8. rész

479 64 3
                                    

Mindig is utáltam a börtönre gondolni. Olyankor elfog a szorongás ha arra gondolok, hogy milyen lehet ott bent. A szürke komor falak, amik nap, mint nap körbe vesznek. Nem tudom, hogyan bírja ennyi ideje az apám. A legrosszabb, hogy még ugyanannyi ideje van, ami letöltendő. Ha van rá megoldás, én minden követ megmozgatnék érte csak, hogy kihozhassam és újra egy család lehessünk. Akkor a húgom is visszaköltözhetne és nem kéne külön élnünk. Vagy nem kéne több generációval egy fedél alatt élnie Busanban, mint most. Talán akkor minden helyre jöhet.

— A látogatási ideje tíz perc. — tájékoztat az egyik ottani őr. Nem, mintha nem lennék ezzel tisztában. Minden hónapban járok ide legalább kétszer. De van, hogy többször is.

Belépek a szürke terembe, ahol kisebb fülkék vannak elválasztva üveggel, hogy ne tudjunk érintkezni a rabokkal. Helyet foglalok az egyik fülkénél és az üvegen keresztül látom, hogy az apámat két őr hozza bilincsbe. Elém ültetik és utána hátra lépve hagyják, hogy beszélhessünk. Én megragadom a mellettem található fehér telefont és a fülemhez emelem. Az apám is így teszi.

— Szia Felix.

— Apa... Hogy vagy?

Nagyon buta kérdés, viszont minden egyes alkalommal meg szoktam ezt kérdezni tőle. A börtön élet nehéz és ezt az arcán is meglátom. Amióta bent van megőszült és ráncai is keletkeztek. Karikásabbak a szemei és már nem az a mosolygós apuka, mint egykor volt. Ezt a folyamatot végig követni nagyon nehéz és megterhelő.

— Lehetnék jobban is. — mosolyodik el szomorúan.

— Elolvastam az összes leveledet apa és új híreim vannak... — nagyot nyelek, mielőtt ezt elmondanám neki. — Hyunjin visszatért.

Az apám arca elkomolyodik és rám emeli a tekintetét. Biztos nem akarja elhinni, amit mondtam neki.

— Hwang Hyunjin?

— Igen. — bólintok. — Pár hete tűnt fel a társaságban. Állítása szerint eddig a munkája miatt sokat utazott és most érte el azt a szintet, hogy letelepedhessen véglegesen Koreában. Vagyis ezt használta indoknak, hogy ennyi év után felkeresett minket. — mesélem el neki a nekem is új információkat.

— Még innen is érzem, hogy bűzlik az egész. Tudsz valamit a munkájáról? — morogja, miközben ökölbe szorítja a kezét.

— Nem nagyon. Azt tudom, hogy van egy étterme, sztriptízbárja és ingatlanjai. Üzletember, de nem árul el sokat. — sóhajtok nagyot, hiszen a férfi tényleg nagyon rejtélyes. Egyértelműen hátsó szándéka van a felbukkanásával.

— Biztos, hogy a perek által nyerhetett a családja valamennyi pénzt akkor... — tanakodik.

— Úgy gondolod? Ez lehetséges?

— Igen. Viszont tudod, hogy mi a feladatod, ugye? — néz a szemembe, mire én bólintok. — Helyes. Nem akarom itt mondani...

Szintén egy bólintással jelzem, hogy értettem. A beszélgetésünket lehallgatják, így nem szabad fontos információt elmondanunk. Az egyetlen kommunikációs formánk, amit nem ellenőriznek a levelek. Abban szoktuk egymással megosztani a kényes információkat.

— Esküszöm, hogy kihozlak innen apa! — ígérem meg nekik.

— Soha ne felejtsd el, hogy mit csinált ellenünk az a család. — emlékeztet, mire hevesen bólogatni kezdek.

— Nem felejtem.

— Az ideje lejárt. — szól nekem az egyik őr.

— Szia apa...

