Utóirat: Utállak

10.rész

''Beültünk a kocsiba és indultunk.
Nagyon felizgultam''

Beérve a lakásomba rögtön lecsaptam Willre.
Vadul faltam az ajkait.
-Mi az? - nevetett levegő után kapkodva.
-Talán.... - mosolyogtam.
Óvatosan felkapott és bevitt a kanapéra.
Pont fölöttem volt.
-Ez a pulcsi túl bő... - simít végig a kulcscsontomon.
-És?
-Nem látok semmi olyat amit akarnék. - nevetett.
-Szóval csak az kell?! - cukoltam.
-Nem nem csak az... - csókolt bele a nyakamba. - minden porcikád kell, minden csókod, minden érintésed. Csak magamnak akarom.
-Szererlek! - mondtam és közelebb húztam.
-Szeretlek! - csókolt meg.
-Ha akarod akkor..... - a merevedése felé pillantottam. -
A fejét rázza.
-Nem... - adott egy puszit a homlokomra. - majd egy különleges alkalomkor.
-Annyira akarom már... - túrtam bele a hajába.
-Tudom és én is de, azt szeretném ha különleges lenne a számodra. -csókolt meg.
-Hmm... - néztem rá durcásan.
-Na gyere! - húzott fel.
-A családom imád téged. - jelentettem ki.
-Tudom. - piszkálta az egyik hajtincsem. - tudtam hogy így lesz.
-Nagyon vicces! - indultam a konyha felé.
Csináltam magunknak egy-egy szendvicset majd leültünk enni.
Will telefonja elkezdet pittyegni.
-Nem nézed meg ki az? - haraptam bele a szendvicsbe.
-Nem, mert tudom ki az. - fordította le a telefonját.
Kérdően rá néztem.
-Apa, ma este céges bulit tartanak azt akarja,hogy menjek. - sóhajt.
-Az klassz. Akarsz menni?
-Nem hagylak itt egyedül! - mosolygott.
-Nem lennék egyedül..... - pattant ki egy ötlet a fejemből. -Veled megyek!
-Ez biztos, csak mert a múltkori nagyon durva volt és.... - a szavába vágtam.
-Nem félek tőle! - tettem keresztbe a kezeim. - Már nem.
Lehet,hogy nem is gondoltam rá de a múltkori incidens után eldöntöttem, hogy többé nem fog ilyesmi befolyásolni. Will szeret és kifog mellettem állni. Nem lesz baj.
-Ha meg nagyon rosszul sül el haza jövünk. - vontam vállat.
Will oda jött hozzám és forró csókot nyomot az ajkamra.
-Ez mi volt? - mosolyogtam.
-Büszke vagyok rád! - a fülemhez hajolt. -Mutasd meg a seggfejeknek! - súgta.
Erre a mondatra csak ördögiesen mosolyogtam.
-Várjunk! - ugrottam fel. -Mit fogok felvenni?
-Neked minden jól áll! - vont vállat.
-Will nagyon aranyos vagy de.... Hajat kell mosnom! - rohantam a fürdő felé.
Csak Will nevetését hallottam.

