Renegade

58. ,,Tragikus halál"

Egy éles fájdalom. Ennyit érzek. Lassan nyitom ki a szemem ahogy egy idegen világos szobában találom magam.
Megpillantom az ágy szélén az öcsémet Lloydot. Épp a nővért fűzi hevesen. Még az embert se hagyja nyugodtan meghalni.
-És képzeld van egy mustangom is. De a cabriomat imádnád.-mondja Lloyd én pedig behunyom a szemem nem-e kitudom zárni a hangját de sajnos nem.
-Valóban?-nézem ahogy a nővérke is pakolgatja magát.
-De azt hiszem te a lovaglást jobban élveznéd.-komolyan ezt itt kell csinálnia?
-Oh én félek a magasban.-pöndörítette a haját a nővér az ujjai között.
-Tündérke. Erről a lóról nehezen esnél le.-elhányom magam. Mégis hirtelen beugrik miért vagyok itt, hogy kerültem ide. Hogy pontosan miért is érzem ezt az éles fájdalmat.
-A picsába.-motyogom mire a páros szemei rámnéznek.
-Andy!-rohan mellém Lloyd ahogy felém hajol mint aki biztosan látni akarja azt hogy élek és valóban lélegzem.
-Ne hajolj a képembe.-mondom ahogy a tenyerem az arcába nyomom és eltolom az arcomból. Akkor láttam meg.
-Andy te...
-Hol van?!-kérdeztem ahogy a szívem rémülten gyors ütembe kezdett verni.
-Mr. Barber kicsit nyugodjon meg. Nem hergelheti fel magát.-mondja a nővér de én nem tudok lenyugodni amíg nem látom.
-Hol van Lloyd?!
-Andy....
-Hol a gyűrűm Lloyd?! Hol a gyűrű ami a házasságom jelenti Angellel?!
-Magunkra hagynál?-nézett Lloyd a nővérre.
-De Mr. Barber értékei...
-Megnyugszik. Ugye Andy?-nézett rám Lloyd és tudtam ez az egyetlen módja hogy beszéljen. Ha megnyugszom picit. Így azt hangoztattam magamban semmi baj. Ez egy rémálom. Vagyis...arra emlékszem mi történt. De mégis...miért került le rólam a gyűrű? Ugye Angelnek nincs baja? Angel is itt van? Látnom kell.-Andy...
-Add oda a gyűrűm Lloyd. Megígértem Angelnek hogy soha se veszem le az ujjamról. Most mégis mi a....
-A gyűrű nem volt rajtad Andy. Mikorra én odaértem már nem volt rajtad.
-Te miről beszélsz?-néztem hitetlenkedve.-És....és Angel? Angel hol van?
-Arról beszélek Andy...hogy mikorra odaértem a mentősök és Martinan kívül senki se volt a közeledbe.
-De....Angel...
-Martina mondta hogy visszatért...de úgy látszik csak ezt akarta.-nyújtott át egy papírt amin vérfolt látszódott. A vérem.
-Mi ez?-nyitottam ki. A szemeim nagyra kerekedtek.-Ez meg mi?
-Én is meglepődtem mikor megláttam.
-Lloyd mi a faszom ez?!-kiabáltam.
-Nyugodj meg! Ezzel egy cseppet sem segítesz a helyzeten. Mi lenne? Szemmel láthatólag válási papír amit Angel alá is írt. Azt hittem tökéletes a házasságotok. Most mégse?
-Picsába!-dobtam a szekrényre a papírt ahogy a tűt kirántottam a kézfejemből.
-Hé! Bassza meg Andy! Elég!-kapta el a kezem.-Normális vagy?
-Meg kell találnom...
-Majd megtalálod miután felépültél. Nem tűnt fel hogy meglőttek? Kurva szerencséd volt. Ha egy centivel arrébb lő akkor neked annyi és a koporsódba kellene most feküdnöd.
-Direkt ide céloztam.-motyogtam de Lloyd meghallotta.
-Mit csináltál? Ne bassz fel hogy ilyen nyomorék vagy a fegyver használatban.  Majdnem szíven lőtted magad!
-Lloyd hol van Angel?!-csak ő járt a fejembe.-Keresd meg!
-Folyamatosan csak Angel, Angel, Angel....ha az ex feleségedet érdekli mi történt veled itt lesz. Mindenhol erről beszélnek. Nyüzsög a kórház bejárata az újságíróktól és a maffia csapatoktól. Mind megakarják találni azt aki ezt tette veled. De ha tudtam volna hogy magad akartad kinyírni már rég elzavartam volna őket.
-Lloyd!
-Mi van?!-kiabált velem.
-Keressétek meg a feleségem!
-Exfeleség.-motyogta.
-Ne húzzál fel Lloyd mert különben...
-Megölsz? Ezek után cseppet sem félek. Tök szarul célzol. Mikor jöttél ki a formádból?
-Lloyd...
-Lehet Angel ezért akar elválni? Mert lehet a farkaddal is ilyen szarul céloztál? Vagy azzal legalább jobban ment? Mert...
-Fogd be.
-Hogy tudtad teherbe ejteni? Mármint....
-Lloyd a kurva életbe már fogd be!-kiabáltam el magam mire észrevette mennyire messzire ment most.-Szeretem őt érted...? És...tudom hogy ő is szeret csak...csak történnie kellett valaminek hogy most így döntött.
-Andy...
-Ha nem segítesz akkor engedj. Megkeresem én.-ültem fel újra mire Lloyd a mellkasomnál fogva visszanyomott a párnák közé. Végre abbahagyta a hülyéskedést.
-Hol kezdjem?-kérdezte.
-Az apjánál.-mondtam. Valahogy reméltem hogy ott megtaláljuk őt.
-És ha nincs ott?
-Nem nyelhette el a föld.
-Andy....
-Tudják az emberek hogy élek?
-Nem. A paparazzik is úgy tudják életveszélyben vagy.
-Remek. Akkor íme a terv.

☆☆☆

-Kisasszony a kávéja.-helyezte az asztalra a felszolgáló a csészét.
-Köszönöm.-fogtam a kezembe a napilapot. Elzártam magam a világtól. Csak az újságokból követtem a híreket.
-Minek olvasol ilyen szennylapokat?-kérdezte apám ahogy szembeült velem.
-Tudni szeretném a legfontosabb híreket.-lapoztam az újságban.
-Mit érdekel téged melyik politikus bukott el? Vagy hogy ki gyilkolt meg kit? Ehhez semmi közünk.
-Apa ha vezetni akarjuk a maffiát akkor....-a szemem egy címre irányult. A szívem hirtelen szúró fájdalmat érzett. A szemembe könnyek gyülekeztek.
-Mi van?-kérdezte apu de nem tudtam válaszolni. Csak olvasom újra és újra a címet.
,,Andy Barber tragikus baleset után elhunyt. Hosszas küzdelmek után a szíve feladta a harcot. A híres maffiavezérrel egy golyó végzett. Családja gyászolja."
-L-l-levegőznöm kell.-rohantam ki a szobából egyenesen a kertbe. Oly messzire a háztól hogy senki se lásson. A térdeimre zuhantam ahogy a kezem közé temettem az arcom. Sírtam. Zokogtam. Harcoltam az őrült szívfájdalom ellen amit éreztem. Üresség költözött a szívembe és a lelkembe. A férfi aki a mindenemet jelentette...meghalt. Megöltem a férfit akit mindennél jobban szerettem. A kezem közé veszem a nyakláncomon a gyűrűt ami az ő ujján volt mindeddig. Ez az egyetlen egy dolog ami belőle maradt nekem. De...valóban ezt akartam...?

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*