Utóirat: Utállak

7.rész

''-Tudom. Nem fogom. - ölelt át''

Másnap reggel, ugyan a saját ágyamban de Will mellkasán ébredtem.
Felnéztem, ő még mélyen aludt.
Lágy csókot nyomtam az ajkára. Nyöszörögni kezdet majd lassan kinyitotta a szemeit.
-Jó reggelt! - mosolyogtam le rá.
-Jó reggelt hercegnő! - csókolt meg.
Hirtelen maga alá döntött így helyet cseréltünk.
Ajkai újra megtalálták az ajkamat.
-Will! - váltam el tőle. - Készülnöm kell suliba!
-Minek? - vett egy hajtincset az ujjai közé és piszkálni kezdte.
-Azért,hogy el tudjak helyezkedni az álom munkámba. - szálltam ki az ágyból.
-Ahjj. - sóhajtott.
-Hamar végzek ma! - nyugtattam meg.
-Ajánlom is! - állt fel velem szembe.
-Ha gondolod nálam maradhatsz. - mosolyogtam kedvesen.
-Hmm. - ujjait végig simította az alsó ajkamon. -Élnék a lehetőséggel.
-Az gondoltam! - csókoltam meg. -Na most már tényleg készülnöm kell. - indultam el a fürdőbe.

Hamar össze készültem. Egy egyszerű farmert választottam és egy fehér hosszujjú blúzt. Sminket megint nem vittem túlzásba a hajam felfogtam lófarokba.
-Elviszlek suliba csak át ugrok ruháért! - indult a bejárati ajtó felé.
-Nem muszáj. - jelentettem ki.
-De-de. -azzal át ment a saját lakásába.
Indulásra készen voltam amikor Will lépet ki az ajtón.
Végig mért. Csak zavartan jobbra balra pillantottam.
-Csinos! - sziszeget. -Bàr sokan meg fognak bámulni..
-Na, menjünk! - indultam meg a lépcsőn.

-Ha itt kiraksz jó. - mutattam a sulihoz vezető kereszteződésbe.
Nem hallgatott rám ment tovább.
-Will? Hallasz.
-A kapuhoz viszlek! - jelentette ki.
-Az nem jó ötlet. - nevettem.
-Miért? - simogatta a combom.
-Azt hallottam,hogy sok lánnyal voltál együtt az egyetemről! -tártam szét a kezeim.
-Csak egy éjszakás kalandok voltak. - vont vállat.
-Hm. - fordultam el.
-Rád máshogy tekintek. - fogta meg a kezem közbe parkoló után nézelődött.
-Hogy èrted? - kulcsoltam össze az ujjaink.
-A barátnőm vagy, a szerelmem.
A szerelme?
-Will... - böktem ki.
Kézen csókolt.
-Itt jó? -álltunk meg.
-Igen.
Kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Mit csinálsz? - néztem rá kérdően.
-Maradj csak! - szállt ki.
Át futott az én oldalamra és kinyitotta az ajtóm.
-Atya ég! - szálltam ki a táskámmal.
- Mikor végzel? - dőlt neki a kocsinak.
-Fél négy.
-Érted jövök!
Közelebb léptem.
-Mindenki minket néz! - néztem magam köré.
Körbe nézet.
-Csak képzeled! - mosolygott majd megcsókolt.
A csókot egy morgás szakította meg.
-Khmmm. - Emily állt mögöttünk.
-Em. - öleltem meg.
-Akkor délután nyomtam egy puszit Will szájára köszönés képpen.
Bementünk az épületbe.
-Aurora mesélned kell! - parancsolt rám a barátnőm.
-Mikor? Hogy? Miért? És....
-Emily! -rántottam be a terembe.
-Mesélj már! - ültünk le egy üres helyre a terembe.
-Nagyon sok minden történt ezen a héten.
-Jó de pont Will? - húzta fel a szemöldökét. - Tök bunkó.
-Veled lehet, de velem... - néztem a plafont.
-Veled? - kérdezet vissza a barátnőm.
-Velem olyan mintha hercegnő lennék.
-Majd elmúlik..
-Emily! - böktem oldalba.
-Most mi van? - nevetett. -Komolyan azt hiszed hosszú életű lesz, majd megun más lányok után kezd loholni és....
-Elég! - förmedtem rá. -Nem is ismered, igen tényleg bunkó volt az elején de most már teljesen más.
-Csak ne kelljen azt mondanom, hogy ,,Megmondtam''.
Csak a szemem forgattam.

Az óráink gyorsan elteltek. Szerencsére ma csak egy órám volt együtt Emilyvel így nem kellet folyamatosan azt hallgatnom, hogy nem jó ötlet pont Willel stb....
Amikor végeztem kirohantam az épületből, egyből megpillantottam őt vagyis a kocsiját de ez most nem lényeg.
Gyorsan szedtem a lépteim. Amint meglátott kiszállt a kocsiból.
-Szép délutánt herecgnő! - kezét a derekamra tette.
-Szia! - mosolyogtam.
-Hiányoztál! - csókolt meg.
-Te is. - öleltem meg.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót és indultunk is.
-A barátnődtől el sem köszönsz? - kérdezte.
-Nem, kicsit össze kaptunk. - piszkáltam a körmöm. -Rajtad.
-Micsoda?
-Szerinte bunkó vagy és meg fogsz unni és...
Szavamba vágott.
-Ácsi! Sosem foglak megunni és ha nem vetted volna észre rajtad kívül mindenkivel bunkó vagyok.
-Tudom. - túrtam bele a hajába.