A délutánom konkrétan rá ment a készülődésre. Hajat mostam, lefürödtem, tükör simára borotváltam magam mindenhol. Mivel még nem tudtam mit vegyek fel magamra kaptam egy köntöst és elindultam a szobám fele.
Will nagyon bele volt merülve a munkájába.
Kinyitottam a szekrényem és elkezdtem keresgélni. Will tekintette égetni kezdte a bőröm.
-Látsz valamit? - fordultam hátra nevetve.
-Hát.... - fel állt és elém sétált. -Csak írtó szexi nőt aki az én barátnőm.
Megpróbálta szét nyitni a köntöst.
-Sajnálom! - keresgéltem tovább. -Most nem.
-Bassza meg! - indult ki csalódottan.
Találtam egy fekete csipkés alsó nemű párost, a melltartó pánt nélküli volt így könnyen ki is találtam mit veszek fel. Van egy fekete pánt nélküli hosszúujjú ruhám ami anyagában kicsit ,,hullámos'' ( legalább is én így hívom)
És egy fekete magassarkú. Persze a kedvenc Miss dior parfüm sem maradhat el.
-Készen állsz? - kiálltottam.
-Jöhetsz! - mondta Will.
Lassan kiléptem elé.
-Na mit gondolsz? - fordultam körbe.
-Gyönyörű vagy!- karolta át a derekam.
-Oké, mindjárt mehetünk! - csókoltam meg.
Gyorsan feldobtam egy kicsit extrább sminket piros rúzsal.
-Most mehetünk! - vettem magamhoz egy kistáskát.
-Csodálatos vagy! - fogta meg a kezem.
-Te sem nézel ki rosszul! - igazítottam meg a nyakkendőjét.
Óvatosan ( mivel magassarkúban voltam) letipegtünk a kocsihoz.
-Még szerencse, hogy nem olyan nagy a sarka! - ültem be a kocsiba.
-Ugye tudod, hogy nem adom oda az enyém ha fáj a lábad! - indította be a motort.
-Nem is kell! - boxoltam bele a vállába.
-Na menjünk hercegnő! - mosolygott.
Will keze egész úton a combomon pihent, olykor-olykor meg is markolta.
-Itt vagyunk! - parkolt le egy hatalmas üzlet ház előtt.
Hatalmas volt és nagyon magas is.
-Huu... - fújtam ki a levegőt.
-Nem kell ha.....
-Menjünk! - szálltam ki.
Will megfogta a kezem és közelebb húzott.
-Csak úgy tündőkölsz! - súgta.
Csak mosolyogtam.
Amint beléptünk rengetegen jöttek oda üdvözölni Willt.
-És ki ez a virágszál itt melletted? - kérdezte egy úriember.
-Uraim! Ő itt a barátnőm Aurora Twice! - karolta át a derekam.
-Jó estét! - mosolyogtam mindenkire.
-Will, Aurora! - jött oda hozzánk Mr.Hudson.
-Fantasztikus a party! - öleltem meg.
-Örülök,hogy te is itt vagy! - mosolygott rám.
-Will és... - jött oda Mrs.Hudson, némi undorral az arcán.
Apu azt tanította,hogyha egy ember nem kedvel téged legyél vele ,,keserűen'' kedves.
-Mrs.Hudson! - öleltem át.
Csak egy kis mosolyt villantott de azt is erőltette.
Miután mindenkivel találkoztam leültünk egy asztalhoz.
-Nagyon jó ez a hely! - mosolyogtam a szerelmemre.
-Hm. - morgott.
-Mi a baj?
-Az unokatesóm. Épp erre tart!
Will feje írányába néztem. Egy nála pár évvel idősebb férfi sétált felénk.
-Nem hagyhatom ki,hogy a kedvenc unokaöcsémmel ne találkozak! - lépet oda hozzánk  amire Will fel állt aztán én is.
-Andrew! - ölelték át egymást.
-És? - nézett felém. -Ki ez a szépség itt melletted?
-Ő Aurora Twice! - mutatott be.
-Üdv! - nyújtottam a kezem.
-Andrew! - ölelt át.
Látszólag Willnek nem nagyon tetszett.
-Nem is tudtam,hogy be csajoztál! - veregette meg Will vállát.
-Nem kell megosztanom mindent a magánéletemről. - vonta meg a vállát.
-Hu de harapós vagy! - viccelődött. -Az ágyban biztos nem ilyen igaz? - kacsintott felém.
-fejezd be! - morgott Will.
Óvatosan a felsőtestének érintettek az ujjaim.
-Nyugalom! Ne idegeskedj! - súgtam.
Nem szólt semmit.
-Na jó! - sóhajtottam. -Andrew, nem bánná ha elvinném a jóképű unokaöccsét táncolni?
Megfogtam Will kezét és magammal vittem.
-Na gyere! - vezettem a táncparkett közepébe.
-Aurora! Szörnyen táncolok! - nevetett kínosan. -Nem is szoktam.
-Sajnálom, de velem muszáj! - kezeit a derekamra tettem. -Hacsak...... - mosolyogtam.
-Jézusom? - nevetett.
-Megkérhetem Andrewet is, ő biztos táncol velem! - húztam az agyát.
-Ahh még mit nem! - húzott közelebb.
-Tudtam,hogy ez beválik! - csókoltam meg.
-Ahjj hercegnő! - csókolt vissza.
-Miért néz minket mindenki? - hajoltam el.
-Azért, mert nem láttak még itt táncolni és mert utoljára nyolc éve tizenötévesen láttak lánnyal.
-Akkor azért néz rám minden velem egykorú úgy mintha megakarnának ölni?
Csak húzta a száját.
-Fantasztikus!
-Nem kell aggódnod! - simította meg az arcom. - velem vagy.
Megcsókoltam. Oldalra pillantottam, még több villámokat szóró szempárokat véltem felfedezni.
Főleg akkor amikor Will bele csókolt a nyakamba.
-Szegények! - nevettem. - Mindjárt összesnek a féltékenységtől.
-Rád ki nem féltékeny? - homlokát az enyémnek tette.

