Renegade

69. Tiéd voltam

Andy egyenesen a hálószobáig cipelt. Talán ezért voltam a legtöbbször a leghálásabb neki, hogy nem adta fel soha. Még ha én sokszor fel is adtam volna. Nem azért mert nem szerettem hanem mert azt hittem így lesz jobb.
-Maradj itt rendben? Zuhanyozz le és feküdj le.
-Én...
-Ha most kényelmetlen számodra, akkor nem fekszek melléd. De kérlek had legyek a közeledbe. Megágyazok a földön és észre se fogsz....-nem akartam távol lenni tőle. Valójában rettegtem hazamenni is de nem tudtam maradhatok e itt vele. Vagy azok után amit mondott valóban számunkra nem lesz e végzetes ez. Hozzábújok mert nem tudok távol lenni tőle. A közelébe akarok lenni.-Sajnálom, ha fájdalmat okoztam. Tudom hogy el kellett volna mondanom de...
-Nyugtass meg hogy nem vagy a féltestvérem.-hallom ahogy elmosolyodik.
-Nem vagyunk rokonok.
-Hál'Isten.-bújtam a nyakhajlatába.
-Tudok segíteni valahogy?
-Maradj velem.-dünnyögöm a nyakhajlatába.
-Mondtam hogy nem megyek...
-Mellettem. Azt akarom hogy egész este ilyen közel légy hozzám.
-Előkészítem az ágyat neked rendben?-szakadt ki az ölelésemből ahogy úgy éreztem menekül. Talán fél hogy megsérülök? Vagy hogy megbánom a döntésem? A franciaágyról a földre dobja az ő oldalán lévő párnát és paplant. Komolyan ott akar aludni?-Tessék. Nyugodtan feküdj le.
-Te...nem fekszel le?-kérdeztem ahogy követtem a tekintetemmel.
-Máris csak...még ránézek Hazelre. Rendben? Feküdj le nyugodtan.-hagyott egyedül a szobában. Miért menekül? Miért nem közeledik úgy mint máskor? Mielőtt lefeküdtem volna a szekrényhez léptem ahol találtam egy régi felsőt ami az enyém volt. Így átvettem hogy mégis kényelmesen aludhassak. Lassan másztam be az ágyba ahogy vártam hogy ő újra itt legyen. És mikor megláttam a szívem hevesen verni kezdett. Pont úgy...mint régen. Figyelem ahogy az óráját a szekrényre helyezi, a telefonjával együtt. Majd ellép a szekrényhez ahol kivesz egy melegítőt és a fürdőszobába felveszi. Követem a tekintetemmel őt és egy pillanatig remélem hogy mellém bújik. De nem. A földre fekszik ahogy magára húzza a takarót. Némaság ült közénk. De aztán...eszembe jutott.
-Andy...
-Mond.
-Emlékszel...arra a napra...mikor ugyanígy aludtunk? Te a földön én pedig az ágyban?-lenéztem rá ahogy elmosolyodott. Emlékszik.-Ezer kérdésem volt akkor is. De te mindre válaszoltál. Aztán pedig bebújtál az ágyba mellém és magadhoz húztál.
-Emlékszem.
-Arra is...hogy akkor hívtál aznap előttem is Angelnek?
-Mert az angyalom voltál.
-Most már...nem vagyok az?-kérdeztem meg remegő hangon. Mi van ha nem azt a választ kapom amit hallani akarok?
-Mindig az én angyalom voltál. És leszel.
-Akkor most is...feljönnél és magadhoz húznál?
-Félek hogy nem tudnék megálljt parancsolni magamnak.-nézett végre rám.
-Talán nem is akarom hogy ezt tedd.-a szemei összeakadtak az enyémmel.-Talán...szörnyen vágyok rád és...te kellesz ahhoz hogy én végre újra boldog legyek.
-És ha nem?-kitakaróztam ahogy Andy azonnal felült. Én pedig egyenesen a földre másztam az ölébe. A homlokainkat összeérintettem. Érzem ahogy nehezül mindkettőnk légzése.
-Te kellessz.-mondtam.-Csakis te.-csókoltam meg ahogy végre már többé ő se ellenkezett. Vadul esett az ajkaimnak mint aki életében nem ízlelte még meg őket. Majd a nyakam irányába halad és én felsóhajtottam a csókjaira.

