Natalie Torres szemszöge:Uram isten. A titkos idegen, az előbb ujjazott meg. Kaptam tőle tulipán csokrot. Amitől meghatódtam, mert lehet, hogy csak a második kedvenc virágom viszont, amikor kisgyerek voltam akkor kaptam anyukámtól, egy rózsát amit, másnap be vittem a óvodába. De két kisfiú, elvette és szét tépte. Azóta soha se kaptam, anyutól tulipánt, mert a fiúk szülei úgy adták elő, az egészet mintha én tettem volna. És a legszomorúbb, anyukám elhitte nekik. De most nem ezzel kell foglalkozni, hanem a randival. Annyira szomorú, hogy nem látom milyen ruhát adott rám Nissy. De jobb ha nem látom, mert akkor tuti, hogy nem tudott volna rá venni. Sose voltam az a fajta, aki nagyon kihívó ruhákba megy minden hova. Nagyon néha, ha volt olyan mikor kihívó ruhát akartam felvenni. De annak is nagyon kicsi esély kellett.
Pár órával korábban
A csajos lakás-Nicole! Segíts!-Ordítom, és remélem hallja. Hallom a trappolását. Hála égnek, nem alszik.
-Miaz? Épp aludni készültem.-Dühöng. Na igen, utálja, ha olyankor hívom mikor vagy alszik, vagy lefekvéshez készül.
-Segíts ruhát választani.-Kérlelem.
-Minek? Hova készülsz?-Kérdezi.
-Randim lesz.-Suttogom. Nissynek nem említettem, eddig. Félek, hogy vajon most mit fog rólam gondolni. Oké, tudom. Legjobb barátnőm. De mindig is bennem volt, és lesz. Az, hogy vajon ki mit gondol rólam.
-Hogy micsoda?! És te ezt nem akartad említeni?!-Hurrá ki akadt.
-Most mondtam.-Na és ilyenkor jön az, hogy ki kérdez. Hogy hány éves, vannak e red flagei, meg a green flagei. Tudják csak a szokásos.
-Natalie Izabella Torres! Legjobb barátnődként illene ezt tudnom! Főleg úgy, hogy nem is látod. Hagy Halljam, hogy hívják, hány éves, mit dolgozik, milyen típusú az embered?-Megfogja a kezem és le ültet, az ágyamra majd ő is le ül mellém.
-A nevét nem tudom, nem akarja elárulni, viszont a korát elmondta. Elméletileg ő is ott volt az operában.-Mondom.
-Ugye nem az a pasas?-Kérdezi kétségbeesetten.
-Nem tudom. De valamit érzek iránta. Csak nem tudom, hogy mit.-Suttogom. Amikor velem van a titokzatos ember, mindig hevesen ver a szívem, pillangókat érzek a hasamba. Vagy egy egész állatkertet.
-Na és Angeloval mi lesz? Nem úgy volt, hogy majd ha idősebbek lesztek össze jöttök? Ezzel ugye tudod, hogy most megcsalod?-Na igen, Angelo. Két 8 éves kisgyerek megfogadta, hogy majd ha idősebbek lesznek, össze jönnek. De őt, nagyon régen láttam, és amióta itt van ez az idegen, tökre elfelejtettem. És Angelo, biztosan elfelejtette az eskünket.
-Nicole, 8 évesek voltunk. Ő is elfelejtette, és tovább lépet. Szeretném megtapasztalni a szerelmet. És talán, az idegen lesz az igazi.-Megfogja a kezem, majd megszorítja.
-Nati, bízok benned. Ezt te is tudod. De, ha egy srácról beszélünk, akkor hallgass rám, kérlek. Nem jó ember, higgy nekem.-Könyörög.
-Miért? Ha egyről beszélünk, miért nem mondod el a nevét?-Kérdezem.
-Mert... Mert. De inkább hagyjuk is, segítek ruhát választani.-Most is terelt. Csak nem tudom miért. Miközben segített ruhát választani, végig csendben voltunk.
Jelen
Étterem parkoló-Natalie, kisbalerinám. Itt vagy? Nagyon elbambultál.-Meghallom az idegen suttogását.
-Mi? Ja, igen. Itt vagyok.-Mondom, mire sóhajt egyet.
-Itt vagyunk az étterem előtt. Gyere, kisbalerinám.-Hallom, hogy kiszáll. Majd az én ajtómat kinyissa, és kisegít a kocsiból. Bemegyünk, majd idejön hoznánk a pincér és elvezet az asztalunkhoz. Mintha a hangjában, hallok egy kis félelmet. Mitől fél? Az idegentől? Ennyire ijesztő lenne?
-Natalie, már megint elbambultál. Csak nem azon gondolkozol, ami a kocsiban történt? Figyelj, nem akartam, tényleg. De, ruhád miatt, nem bírtam türtőztetni magam.-Fülembe suttogja, majd segít le ülni. Ő is le ült, ahogy hallom.
-Oh, nem tudtam, hogy ilyen a ruhám. Nicole adta rám. Azt hittem, hogy valami elegáns ruhát választ. De, valahogy nem sikerült.-Mondjam meg neki, hogy tetszett, amit csinált a kocsiban velem? Nem Natalie, ilyet nem adunk tudtukra.
-Hát, kislány, nagyon tetszik ez a ruha rajtad, de így egész vacsora alatt, állni fog a farkam.-Úristen. Ettől, szerintem paradicsom vörös az arcom.-Mi az bébi? Csak nem elvörösödött-tél?-Kérdezi, miközben a combomra rakja a kezét. Ugye itt nem akarja csinálni, azt amit a kocsiban? Meghallom a léptek, majd valaki megáll az asztalunknál. -gondolom a pincér-
-Jó estét, ki választották a rendelésüket?-Ja jól sejtettem.
-Igen. Két steaket közepesen átsütve. És pohár vörösbort.-Hát látszik, szeret dominálni. Imádom a steaket, anyu régebben mindig, közepesre sütötte. De vajon ezt honnan tudja? Vagy ő is, úgy szereti ahogyan én?
-Rendben. Nem sokára vissza jövök, a borral.-Halkan beszél a pincér, és már el is tűnt.
-Miért, félnek tőled a emberek?-Nem hiszem, hogy ennyire csúnya lenne.
-Mert, ők látják, hogy kivel ülsz egy asztalnál.-Csak ennyi? Azt hittem, többről van itt szó. De, lehet, tévedtem.
-Miért, kivel ülök egy asztalnál?-Kiváncsi vagyok. Tuti, nem csak ezért félnek tőle.
-Maga az ördöggel, bébi.-Ezek a becenevek, hallatán mindig zavarba jövök. Nagyon új nekem, mert sose hívott így senki. Még, Angelo se.
Nem mindig 2-3 naponta lesznek részek, remélem nem baj. De próbálom majd úgy írni, hogy ne legyen 1 hónap kiesés. Addig is, puszilok mindenkit.💋
YOU ARE READING
Happy end?
RomanceSzerelem első hallásra és látásra? Nehéz a szerelem, ezt mindenki tudja. Két különböző ember, egy operában? Hát mi ez ha nem, egy romantikus szerelem? Ja várjunk, ez nem olyan. ❗️Könyvet másolni TILOS❗️