Táncoltunk még egy darabig aztán jött a vacsora.
-Nagyon finom! - mondtam Willnek.
-Egyél csak! - piszkálta a zöldséget a tányérján. - Bár anyukádé jobban ízlett! - nevetett.
-Gondoltam az arcodból ítélve! - mosolyogtam.
-Hm. - nézet a szemembe.
-Mi az? - kérdeztem.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek! - puszit nyomtam a szájára.
-Chh gerlepár! - nyögte Mrs.Hudson.
Pár épp megakartam szólalni amikor Will a combomra tette a kezét. 
-Nem éri meg!
-Utálom őt! - tetten keresztbe a kezeim. -Szerintem az érzés kölcsönös.
-Ez a nő mindenkit utál. - vonta meg a vállát.
Csak hangosan elkezdtem nevetni.
Mindenki ránk nézet az asztalnál.
-Ohh bocsánat... - a szám elé kaptam a kezem. - nem akartam.
A szemem sarkából láttam, hogy Willből is mindjárt kijön a nevetés.
-Tudják egy hely akkor fantasztikus, ha a hangulat is fantasztikus. - ittam bele a poharamba.
Páran összesúgta körülöttem de voltak akik mosolyogtak is.
-Nem tudom hova süllyedjek szégyenembe. - fogtam a fejem.
-Nekem tetszett. - mosolygott Will. -Napi bölcsességek Aurorától. -nevetett.
-Borzasztóan vicces! - forgattam a szemem.
-Gyere mutatok valamit! - fogta meg a kezem és magával vitt.
Beléptünk egy liftbe.
-Hová megyünk? - kérdeztem.
-Majd meglátod! - csókolta meg a kulcscsontom.
-Utálom a meglepetést!
-Hunyd le a szemed! - súgta.
-Ez kezd ijesztő lenni! - hunytam le a szemeim.
Kivezetett a liftből és hátulról át karolt.
-Kinyithatod. - súgta.
Amikor kinyitottam a szemem egy fantasztikus látvány társult elém. Hatalmas ablakok, fantasztikus kilátással. A város fényei gyönyörűek voltak és csak egy kanapé helyezkedett el az egész térben.
-Azt a pics... mmmm - fogtam vissza magam.
-Tetszik? - dőlt neki az ablaknak Will.
-Ez valami elképesztő! - az ablakhoz léptem.
- Örülök hogy tetszik! - simitott egy hajtincset a fülem mögé.
-Gyere! - ragadtam meg a karját és a kanapé felé húztam.
Ledombtam a magassarkút és felfeküdtem a kanapéra.
-Jézusom, már mióta sajogott a lábam!
-Én mondtam! - húzott a mellkasára.
-Nagyon vicces! - grimaszoltam.
Megcsókolt. Nagyon heves volt. A nyelvünk vad táncot járt. Az ölébe ültem pont vele szemben, csókoltam tovább. A nyakamat kezdte csókolni.
-Várj megláthatnak! - hajoltam el.
-Idáig nem jön fel senki. - csókolt tovább.
Lehúzta a ruhacipzárom. Le omlott a felső testemről így a melltartómat már fel is tárta.
-Gyönyörűek! - simitotta a végig az ujjait a bimbóimon.
Kicsatolta a melltartom és a földre dobta.