Renegade

6. Őszinte szavak

Képtelen vagyok aludni. Itt ülök a konyhában egy pohár whisky társaságában és azon kattog az agyam amit Ari mondott.
-Oh, elnézést.-hallottam meg az ajtóban Angelique hangját mire felkaptam a fejem.

Ott állt ebben a szettben és kár lenne tagadnom de a farkam megmozdult a nadrágomban.
-Gyere csak.-mondtam ahogy visszafordultam a poharam felé.
-Csak....egy üveg vizet szeretnék. Már nem is zavarok.-ment a hűtőhöz. Az a fránya gyümölcsös tál pedig tökéletesen visszatükrözte a látványt ahogy lehajol és az a rövid nadrág felkúszik egészen a fenekéig. Térj észhez Andy.-Akkor...jó éjszakát.-menekült volna mikor utána szóltam.
-Te se tudsz aludni?-visszanézett.
-Nem igazán. Te?
-Nem igazán.-mosolyodtam el.
-Remélem nem a vacsora miatt. Esküszöm hogy nem tettem bele semmi olyat, de...mondtam hogy nem nekem kellene főzni.-mentegetőzött. Édes volt. Nagyon édes.
-A vacsora finom volt.-néztem rá. A szeme valami iszonyat gyorsan megbabonáz engem minden alkalommal. Miért? Miért nem lehetett volna hogy előbb találkozzunk? Miért ő neki kell lennie a zálognak? Ez...mindent tönkretesz. Máshelyzetben már biztos vadul csókolnám őt, magamhoz húznám és nem engedném el. De ilyen helyzetben mit tehetnék? Kétlem hogy azért nem alszik mert az én csókomra vágyik vagy az érintésemre. Hisz utál. Ami érthető hisz elvettem őt a családjától.
-Nem mesélted...hogy vannak testvéreid.-jegyezte meg.
-Sok mindent nem tudsz rólam angyalka.-mosolyodtam el magam elé nézve. Hirtelen a mellettem lévő szék már nem volt üres. Itt ült ő. Közelebbről még gyönyörűbb szeme van és az illata? Kakaóvajas testápolót érzek rajta és bárcsak lecsókolgathatnám a testéről.
-Kérdezhetek valamit?-nézett ahogy a feje félig a palackon támaszkodott.
-Kérdezz.-kortyoltam a whiskymbe. Nem tudom miért lett bátorsága most velem itt beszélgetni de őszintén most nem bántam.
-Apám...valóban ekkora hibát követett el azzal hogy tartozást okozott neked...és a családodnak? Mármint...tudom az a három millió rengeteg pénz de...
-Az emberek...amíg nincs okuk harcolni nem harcolnak. Ha nem lépek az apád ugyanúgy évekig tartozna a családomnak. De most küzdeni fog...azért hogy visszaszerezzen.
-Ez egy zálog feladata....igaz...?
-Tudom hogy nehéz megérteni mit miért tettem. De hidd el hogy nem akarlak bántani.-néztem rá.
-A szemed...pont olyan mint anyukádé.
-Hogy?
-Láttam a képet napközben a nappaliban. Anyukád gyönyörű nő volt. Sajnálom hogy ilyen korán elvesztetted.
-Beteg volt...nem tudtak már rajta segíteni.
-Sajnálom.
-Rég volt. Nagyfiú vagyok már, túlélem.
-Én a mai napig nem tettem túl magam anyám halálán.-elkalandoztak a gondolatai. Biztosan az anyukájára gondolt.
-Hogy halt meg?
-A húgom szülése közben. De ő ezt nem tudja. Nem tudhatja meg. Mert biztos összetörne.-biztos voltam benne hogy Angelique csodás nővér a húga számára.
-Honnan kaptad a neved...?-kérdeztem.
-A nevem?
-Igen. Szokatlan mégis...
-Angyali?-mosolyodott el.-Apukám mindig azt mondta az angyalok küldtek engem az ő életükbe. Régóta szerettek volna kisbabát és hosszas próbálkozás után jöttem én. Úgyhogy azért lettem Angelique.
-Angel...-mondtam szinte alig hallhatóan.
-Martina szerint...te nem vagy rossz ember.
-Martina már kiskorom óta ismer. Családtag.
-Akkor...hazudott volna nekem? Mégsem vagy kedves, melegszívű ember?
-Melegszívű? Nem. Biztos hogy nem. Egy maffia család vagyunk Angelique. Nem a mi stílusunk a kedvesség.
-Ma-maffia? Tehát...embereket öltök?
-Ha kell. Bár...ez inkább Lloyd feladata. Ő ilyen elvetemült.
-Az...apámmal is ő végzett volna?-nem valaszoltam. Egy könnycsepp gördült le az arcán.-Kérlek ne bántsátok őt.-könyörög?-Kérlek.-az arcából az ölébe hullottak a könnyek.-Őt...őt nem veszíthetem el.
-Te vagy a zálog Angelique. Amíg nem hozol bajt a fejemre a családodnak nem esik baja.-sóhajtottam.-És neked sem eshet bajod amíg itt élsz velem. A védelmemet élvezed. Bárki...akárki is ártani próbálna neked...azt magam ölöm meg.-néztem a szemébe.
-M-megvédesz...engem? De hisz...én egy zálog vagyok.
-Tehát értékes számomra mindaddig míg az apád vissza nem adja a pénzem. Nem eshet bajod. Érted?-lassan bólintott.-Jobb lenne ha mennél aludni. Reggel korán kell kelned hogy elkészítsétek a reggelit Martinaval.
-I-igaz.-állt fel.-Van...van valami amit szeretsz?
-Amit szeretek?-lepődtem meg a kérdésén. De igen, lenne valami amit szeretnék. Az ajkait megízlelni. Legalább egyszer, hogy azoknak a dús ajkaknak milyen íze van.
-Mindegy mit csináltok. Amíg nem keversz bele hashajtót.-próbáltam viccelődni mire elmosolyodott.
-Akkor csinálok neked bundáskenyeret.
-Bundáskenyeret?-néztem rá hitetlenkedve.-Mi az?
-Nem ettél még soha?
-Nem. Nem is hallottam róla.
-Ne! Most ez komoly? Mármint valóban soha se ettél?
-Ennyire hihetetlen?
-Nagyon.-nevetett. Nagyon szép volt.-I-ideje aludnom menni. Akkor....jó éjszakát.
-Felkísérlek.-álltam én is fel és egészen a szobája ajtajáig kísértem. Mintha attól féltem volna hogy baja esik.
-Akkor...jó éjszakát...Andy.
-Jó éjszakát...Angelique.-zárta be az ajtót maga mögött. Én is a szobámba vettem az irányt. Tudtam hogy amire szükségem van az egy meleg fürdő hogy a gondolataim eltereljem. Eltereljem róla. Mert félek hogy Arinak igaza lesz és ez a lány megbolondít. Vajon...ha nem így találkoztunk volna most ő is rám gondolna? Ő neki is én lennék minden gondolata? Angel...azt hiszem elvetted az eszem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*