Renegade

18. ,,Mond ki újra"

-Angel kész vagy?-kopogtam a szobája ajtaján de nem válaszolt.-Angel?-nyitottam be majd megpillantottam őt.

A lélegzetem is visszafojtottam. Káprázatosan nézett ki.
-Oh, máris kész vagyok.-jegyezte meg ahogy a szekrényhez rohant.-Csak még egy kis parfümöt...-képtelen voltam visszafogni magam. Hozzáléptem és hátulról átöleltem. A karjaim elől találkozva kapcsolódtak össze. A nyakhajlatába temettem az arcom. Az illatától teljesen elvesztem az eszem. Mélyeket lélegzek.-Mit csinálsz?-kérdezte ahogy szinte látom az arcán a mosolyt amivel kérdezi.
-Azt hiszem rossz ötlet volt hogy elvigyelek randizni.
-Mégsincs kedved menni?-pillantott hátra a válla felett.
-De...de közbe szörnyen a karjaimba akarlak tartani. Megölsz engem.
-Azt hiszem Andy Barber kemény szívét meglágyítottam?-fordult meg a karjaimba ahogy megsimogatta az arcomat.
-Meglágyítottad az oroszlán szívét.
-Vagy meglehet hogy maga az oroszlán soha se az a típus volt akitől az embereknek félnie kellett.
-Angel...az életemen nem tudok változtatni. A Barberek mindig a maffia családba tartoztak. De...azt megtudom ígérni hogy igyekszem a legboldogabbá tenni téged. És mindig vigyázni rád. Az utolsóhoz még hatalmam is van.
-Talán a boldoggá tevéshez is megvan a hatalmad.-a szemei annyira gyönyörűek. A legtökéletesebb nő a világon.-Csak...engedd hogy én is boldoggá tehesselek téged. Ez minden.
-Valóban ki kell bírnom a házasságig?-kérdeztem hisz nem voltam biztos abban hogy kibirom sokáig az nélkül hogy hozzá ne érnék.
-Vacsorát ígértél mára Mr. Barber.
-Lehetnél a desszertem.
-Lehet...de lehet estére meggondolod magad és...
-Nem.-vágtam rá azonnal.-Lehetetlen. Bele se merek gondolni hogy ha a csókjaidtól ennyire megbolondulok mi lesz ha...-nem akartam befejezni. Nem akartam hogy úgy érezze erőltetni akarom.
-Megérzed mennyire nedves vagyok tőled? Hát ez benne az izgalom Mr. Barber. Hogy nem tudod mire számíts.-indult meg az ajtó felé azzal a huncut mosollyal az arcán.-Indulhatunk?
-A nyelvem is tabu a házasságig?-kiabáltam utána mire elnevette magát. Megőrjít.
A város legelőkelőbb éttermébe vittem őt. Mert ő különleges bánásmódot érdemel.
-Nem azért mert zavar vagy ilyesmi...de ha ez annyira jó étterem hogy hogy nincs egyetlen egy vendég se?
-Mert magunknak foglaltam le az egész helyet.
-Mi?-lepődött meg.
-Szerettem volna nyugodt körülmények között veled lenni. Az emberek ismernek és...nem akartam hogy kellemetlenül érezd magad ha...
-Megjegyzéseket tesznek mennyire nem illek hozzád?-szinte kiolvasta a gondolataim.
-Nem érdemelnéd meg hogy a szájukra vegyenek.
-Ne foglalkozz mások véleményével.-fogta meg a kezem.-Kíváncsi vagyok milyen lesz az étel. Biztos pazar.-izgatottság hangzott a hangjából. Miért érzem ezt a fura érzést ha vele vagyok? Csakis vele, csakis mellette. A szívem hevesen ver, a tenyerem izzad, a gondolataim nem tudom irányítani folyton rá gondolok. Csak arra tudok gondolni mennyire a közelembe akarom őt mindig tudni. És már a holnapot tervezem vele.
