7. fejezet

2.8K 110 11
                                    


Natalie Torres szemszöge:

Uram isten. A titkos idegen, az előbb ujjazott meg. Kaptam tőle tulipán csokrot. Amitől meghatódtam, mert lehet, hogy csak a második kedvenc virágom viszont, amikor kisgyerek voltam akkor kaptam anyukámtól, egy rózsát amit, másnap be vittem a óvodába. De két kisfiú, elvette és szét tépte. Azóta soha se kaptam, anyutól tulipánt, mert a fiúk szülei úgy adták elő, az egészet mintha én tettem volna. És a legszomorúbb, anyukám elhitte nekik. De most nem ezzel kell foglalkozni, hanem a randival. Annyira szomorú, hogy nem látom milyen ruhát adott rám Nissy. De jobb ha nem látom, mert akkor tuti, hogy nem tudott volna rá venni. Sose voltam az a fajta, aki nagyon kihívó ruhákba megy minden hova. Nagyon néha, ha volt olyan mikor kihívó ruhát akartam felvenni. De annak is nagyon kicsi esély kellett.

Pár órával korábban
A csajos lakás

-Nicole! Segíts!-Ordítom, és remélem hallja. Hallom a trappolását. Hála égnek, nem alszik.

-Miaz? Épp aludni készültem.-Dühöng. Na igen, utálja, ha olyankor hívom mikor vagy alszik, vagy lefekvéshez készül.

-Segíts ruhát választani.-Kérlelem.

-Minek? Hova készülsz?-Kérdezi.

-Randim lesz.-Suttogom. Nissynek nem említettem, eddig. Félek, hogy vajon most mit fog rólam gondolni. Oké, tudom. Legjobb barátnőm. De mindig is bennem volt, és lesz. Az, hogy vajon ki mit gondol rólam.

-Hogy micsoda?! És te ezt nem akartad említeni?!-Hurrá ki akadt.

-Most mondtam.-Na és ilyenkor jön az, hogy ki kérdez. Hogy hány éves, vannak e red flagei, meg a green flagei. Tudják csak a szokásos.

-Natalie Izabella Torres! Legjobb barátnődként illene ezt tudnom! Főleg úgy, hogy nem is látod. Hagy Halljam, hogy hívják, hány éves, mit dolgozik, milyen típusú az embered?-Megfogja a kezem és le ültet, az ágyamra majd ő is le ül mellém.

-A nevét nem tudom, nem akarja elárulni, viszont a korát elmondta. Elméletileg ő is ott volt az operában.-Mondom.

-Ugye nem az a pasas?-Kérdezi kétségbeesetten.

-Nem tudom. De valamit érzek iránta. Csak nem tudom, hogy mit.-Suttogom. Amikor velem van a titokzatos ember, mindig hevesen ver a szívem, pillangókat érzek a hasamba. Vagy egy egész állatkertet.

-Na és Angeloval mi lesz? Nem úgy volt, hogy majd ha idősebbek lesztek össze jöttök? Ezzel ugye tudod, hogy most megcsalod?-Na igen, Angelo. Két 8 éves kisgyerek megfogadta, hogy majd ha idősebbek lesznek, össze jönnek. De őt, nagyon régen láttam, és amióta itt van ez az idegen, tökre elfelejtettem. És Angelo, biztosan elfelejtette az eskünket.

-Nicole, 8 évesek voltunk. Ő is elfelejtette, és tovább lépet. Szeretném megtapasztalni a szerelmet. És talán, az idegen lesz az igazi.-Megfogja a kezem, majd megszorítja.

-Nati, bízok benned. Ezt te is tudod. De, ha egy srácról beszélünk, akkor hallgass rám, kérlek. Nem jó ember, higgy nekem.-Könyörög.

-Miért? Ha egyről beszélünk, miért nem mondod el a nevét?-Kérdezem.

-Mert... Mert. De inkább hagyjuk is, segítek ruhát választani.-Most is terelt. Csak nem tudom miért. Miközben segített ruhát választani, végig csendben voltunk.

 Miközben segített ruhát választani, végig csendben voltunk

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Jelen
Étterem parkoló

-Natalie, kisbalerinám. Itt vagy? Nagyon elbambultál.-Meghallom az idegen suttogását.

-Mi? Ja, igen. Itt vagyok.-Mondom, mire sóhajt egyet.

-Itt vagyunk az étterem előtt. Gyere, kisbalerinám.-Hallom, hogy kiszáll. Majd az én ajtómat kinyissa, és kisegít a kocsiból. Bemegyünk, majd idejön hoznánk a pincér és elvezet az asztalunkhoz. Mintha a hangjában, hallok egy kis félelmet. Mitől fél? Az idegentől? Ennyire ijesztő lenne?

-Natalie, már megint elbambultál. Csak nem azon gondolkozol, ami a kocsiban történt? Figyelj, nem akartam, tényleg. De, ruhád miatt, nem bírtam türtőztetni magam.-Fülembe suttogja, majd segít le ülni. Ő is le ült, ahogy hallom.

-Oh, nem tudtam, hogy ilyen a ruhám. Nicole adta rám. Azt hittem, hogy valami elegáns ruhát választ. De, valahogy nem sikerült.-Mondjam meg neki, hogy tetszett, amit csinált a kocsiban velem? Nem Natalie, ilyet nem adunk tudtukra.

-Hát, kislány, nagyon tetszik ez a ruha rajtad, de így egész vacsora alatt, állni fog a farkam.-Úristen. Ettől, szerintem paradicsom vörös az arcom.-Mi az bébi? Csak nem elvörösödött-tél?-Kérdezi, miközben a combomra rakja a kezét. Ugye itt nem akarja csinálni, azt amit a kocsiban? Meghallom a léptek, majd valaki megáll az asztalunknál. -gondolom a pincér-

-Jó estét, ki választották a rendelésüket?-Ja jól sejtettem.

-Igen. Két steaket közepesen átsütve. És pohár vörösbort.-Hát látszik, szeret dominálni. Imádom a steaket, anyu régebben mindig, közepesre sütötte. De vajon ezt honnan tudja? Vagy ő is, úgy szereti ahogyan én?

-Rendben. Nem sokára vissza jövök, a borral.-Halkan beszél a pincér, és már el is tűnt.

-Miért, félnek tőled a emberek?-Nem hiszem, hogy ennyire csúnya lenne.

-Mert, ők látják, hogy kivel ülsz egy asztalnál.-Csak ennyi? Azt hittem, többről van itt szó. De, lehet, tévedtem.

-Miért, kivel ülök egy asztalnál?-Kiváncsi vagyok. Tuti, nem csak ezért félnek tőle.

-Maga az ördöggel, bébi.-Ezek a becenevek, hallatán mindig zavarba jövök. Nagyon új nekem, mert sose hívott így senki. Még, Angelo se.

Nem mindig 2-3 naponta lesznek részek, remélem nem baj

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nem mindig 2-3 naponta lesznek részek, remélem nem baj. De próbálom majd úgy írni, hogy ne legyen 1 hónap kiesés. Addig is, puszilok mindenkit.💋

Happy end?Where stories live. Discover now