– Korall, kérsz még egyet abból a csokis sütiből? Mert akkor neked is hozok – érdeklődött Márk, ahogy megfogta a tányérját és felpattant.
– Nem kérek, köszönöm – néztem fel rá. Biccentett az irányomba, majd magunkra is hagyott minket, Daltonnal.
A kávém kavatgatva, szótlanul ébredeztem. Hiába volt már nyolc óra, nem éreztem úgy, hogy magamnál lennék. A reggeli kómás fejem pedig csak méginkább rávilágított arra, hogy nem tett jót, amiért hajnali 4 körül tudtam álomra hajtani a fejem. Egy valami nyugtatott, hogy a velem szemben ülő férfi csakugyan eléggé nyúzottnak tűnt. Egészen más okokból, de legalább nem maradtam egyedül.
A számhoz emeltem a csészét és lassan, kiélvezve a finom ízt kortyoltam belőle. A hajam a szemembe lógott, ezért azt a néhány sötét tincset lazán átdobtam a vállam felett.
Ahogy a maradék sütim eszegettem, míg Márk sorakozott, Dalton meredtem bámulta az arcom. Csak feltételezni mertem, hogy nem a kialvatlan, nyúzott látszatom ennyire érdekes a számára, azért fennhangon, de kicsit kétkedve rá szóltam.
– Mi a gond?
– Csak jó nézni, ahogy eszel. Beindítja a fantáziám.
Egy pillanatig némán meredtem rá, hirtelen rágni is elfelejtettem. Vártam, mikor mondja, hogy poén volt, de mivel csak tovább fürkészett, lenyeltem a falatot, majd eltoltam magamtól a tányért.
– Elemedben vagy ma reggel, látom... – ironizáltam az orrom alatt motyogva.
– Morcos hangulatban vagy ma reggel, látom – kontrázott derűs hangom. Fújtatva igyekeztem elrejteni a szám sarkában megjelenő apró mosolyt.
– Fáradt vagyok.
– Látom – biccentett, ahogy a tekintete végig pásztázta az arcom. – De köszönöm, amit értem tettél.
Hanyag stílusban a vállam vontam. – Tudom, hogy te is megetted volna értem.
Dalton kavargatni kezdte a nagy bögre kávéját, ami a második volt ezen a reggelen. Nézte, ahogy a kanál örvényt csinál, mire feltettem a kezeim az asztalra. Összekulcsolva fektettem az asztalra, majd szomorkásan kerestem a tekintetét.
– Ez volt a legkevesebb, amit érted tehettem azután, hogy olyan csúnyán bántam veled. Nagyon sajnálok mindent, amivel megbántottalak.
Dalton áthatón nézett fel a pohárjából rám. Tekintete zavarba ejtő volt, mégsem néztem félre.
– Nem számít, mert tudom, hogy akkor mindent komolyan gondoltál. Én elfogadtam, tehát nincs miért bocsánatot kérni.
Ahogy figyeltem az arcát, sötét tekintetét, hangsúlyos arccsontját és állkapocsvonalát, hegyes orrát, vékony vonalú száját tudtam, hogy hazudik.
Mély levegőt véve hátra dőltem a székben. Lábaim kinyújtóztatva kényelmesen elhelyezkedtem. Arcom elfordíottam és kíváncsian kiemeltem körbe az étkezőben.
Amíg én bambultam, Dalton megreggelizett, majd mielőtt Márk visszajött volna, lelépett. Nem bántam, hogy megkímélt még több kínos, hármasban töltött perctől.
/////
A hideg végigfutott a hátamon, ahogy felültem. Testemlibabőr borította, arcom felsorrósodott.
Ahogy megszólalt a telefonom csengőhangja olyan hirtelen ugrottam talpra, hogy émelyegni kezdtem. A látásom elhomályosult ezért vissza huppantam az ágyra.
YOU ARE READING
Ez nem te vagy!
Romance„- Akár hiszed, akár nem, bánt, amiért csalódtál bennem. De nem hiszem, hogy fair lenne, ha ezért a világ legrosszabb emberének tartanál." Te mit tennél, ha a nyaralásod kellős közepén derülne ki, hogy az ellenséged egy környéken történt gyilkosság...
