Beautiful Liar | HYUNLIX

34. rész

— Biztos, hogy nem fog kiakadni, mert én is itt vagyok? — aggódik az alfa, amire elmosolyodk.

— Nagy eséllyel de. Viszont ha elmagyarázzuk a dolgokat, akkor nem lesz gond. — nyugtatom meg. — Azt tudnod kell, hogy minden beszélgetést felvesznek. Szóval ne mondj olyat, ami nem oda való. — figyelmeztetem, amire egy bólintást kapok tőle.

Amikor az egyik biztonsági őr jelez nekünk, - hogy bemehetünk - az adott fülkéhez sétálunk, ami mögött ott ül az apám. Az arc izmai megfeszülnek, amikor meglátja, hogy ki jön mögöttem. A keze ökölbe szorúl és olyan farkasszemmel vesz fel az alfával, mintha képes lenne megölni őt. Magam mögé nézek a fiúra és megfogom a kezét, majd leülök vele az ottani két székre. A kagylót leveszem a falról és a fülemhez emelem, miközben szigorú tekintettel figyelem az apámat.

— Miért hoztad őt ide? — ez az első, amit mond nekem több hónap után.

— Hyunjin segíteni fog. Tudja az igazságot. — jelentem ki, amire felnevet és az említettre néz.

— Persze, pont ő.

Hyunjinra emelem a tekintetemet és átnyújtom neki a készüléket, amit elvesz tőlem és a füléhez emel. Jobb ha inkább ő beszél vele, mint én. Nem akarok közvetítőt játszani.

— Üdvözlöm Mr. Lee. Régen láttam már. — köszönti őt, amire egyből az apámra vezetem a tekintetemet. Látom, hogy valamit hosszan mond neki, de az üveg miatt nem hallom. Csak látni látom Hyunjin reakcióját, hogy lehajtja a fejét és nagyot sóhajt.

— Részleteket nem mondhatok. Viszont az ön oldalán állok. Nem vagyok az ellensége. — mondja védekezően a mellettem ülő.

Látom, hogy apám feje elvörösödik és egyre indulatosabban beszél vele. Az egyik biztonsági őr mögötte felfigyel rá és találkozik azzal a tekintetem. Leintem, hogy hagyja őt, hiszen van mit átbeszélnie az alfával.

— Igen, igaza van. — bólogat Hyunjin. — Nem, ezt nem tudtam. — folymatosan bólogat, miközben lefelé pillantgat.

A kezemet nyújtom a fiú felé, hogy adja nekem vissza a készüléket, amit így is tesz. A fülemhez emelem és egyenesen az apám szemébe nézek.

— Apa kérlek nyugodj meg. Segíteni akar, szóval legyél együttműködő. — próbálom csillapítani a kedélyeket.

— Ez a fiú itt! Tönkre tette az egész családunkat! — mutogat fenyegetően Hyunjinra.

— Ez a fiú itt, Hyunjin, aki segíteni akar. Hallgasd végig és ne kiabálj. Különben nem maradhatsz tovább itt. — figyelmeztetem, amire felhorkant.

Nem várom meg a válaszát, hanem még azelőtt visszaadom a hallgató eszközt Hyunjinnak, hogy beszéljen vele.

— Tisztában vagyok a történtekkel és azt akarom, ha oda kerül a sor, akkor tanúzzon az anyám ellen. — erre a mondatára felkapom a fejemet, hiszen ezt én sem tudtam. Viszont nem csak én, de maga az apám is meglepődik. — Az apámat már nem lehet felelőségre vonni. Viszont az anyámat igen. Én kesz vagyok feladni őt, ha maga együttműködik velem és az ügyvédemmel.

Zavarodottan figyelem Hyunjint, aki elég határozott a kijelentésével. Erről nekem nem beszélt, hogy a saját anyját akarja feladni.

Az apám hosszasan beszél neki, - amit nem hallhatok - miközben a fiú folyamatosan bólogat, mintha egyetértene vele. Pár „igen" és „nem" után átadja nekem a készüléket Hyunjin, amit elveszek tőle.

— Szeret téged, igaz? — kérdezi az apám, amire összevonom a szemöldökömet.

— Ez hogyan jön ide?