Gyorsan megérkeztünk a házhoz. Felmentünk a lakásomba. Én egyből ledobtam magam a kanapéra.
-Főztem. - jelent meg mellettem Will.
-Hogy mit csináltál? - álltam fel.
-Lasanget. - büszkélkedett.
-Hol van? Add ide. - ugráltam a konyha fele.
Kimertük és óvatosan elkezdtem enni mert még kicsit gőzölt.
-Azta picsa! - ízleltem.
-Finom? - mosolygott.
-Az nem kifejezés!
-Elmegyek mosdóba. - mondta majd felállt és el is ment.
Éppen a Lasange varázsát élveztem amikor megcsörrent Will teloja.
-Csörög! - kiabáltam.
-Megyek 2 perc. - kiabált vissza.
Kicsit feljebb emelkedtem így láttam a kijelzőt
Vanessa. Ez meg ki?
-Itt is vagyok! - jött vissza.
-Hm. - piszkáltam a kaját. Nem vagyok féltékeny típus de érdekelt, hogy ki az a Vanessa.
-Istenem. - nyomta ki.
-Ki volt az? - cseles kérdés következik.
-Csak az egyik haverom. - mosolygott.
-Aha. - piszkáltam az ételt.
Hazudott. Miért?

A délutánt filmezéssel töltöttük. A gondoltaim nem tudtak elterelődni a hívásról. Ki az a Vanessa?
Este tizenegy körül ki kísértem Willt.
-Jó éjt hercegnő! - csókolt meg amit nem viszonoztam.
Újból és újból nekem nyomta ajkait.
-Mi a baj? - támaszkodott neki az ajtó félfának.
-Hazudtál. - jelentettem ki.
-Mi? - nevette el magát.
-Ki az a Vanessa? - tettem fel a kèrdést.
-Atya ég! Ennyire féltékeny vagy? - nevetett.
-Válaszolj!
-Aurora elég! Ne féltékenykedj!
-Miért nem mondod el,hogy ki az? - tettem keresztbe a kezeim.
-Nem számít.
-Ohh dehogy is nem! Az őszinteség a kulcsa egy kapcsolatnak, ha annyira szeretnél már elmondtad volna.
-Aurora! - puff, beleütött az ajtóm mellett található falba amiről lejött a vakolat. A kezeim magam elé tettem védekezés képp.
-Azta kurva. - csúszott ki a számon.
-Ne haragudj. - kezét az arcába temette.
Láttam hogy egyre nehezebben kezd lélegezni.
-Baszki. - fújta ki a levegőt. - nem kapok levegőt.
-Hé! - léptem elé óvatosan. -Nyugi mély levegő, beszív és kifúj.
Egyik kezét a mellkasára szorítottam.
-Semmi baj! - nyugtattam.
-Ne haragudj, megijesztettelek? - mondta két levegő vétel között.
Nem szóltam.
-Meg vagy? - léptem hátra.
-Azt hiszem. - döntötte hátra a fejét.
-Akkor jó éjt! - csuktam volna be az ajtót, úgy éreztem mindkettőnek magányra van szüksége.
Megfogta az ajtót.
-Ne! Kérlek. - lépet be a lakásba. Automatikusan hátra léptem.
Kezét a mellemre simította. Felsóhajtottam.
-Will.. - érztem ahogy megkeményednek a bimbók.
-Sajnálom. - súgta a fülembe. -Sajnálom. - harapott bele az alsó ajkamba ès megcsókolt.
-Will. - léptem el. -Ma tényleg ne, semmi ilyet se.
-Sose bántanállak  ugye tudod? - fogta meg a kezeim.
-Tudom vagy is... - nyeltem egyet.
Csak mélyen a szemébe néztem.
-Aurora.
A fejem ráztam.
-Ha nem akartál volna bántani elmondtad volna ki az a Vanessa. - léptem távolabb. -Az előző kapcsolatom miatt vagyok ilyen, megcsaltak. - vallottam be.
-Vanessa egy régi historia. - nyelt egyet. - össze jártunk dugni párszor.
A hasam összeszorult.
-Mostanában újra elkezdet hívogatni de esküszöm, hogy egyet sem vettem fel.
Pár percig csak néztük egymást.
-Miért nem mondtad el egyből? - kérdeztem. A harag már kicsit egyhült bennem.
-Nem akartam, hogy rosszul érzed magad. - vallotta be.
-Miért?
-Azért... - megállt.
Csak néztem és vártam, hogy befejezze.
-Mert szeretlek Aurora, szeretek benned mindent, amióta megláttalak arra vágytam, hogy veled lehessek, azért voltam bunkó és tuskó mert nem akartam beléd szeretni de már túl késő volt. Túl késő.