Utóirat: Utállak

Epilogus

2 évvel később.

-Ugye tudjátok hogy nem kellet volna ekkora bulit csapni? - néztem hol Lucyra hol Davidre. - Csak 21 leszek.
-Igen de nem mindennap lesz az ember 21. - ölelt át hátulról Will.
-Te vagy a szóvivő? - fordultam felé.
-Határozottan igen! - csókolt meg.
Ez alatt a két év alatt rengeteg minden történt velünk. Kezdjük az elején
Összeköltöztünk! Egy évvel ezelőtt pont a szülinapomon. Teljesen új környékre telepedünk kicsit messzebb a belvárostól egy csendesebb helyre.
Ohh a legjobb részt majdnem kihagytam. Örökbe fogadtunk egy kutyust. Egy kis labrador vagyis, most már nem olyan kicsit Rustynak neveztem el.
Will végre rendezte a családjával a dolgokat aminek talán én örültem a legjobban és arra is rájöttünk, hogy Kate Hudson nem a leggorombább nő a világon. A költözéskor sokat segített és amúgy màr jól kijövünk. Úristen Will húgáról megfeledkeztem. Most kezdi a sulit szeptemberbe hàt nem csodálatos. Ezt nem mondta még senkinek de nekem ő a kedvenc emberem a Hudson családból persze Will után.

-Boldog szülinapot! - hozta be anyu a tortát amin egy 21-es gyertya virított.
Mindenki tapsolt és újongot.
Egyszer csak egy mikrofon hangja csitította el a társaságot.
-Működik? - Will állt a színpadon. -Fantasztikus.
A fejem felvette a paradicsom színét.
-Először is nagyon boldog szülinapot a világ legcsodálatosabb nőjének akit ismerek. - egyenesen rám nézett. -Tudják a mi kapcsolatunk nem indult fényesen ellenszenves szomszédok de aztán. - a szemébe csillogást véltem felfedezni. -Napról napra egyre jobban kezdtem belé szeretni minden egyes nap csak egyre jobban. - mindenki engem és Willt nézte. - 2 évvel ezelőtt el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen fantasztikus nő feltétel nélkül engem szeretne de megtörtént a lehetetlen. - felém kezdet lépdelni. -A világ legboldogabb emberévé tettél. - megfogta a kezem és magához húzott. -Nagyon remélem, hogy igent mondasz. - az arcom teljesen ledöbent.
Will oda adta a mikrofont Davidnek majd letérdelt.
-Aurora Twice.. - kinyította a gyűrűs dobozt amibe egy gyönyörű gyűrű díszelgett. A tetején a kő szívecske alakuvá volt vágva. - hozzàm jössz feleségül?
-Erre nem tudok semmi más mondani mint hogy.... - elé léptem. - leszek a feleséged William Hudson. - a könnyek kibuktak a szememből de ahogy láttam ő is alig bírta.
Felállt és felhúzta a gyűrűst az ujjmra.
Mindenki éjenzet.
-Szeretlek! -súgta az ajkaimra.
-Szeretlek! - csókoltam meg.

A testem végig borította csókokkal.
-Ez az én mennyasszonyom! - harapot bele a belső combomba. - vagy inkább szólítsalak Mrs. Hudsonnak? - nyelvét a csiklomnak tapasztotta amitől felnyögtem.
2 hete vagyunk házasok ezek a mézes hetek. Mi szerintem szásszázalékban ki is használjuk.
Konkrétan mindennap órákon át szeretkezünk. De van egy dolog amit el kell mondanom Willnek.
-Will... - bújtam bele a pulcsimba. - beszélnünk kell.
-Mi az már is válni akarsz? - húzott nevetve az ölébe
-Nem dehogy. - kezem a vállára támasztottam.
-Akkor? - kezével a combom simogatta.
-Van ez a dolog. - mélyen a szemébe néztem. - Ez megváltoztatja az egész életünket.
-Úristen félnem kéne? - nevetett.
-Én... - sóhajtottam.
-Aurora! - fejem maga felé fordította.  - mond el!
-Én... - sóhajtás, mély levegő. - Én terhes vagyok.
Will szemében a boldogság csillogott.
-Szent ég... - megcsókolt. - tényleg? - kezét a hasamra tette.
-Igen 6 vagy 7 hetes ha jól számoltam- láttam, hogy Will könnyezik. -Eddig azért  nem szóltam mert nem voltam benne biztos de most màr igen. - mosolyogtam 
-Mióta tudod? - törölte a szemét.
-Amikot csináltam a tesztett 2-3 hetes volt. - fel álltam. - És nézd- felhúztam a pulcsim és úgy álltam hogy kicsit látszódjon a hasam. -kicsit látszik.
-Ohh hercegnő. - óvatosan felkapott. -Apa leszek, - csókolt meg.
-Will.. - arcát a kezembe vettem. -szülők leszünk.
Úgy látszik ez ami happy endünk. Szülők leszünk anya és apa.
Az élet csodálatos.