Szitterkedj

7. Fejezet

Megbeszéltük, hogy mindenki Shane-ék háza előtt fog találkozni, aztán onnan indulunk az erdőbe. Felix még pénteken megadta a címet, aztán megbeszéltük, hogy Mia Ida jön hozzánk, Nate pedig eljön értünk autóval, majd együtt érkezünk meg Shane-ékhez. Mikor odaértünk már mindenki jelen volt, elég nagy pakkokkal, mert ugye a hétvégét ott fogjuk tölteni. Tehát mindenkinél legalább két táskát láttam, kivéve Davina, aki kezében volt vagy öt. Ő tipikusan az a lány, aki mindig több dolgot pakol a biztonság kedvéért. Amíg a lányok várakoztak, azaz mi, addig a fiúk megbeszélték merre megyünk, aztán kilenc után pár perccel már el is indultunk. A városból kivezető utat gyorsan elhagytuk, Shane ment elől Davinával, Felixszel, és Kevinnel, utánuk pedig mi. Én, Nate és Mia. Azt mondjuk nem bántam volna, ha  beszélgettünk is volna az úton, nem pedig kussban ültünk volna, mint három idegen. Mia persze szúrós szemmel nézte Nate hátát, közben valamit firkált a jegyzetfüzetébe, emellett mindkét fülében füles volt. Nate az meg se mukkant, akárhányszor próbáltam beszélgetést kezdeményezni, egyszavas válaszokat kaptam, szóval inkább én is csöndben maradtam.

Úgy bő harminc perc után megérkeztünk egy erdei tisztáshoz, hol Shane leparkolt majd kiszálltak. Követtük példájukat, mindössze annyi volt a különbség, hogy amíg mi hárman értetlenül néztük, hogy mégis miért álltunk meg, addig a másik négy azért nézett értetlenül, amiért mi ilyen hülye arcokat vágtunk.

– Miért álltunk meg itt? – kérdezte végül Nate, miközben kiszedte a csomagtartóból a táskákat.

– Mert innen séta lesz – jelentette ki Shane, mire nagyot sóhajtva Mia felé fordultam, aki erre kiszedte füleiből a fülest.

– Mi az? – dugta zsebre az említett tárgyat, aztán megigazította orrán a szemüveget.

– Sétálni fogunk – mondta tettetett lelkesedéssel, ugyanis az én farmer shortom nem kényelmes hosszú séták esetében.

– Jaj, maradj már! – rázta fejét Nate. – Ez csak egy kis séta, nem fogsz belehalni Luna.

– De ha gondolod, viszlek a kezembe – bökte oda Felix, mire Nate azonnal megfordult és hosszas szemezésbe kezdett vele. Mia eközben visszatartott nevetéssel figyelt engem, mellette pedig szemöldökét vonogatta.

Hova kerültem, te jó Isten...

– Maradok a séta mellett – intéztem Felix felé szavaimat, aki szórakozottan figyelte ahogy hullámos tincseimet egy kontyba fogom fejem tetejére.

– Hát jó – bólintott, majd lazán felkapta a lába mellett heverő táskákat, és mind Shane után indultunk.

Mia kényelmesen felkapta vállára a hátizsákját, Nate is szépen megfogta és vitte a táskáját, és voltam én, akinek konkrétan leszakadt a válláról. Valami oknál fogva szét foszlott az anyag, így a táska válla ketté szakadt és a földre zuhant. Lehunyt szemmel nyugtáztam, hogy most mindenki engem néz, hogy mi volt ez a nagy zaj, majd egy sóhaj után végül rájuk néztem. Shane kérdően pillantott a földre, vagyis a táskára, Kevin tarkóját vakarta, Davina fintorgott, Felix pedig Nate-re nézett, aki mintha mi sem történt volna indult volna tovább. Mia erre csak fejét rázta, aztán megfogott egy követ és Nate után hajította. Már csak az a szerencse, hogy nem találta el.

– Miért néztek rám így? – kérdeztem úgy, mintha nem tudnám az okát annak amiért így néznek.

– Luna, vedd már fel, és induljunk el végre! Kezd elegem lenni – fújtatott Nate, majd egy fának dőlve ivott egy kis vizet.

Az igen, szépek vagyunk mondhatom!

– Vigyem? – intett szemével a táskára Felix, majd üres kezével kisöpörte szeméből fekete haját.