Két őr ragadja meg az apám karját és állítják fel a székből. A szemem láttára cipelik el, mire én nagyot sóhajtok és a hajamba túrok. Úgy kezelik, mintha gyilkos lenne. Közben nem az.

Ez az egész hely leszív energiával. Így minél hamarabb én is eltűnök onnan, mikor az apám eltűnik a szemeim elől.

„Ne felejtsd el, hogy mit csinált ellenünk az a család."
Csak ez visszhangzik a fejemben, ahogy úton vagyok hazafele. A Hwang család teljesen szétszedte az enyémet. Apám elmondása szerint nem volt benne kételyes ügyekben és én a bizonyítékok ellenére is hiszek neki.

Állítása szerint a Hwang családnál volt olyan dolog, amivel bizonyítani lehetne az ártatlanságát. Akkor ők hagyták, hogy az apámat lecsukják és olyanért üljön, amit nem követett el. Az, hogy megvan-e Hyunjinnál ez a nyom, - ami bizonyíték az apám ártatlanságára - nem tudom. Nagy eséllyel megvan, ha továbbra is emlékszik a történtekre és néha felemlegeti.

Tudom, hogy Hyunjin akkor tinédzser volt és ő sem tudhatott sok mindent. Így nem szeretném őt ezért büntetni. Még akkor sem, ha azokat a papírokat ellopta tőlem, amin az apám kételyes ügyei voltak. Azok a papírok hamisak voltak, apám elmondása szerint. De ehhez csak egy bizonyíték van, ami a Hwang családnál volt akkor.

Haragszok Hyunjinra, hogy elárult. De tudom, hogy biztos a családja beszélte tele a fejét, hogy csinálja meg. Önszántából biztosan nem tette volna meg. Erre mai napig esküdni merek, hogy Hyunjin sose találta volna ki egyedül az árulást. Főleg, hogy ő maga nem is akart belekeveredni az ügybe. Ezt csak a családja agymosása művelhette vele. Eltorzították a fiúk látását.

Rá kentek az apámra egy olyan dolgot, amiben nem vett részt. Ha kezemben tudhatom azokat a papírokat újra, biztos, hogy meglátnam azt, ami az elmondásait bizonyítja, hogy ártatlan. Akkor nem vettem észre azokat. Fiatal voltam és megijedtem, hogy fekete ügyekben van az apám. De ha azok tényleg hamisak voltak, akkor újra fogom indítani a pert. Meg fogom vétójogozni és ki fogom hozni az apámat.

Abban az időben nem tudtuk a legjobb ügyvédet biztosítani számára. Most van egy olyan munkám, amivel meg tudom finanszírozni.

Én hiszek a szavainak, mert sosem hazudott nekem. Ezért bármit fel tudnék áldozni rá.

Mikor végre átlépem az ajtóm küszöbét, Bailey nagy örömmel fogad engem. Megsimogatom őt, majd bentebb térve lepakolom a cuccaimat. Szinte egyből egy papírt kezdek keresni és mikor megtaláltam leülök az asztalhoz, hogy írhassak az apámnak.

„Apa,

Gondolkodtam azon, amit beszéltünk. Megpróbálom megszerezni a bizonyítékot, amit mondtál és újra fogom indítani a pert. Egy kis időt kérek tőled, hogy több információt tudhassak meg H-ról. Talán elárulja nekem, bár kicsi esély van rá. A másik opció azok az iroda kulcsai. Ha máshogy nem, akkor ott biztos megtalálhatom.

Nagyon szeretlek.

Felix"

Elrakom a levelet egy kis borítékba, mikor készen vagyok vele és félre rakom, hogy majd másnap feladhassam. Nagyot sóhajtva dőlök hátra a székben és az agyam ezerrel pörögni kezd az ügyön.

Ezzel én nem árulom el Hyunjint, ugye?

-

Ez csak egy ilyen kis rövid töltelékrész volt, hogy kicsit tisztában legyetek a háttérrel.🙈

Beautiful Liar | HYUNLIX Where stories live. Discover now