Szitterkedj

8. Fejezet

Nagyjából mindent kipakoltunk, elosztottuk ki melyik szekrényt kapja, aztán nagy nehezen betuszkoltuk a ruhákat. Leginkább Davinának gyűlt meg vele a baja, aki mint már említettem, elhozta a fél ruhatárát. Mivel csak két ágy volt, ezért nyilván osztozkodni kellett. Egyértelműen én is Mia foglaltunk el az egyiket, amíg a másikat Davina és Charlotte. Könnyen meghúzzuk magunkat, hiszen Mia rengeteg időt tölt nálam, és nekem is franciaágyam van amin simán elférünk, tehát nem lesz gond. Davina és Charlotte is meglesznek, mert annak ellenére, hogy Davina kicsit magasabb, olyan százhetven centi lehet, Charlotte olyan apró lány, hogy az én százhatvankét centimhez képest is kicsi. Szóval azt hiszem ezzel nem lesz gond. Miután mindent elpakoltunk fáradtan dőltünk el az ágyakon pontosan egyszerre, aztán egy nagy sóhaj után beállt a csend. Senki nem szólt semmit, csak feküdt és nézett ki a fejéből.

– Mi a szar? – mordult fel Davina, miután mindenki egy éles kopogásra ült fel az ágyon.

– Én nem tudom ki ez, de kimegyek és megverem! – állt fel Charlotte, majd nagy léptekkel az ajtóhoz lépett és olyan erővel nyitotta ki azt, hogy féltem kiszakad a helyéről a kilincs. – Mi van már seggarc?

– Ezt a kedves fogadtatást! – mondta gúnyosan Nate, majd belépett a szobába, majd megállt a két ágy előtt és körbe fordult. – Ja, a ti szobátok így jó szar!

– Hé hé hé! – pattant fel Davina. – Kint van ajtón, hogy kutyákat behozni tilos! Na szia!

– Luna, te normális emberekkel tényleg nem tudsz barátkozni? Állandóan valami szar bandába keveredsz ahol engem valami oknál fogva mindenki utál – akadt ki Nate. – Én komolyan mondom, nem vagy magadnál. Egyszer találnál normális baráti kört, de neeem, te ezek között kötsz ki!

– Szépen beszélj, különben megnézzük a teraszról, hogy tudsz-e repülni! – lépett elé Charlotte, mire Nate elkezdett színlelve röhögni.

– Menj már innen basszus – sóhajtott Davina, miközben hosszú szőke haját próbálta befonni.

– Felix mondta, hogy jöjjek ide – jelentette ki végre talán normális hangnemben, erre pedig mindenki rá figyelt. – Azt mondta, hogy szóljak a Kislánynak és a csajoknak, hogy ilyen nehéz nap után megérdemlünk egy kis pihit, tehát mindenki vegyen fel bikinit mert elvileg van valami tó a közelben – mondta szemöldökét ráncolva, majd kérdően pillantott rám. – Jól sejtem, hogy a "kislány" alatt téged értett? Csak mert ritka undorító, hogy így hív, te pedig engeded neki annak ellenére, hogy együtt vagyunk.

– Itt egy valami ritka és undorító, az pedig szőke hajú és éppen hozzá beszélek! – csatlakozott Mia is a beszélgetéshez, mire Charlotte és Davina felnevettek, Nate pedig távozott a szobából.

– Baszki, keress már valaki mást. Ez a faszi egyáltalán nem érdemel meg! – fogta fejét Davina, én pedig csodálkozva néztem rá, mivel az eddigi találkozások alatt ez volt az első, hogy nem lekezelő módon bánik velem.

– Nem értem, hogy mi bajotok van vele.

Mert oké, Nate néha tényleg túl tudta tolni a beszólásokat, meg úgy nagyjából mindent, de ettől függetlenül nagyon kedves ember volt, csak ezt másik nem tudták. Egyedül én. Szerintem ez épp elég volt, de emiatt, hogy mindenki így bánik vele, kezdett kicsit elegem lenni már, hogy nem értik meg Nate-et. Mert mégis mit várnak? Hogy Nate kis aranyos lesz, miközben ők ilyenek vele? Igen, haragudtam rájuk, mindenkire. Mert félre ismerték a számomra egyik legfontosabb személyt.

– Mi nem? – kérdezett vissza Davina, mire csak sóhajtva lehunytam szemeim.

– Félreismeritek – ráztam fejem, majd kedvetlenül a szekrény elé álltam és előkerestem a két részes fekete bikinimet. És persze, hogy hallottam ahogy a lányok suttognak mögöttem, de próbáltam figyelmem kívül hagyni. Végülis, csak jót akarnak nekem. – Inkább szedjétek elő a bikiniket csajok, megyünk csobbanunk egyet!