölte nekem gondolatait mialatt egyre közelített felém.
-Az ígéret sose tart öröké Lando. - néztem fel rá unottan.
-Csak enged helyre hozni. - nézett rám ismét ezúttal könyörgő tekintettel.

-Nem voltunk együtt, így nincs is mit. Csak a képembe hazudtál drága szupersztár. - néztem végig rajta szúrós tekintettel majd a székből fel állva indultam volna újra útnak.
-Nem hazudtam! - húzott derekamnál fogva magához. -Mikor azt mondtam szeretlek azt komolyan is gondoltam. - tartott továbbra is szorosan.
-Kínában még sem ezt mondtad. - feleltem neki halkabban ugyan is szorítása erősödött a derekamon.

-Sajnálom! - morogta a brit fiú.
-Hátrahagytam érted mindent, az egész életem feláldoztam! - kiáltottam az arcába, nem voltunk együtt de még is ő volt az egyetlen akibe képes voltam bízni.

-De itt vagyok és szeretlek. - vezette kezeit fel melleimre hüvelykujjával végig simítva azon. -Ha kell mindennap el mondom neked. - hajolt közel arcomhoz majd össze érintette szánkat egy lágy csók formájában, szerettem volna el lökni magamtól de képtelen voltam rá, olyan érzelmes volt és vágyakozó.

-És mi lesz ha kiszeretsz belőlem? - tettem fel neki kérdésem mikor levegő hiánya miatt el váltunk egymástól.
-Nem fogom, öröké tart ezt már megmondtam. - csapott enyhén idegesen a fenekemre.
-És mi a helyzet a fekete hajú csajjal? - érdeklődtem a bárban levő csaj iránt.

-Kikészítesz. - kapott fel a konyha pultra rakva engem majd szorosan állt elém újabb csókot adva számra, nyelve összeért az enyémmel még kezeit derekamra vezette. Szemem sarkából láttam ahogyan a volt autóversenyző kimegy a lakásból, nem lehet neki kellemes látvány bár igaz arcán mosoly volt.

-Előbb azt mondtad pedig szeretsz. - nyúltam a pólója alá azt simogatva haladtam egészen le a férfiasságáig amihez érve a pilóta száját halk nyögés hagyta el.
-Ez így is van. - húzta le rólam egyszerű piros pólómat. -legközelebb azért narancssárgát vegyél fel. -utalt csapata színére.
-Nem a rajongód vagyok.

-Igaz, a szerelmem vagy. - kapcsolta ki melltartóm majd le is húzta rólam azt, hatalmas de puha kezeivel megragadta melleimet, kezével masszírozta azt mire hangosan nyögtem fel vállába kapaszkodva. -halkabban, még szerencse az, hogy Max el ment. - nyúlt bal kezével a számba.
-Itt hagylak. - raktam lábam a férfiasságához.
-Nem tudsz, vágysz rám. - húzta le rólam kék farmerem majd ujjaival bugyim alá nyújt simogatva ott.
-Vetkőz! - utasítottam a fiút mire mindent tudó mosollyal állt neki le venni ruháit.
-Neked is van még ott valami aminek nem kéne. - nyúlt ismét a fehérneműm felé.

-Lando, ugye tudod, hogy védekezni is kéne. - bár szedtem gyógyszert azért nem árt tényleg óvatosnak lennünk.
-Van nálam gumi. - kezdet kotorászni a már levetett nadrágját zsebében. -fordulj meg. - utasított amint végzet és én eleget tettem kérésének, ő pedig korán sem olyan óvatossággal mint eddig tapadt hozzám és kezdet mozogni bennem még is ott volt benne az a vágy, hogy ő akar engem.

-Fázom. - bújtam a fiúhoz mikor már ő ruhait húzta ismét magára.
-Menj a szobába.
-Vigyél te be. - fontam fiú teste köré a lábam, ő pedig minden szó nélkül kapott fel. -legközelebb maradjunk az ágynál. - feleltem a szürke szobában.

-Szóval ez azt jelenti nem mész el? Tudtam én hogy szeretsz. - boxolt a levegőbe mint egy boldog kisgyerek.
-Túl jó vagy. - hunytam le szemem és ezzel el ismerve azt a tényt mennyire is függök ettől a bizonyos brit férfitól akit a kezdetben kinemálhattam és kerülni akartam minden egyes porcikámmal.

-Tudom hercegnő, tudom. - dőlt be mellém a franciaágyba.
-Lando? - szólítottam a nevén.
-Mond. - nézet rám közben jobb karjával át karolt.
-Mik vagyunk mi? - tettem fel a kérdést amire már én sem tudom a választ.

-Mikor kérdeztem nem akartál a barátnőm lenni. - sütötte le a szemét. -feltegyem a kérdést újra?
-Tedd. - bólintottam is csak válaszom bizonyítása érdekében.
-Hercegnőm Grecia barátnőm leszel? - nyújtotta szabad kezét felém a forma -1-es sztár pilóta.
-Leszek. - fontam össze vele ujjainkat. -Már csak te vagy nekem Lando kérlek ez tartson a végzetekig.

-Halálomon túl is fog hercegnő. - közölte komolysággal és úgy érzem jól döntöttem, hogy hagyom a srácot magam mellett mert olyan szeretetett mutat felém amit soha meg se kaptam eddig. Csak némán feküdtünk egymás mellett mikor a fiú halk szuszogására lettem figyelmes, kezeim puha hajába vezetve simogattam őt.

-Szeretlek. - suttogtam magam elé amit igaz ő nem halhatott, de szívből jött és végre képes voltam kimondani.