𝟙𝟠

741 29 5
                                    

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

Némán ültem Lando kórházi ágya mellett, nem tudtam sírni egyszerűen bármilyen érzelmet képtelen voltam mutatni a külvilág felé. Sokkos állapotban bámultam a fiút aki a boldogságom forrása volt és most még is ő fekszik itt mozdulatlanul.

Kezemmel rá fogtam az övére, hatalmas kezében még mindig el veszet az enyém és még mindig jó érzés volt a fiú érintése.

-Grecia! - zökkentet ki a párom bámulásából egy jól ismert hang.
-Szia Max. - néztem fel rá egy keserű mosollyal az arcomon.

-Gyere menjünk innen. - lépett mögém és húzott is volna fel a szürke kórházi székről, de abban a pillanatban éreztem egy gyenge szorítása az kezemen, azon ami még mindig a brit fiú hatalmas kezei közt volt.

-Nem! Megszorította a kezem. - kiáltottam fel kicsit hangosabban, de a fiú tekintette erre a kijelentésemre nem csillant fel, se az arca nem változott mosolygósra, semmi örömet nem lehetett leolvasni a fiú arcáról amit egy baráttól elvárunk.
-Az nem lehet. - rázta a fejét nemlegesen és szomorúan nézet barna szemeivel az enyémbe.

-Miért Max? Én éreztem! - makacskodtam de szemem nem vettem le a páromról.

-Meghalt. - hajtotta le a fejét, de én képtelen voltam fel fogni mit is mondott az imént.
-Nem! Az nem lehet hiszen az előbb éreztem a szorítását. - jelentettem ki és képtelen voltam abba bele törődni mi van ha igaza van a leendő keresztapa jelöltnek.

-Ugyan nézd meg, nem mutat szív verést a monitor. - suttogta Max is már letörten.
-Lando nem halhatott meg! - néztem sokkos állapotban magam elé.
-Gyere Grecia menjünk innen most. Ne feled gyermeket vársz nem teheted magad ki ilyen stressznek. - csúsztatta két kezét derekam köré majd lassan figyelve minden lépésemre vezetett ki a kórteremből.

-Honnan tudsz róla? - rogyottam össze az egyik székben ami a kórház folyosóján volt.
-Ő mondta. - nézett le maga elé és látszódott le van törve, de hiszen ez nem is csoda számára a legjobb barátja volt.

-Sajnálom kedvesem. Én sem tudok mit mondani ő volt a legkisebb fiam. - ölelt át az időközben megérkező Lando édesanyja aki könnyes szemmel nézet rám.
-Nem akarom el hinni, ő él és hamarosan át fog minket ölelni. - tiltakoztam ismét.

-Bárcsak így lenne. - simított végig többször is hátamon a brit barátom édesanyja.
-A szívünkben és emlékeinkben ő ugyan úgy él. Főleg azokéban akik tiszta szívből szerették őt feltétel nélkül mint te is. - lépet közelebb Adam is akinek ezek voltak hozzám a legkedvesebb szavai.

-Imádott téged te lány. - mosolygott megtörten, de őszintén rám Cisca.
-Tudom, ő volt a legjobb dolog az életembe. - ismertem el és tényleg ő volt az aki betöltötte az űrt ami a szívemben volt, aki magam miatt szeretet és nem akart irányítani valamint semmilyen elvárása nem volt felém. Ez mind ő volt akit kezdetekben én egy idegesítő éretlen kisfiúnak tartottam.

-Részvétem a család és hozzátartozók számára. - közölte együtt érzően egy középkorú orvos és legbelül még így is reménykedtem abban ő is csak viccel.

Pár hét múlva szakadó esőben néztem a fiú frissen csináltatott sírját.

-Bassza meg Lando, neked világbajnoká kellett volna válnod! - kiáltottam fel zokogva, felidézve azt a kijelentést amit a fiú mindig is nagy önbizalommal és arcán hatalmas mosollyal tett.

-Menjünk haza. - állt meg mellettem egy esernyővel Max.
-Nem tudok, szeretnék közel lenni hozzá. - suttogtam itt már zokogva én is.

-Gondolj a gyerekre, ő az egyetlen aki Lando leszármazottja lehet, ő se szeretné ha bármi bajotok lenne. - nyújtotta felém kezét, hogy könnyedén fel tudjon húzni.

-Képes leszek egy gyereket fel nevelni úgy az apja sose lesz számára itt? - kérdeztem tőle.
-Igen és itt leszek számotokra én is ha bármi kell. - küldött felém egy biztató mosolyt.

-Szerettem őt. - mondtam őszintén fel sóhajtva és fájt a tudtad, hogy a fiú annyi szeretett táplált felém amit én talán sosem tudtam teljesen kimutatni felé és elmondani számára mennyiért hálás vagyok minden tettéért amit értem tett. És igen szerettem őt de, talán én sosem annyira amennyire ő szeretet engem.

☀️☀️☀️

2044

-Minden rendben lesz. - karolta át a vállam Max Fewtrell aki támogatóan állt mellettem az elmúlt években mindig. Ott volt ha nekem és a fiamnak szüksége volt rám ahogyan akkor is mikor létre hoztam a Lando Norris Alapítványt ami árván maradott gyermekeket támogat. Mindig is mondta megfogom találni azt a dolgot amivel szeretnék foglalkozni és ez így is lett. Mikor szembesültem vele a fiamnak az apja nem lesz itt rá kellet jöjjek több ilyen gyermek van sőt olyan is aki mindkét szülőjét elveszítette. Szerettem volna kiállni értük és támogatni őket ezért hoztam létre saját alapítványomat.

Közösen néztük Lando halála után az első forma - 1-es futamot ami egyben a fiam első futama is. Bármennyire hihetetlen is tényleg fiú lett és követte őt ahogyan egykoron ő maga mondta meg.

-Sok sikert kisfiam! - suttogtam magam elé mikor már a rajtrácson volt a fiam, nem is akárhol rögtön egy harmadik rajthellyel indítja az első szezonját.

Hosszú évek után újra látható a rajtrácson egy 4-es számú autó, aki a híres és forma -1 egykori nagy tehetségének Lando Norrisnak a fia, aki még gyermeke megszületését se élhette meg. Pedig mennyire vihette volna hiszen kiemelkedő tehetsége volt. De ezt már sose tudhatjuk meg helyette nézzük a legfiatalabb Norrist aki apja nyomdokaiba lép, és talán ő is váltja valóra amit az apja nem fejezett be. A 4-es számú Mercedesben a 20 éves Lando Ethan Norris.

-Az apja is büszke lenne rá. - nézet felfelé Max mintha ezzel is őrá nézne fel.
-Az és most is itt van velünk lélekben. - néztem ezüst gyűrűmre amit még utólag Max adott oda ugyan is Lando már nem tudta.

Én azóta is hűségesen hordom a gyűrűsujjamon ezzel is utalva arra én hozzá tartozom, mert az ember lelke csak egy emberrel tartozhat össze és számomra ő volt ez a bizonyos társ, akinél jobban soha nem tudtam mást szeretni és nem is fogok. Engem is csak ő szeretett mindig és mindig össze fogok tartozni vele, életem első és egyben utolsó szerelmével Lando Norrissal.

....𝕍𝕖́𝕘𝕖...

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek aki velem tartott és végig olvasta ezt a könyvet, külön köszönöm annak aki csillagozta is a részeket, sokat jelentett nekem. Remélem elnyerte tetszéseteket a könyv.

További szép napot/estét nektek!

Vágyaink || Lando Norris ||Where stories live. Discover now