-Mr. Barber! Üdvözlöm.-lépett elénk az étterem tulaja. Nem kell mondanom mekkora busás pénzt hagytam nála csakis azért hogy mindezt elintézze nekem. Számítottam a legkiválóbb kiszolgálásra. Az asztalhoz vezettek minket. Angel szeme szinte folyamatosan pásztázta a teret.
-Minden rendben Angel?
-Te ilyen helyekre szoktál járni?-súgta ahogy közelebb hajolt, át az asztalon. Elmosolyodtam.
-Mondhatni. Bár jobban szeretem azokat az ételeket amiket Martinával készítetek.-néztem ahogy mint egy izgatott gyerek úgy várja hogy megkaphassa az étlapot.-Apukáddal nemsokat jártok ilyen helyekre?
-Néha. Bár gyaníthattam volna hogy az ilyen luxus helyekre miből telt neki.-tördelte a kezét.
-Angel...
-Mennyi minden származhatott a ti pénzetekből a házunkba...amit mi magunkénak gondoltuk de közbe kiderül hogy...
-Angel, elég. Ezt...azt egész tartozásos részt felejtsük el rendben?
-De...
-Kérlek. Nincs semmi baj rendben? Nem fogom visszakérni apádtól a pénzt.
-De hisz...
-Kérlek ne. Inkább élvezzük az estét rendben? Annyira gyönyörű vagy és a hely is mesés. Bár a szemem képtelen vagyok levenni rólad.-elmosolyodott. A kezéért nyúltam az asztalon keresztül.-Annyira beköltöztél a gondolataimba attól a naptól amióta megismertelek hogy...
-Kedvellek Andy.-mondta ki és én bennem ragadt a szó.-Tudom hogy ezt nem ilyenkor kellene és talán még te korainak gondolod de kedvellek. Mert...ebben a pár napban mikor mellettem voltál a szívem boldog volt. Szörnyen boldog.
-Angel...
-Ijesztő ugye?-hadarta. Zavarba volt mert kimondta.-Megijesztettelek ezzel így van? Basszus bárcsak befogtam volna...-áthajoltam az asztal felett. Az állát megemelve hajoltam az ajkaiért. Nem ijesztett meg. Egyáltalán nem. Csak egyre biztosabb voltam abban hogy Őt akarom.
-Kimondod újra?-kérdeztem meg ahogy az ajkait még súroltam.
-Andy...-a szemei összeragadtak az enyémmel. Hallani akarom újra. Újra és újra.
-Mond ki újra Angel. Kérlek.
-Kedvellek.-és az arcomra költözött a mosoly.-Kedvellek Andy Barber.-ez a nő elrabolta a szívem. Elrabolta és rohadtul nem akarom vissza. Azt akarom hogy az övé legyen. Csakis az övé.
-Boldoggá foglak tenni téged Angel. A világot megadom neked. Ha bárki hozzád ér...nem is...márcsak ha rád gondol én magam ölöm meg. Mert te az enyém vagy.-az ajkát az enyémhez nyomja.
-Akkor Miss Hisztérikát én is eltehetem láb alól?-elmosolyodtam.-Nem akarom hogy te légy minden gondolata. Azt akarom hogy egymás gondolatai legyünk.
-Már rég az vagy.-ezért a mosolyért ami az arcán ül hosszú percek óta...ez adja a legnagyobb boldogságot nekem. Miért nem találtam őt meg hamarabb? Hogy nem találtam meg őt? Akkor már rég az álmaim követném. Az álmaim egy nagy család felé. De nem baj. Végre úton vagyok. Úton vagyok és célba fogok érni. De egy picit a fékre kell taposnom. Nem ijeszthetem meg és veszíthetem el őt. Mert azt hiszem azt a szívem nem tudná elviselni. Őt akarom és ő rá vagyok...minden percben.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*