-Mmm.
-Hiányoztál.-dünnyögi a nyakamnak. Én pedig a füléhez hajolva mondom..
-Te is nekem.-egymásra nézünk és az ajkaink újra együtt táncolnak. Lassan kezdek mozogni az ölében amivel tudom hogy az őrületbe tudom kergetni. De ezt akarom. Hogy újra érezzem milyen mikor az akit szeretek megőrül értem.-Magadévá teszel?-kérdezem ahogy szinte kapkodom a levegőt az ajkaitól elválva. A szemeink vágytól égnek.
-Ha azt szeretnéd...
-Téged szeretnélek.
-Akkor a tiéd leszek.-erre a szóra én már vetköztem is ki a felsőmből. Ő pedig szinte pillanatok alatt hintett a melleimre csókokat. Gyengéden markolt bele amire én szintén felsóhajtottam.
-Mmm.
-Tudod hogy nem szabad hangosnak lenned igaz? A kislányom a folyosó végén alszik.-hiába a húgomról volt szó de megmelengette a szívem ahogy róla beszélt. Hogy minden ellenére ő a húgomat lányaként szereti és védelmezi.
-És ha én nyögni akarom a neved?-kacérkodtam az ölében.
-Bassza meg Angel.-morogta az ajkaimnak ahogy szinte tépte is le a nadrágot rólam. Egy könnyed mozdulattal emelt fel a padlóról ahogy az ágyra fektetett és máris a hasam vonalát csókolta. Erősen markoltam a takaróba alattam ahogy élveztem a csókjai ízét. De ahogy egyre lentebb és lentebb haladt egyre jobban felizgatott. Megéreztem a lehelletét a bugyimnál. Már ebbe beleremegett a testem.-Akarod? Akarod hogy megízleljelek? Hogy megérintselek?-kérdezte és én szinte elvesztettem a fejem. Hevesen bólogattam.-Szavak édes.
-Akarom. Akarom hogy kinyalj.-nyögtem a vágytól.
-Jó kislány.-nyomott egy csókot a bugyimra amitől azt hittem azonnal elélvezek. Istenem de hiányzott.-Csípőt az ágyon tartsd.-szorította vissza a csípőm az ágyra majd újabb apró csókot nyomott a bugyimra.
-Andy....
-Remélem nem fogod meggondolni magad mert most már képtelen lennék megállni. Nem menne...
-Megöllek ha abbahagyod.-mondtam és abban a pillanatban megéreztem az ajkait a puncimon. Megremegtem. Majd a nyelve hosszasan kezdett nyalni engem.-Aaaaah.-nyögtem fel hangosan és ő azonnal a számra tapasztotta a kezét.
-Angyalom, mondtam hogy csendesen.-mondta ahogy felhajolt hozzám és megcsókolt. Megéreztem a puncim ízét az ajkain.-Ne rosszalkodj mert meg kell akkor büntetnelek.
-Elég büntetés volt számomra hogy nem voltál az enyém.-mondtam neki mire egyetlen egy válaszával a pillangók hadát elindította.
-Mindig is a tiéd voltam. Soha se voltam senki másé.-felhajoltam az ajkaié amit innentől kezdve nem akartam elengedni. Magaménak akartam. Az övé akartam lenni és az övé is voltam. Történhet bármi de én mindig Andy Barberhez fogok tartozni. A férfihoz aki felforgatta a világom és elrabolta a szívem. Többé...nem engedem el őt.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*