Egyszer Volt, Hol Nem Volt -Hyunlix

Serein

~Serein: A tiszta égből napnyugtakor, vagy a kora éjszakai órákban hulló finom, enyhe eső; esti nyugalom. ~

•••

Lee Felix -alias' kismalac- habár a kis történetben elég nagy vonalakban lekerekített személyiségét ismerhettük, szépen be lett mutatva. A szőke fiú, kisfiús tulajdonságai ellenére, utolsó évét tapossa az egyetemen. Gyermek pszichiáter és pszichológusként szeretné élni az iskola utáni napjait, amit a múltban kezdett külsős gyakorlati időszaka, mégjobban megerősített benne. A gyerekek imádják őt, hiszen ő is egy nagy gyerek. Felvillanyozó személyisége van, hatalmas tapasztalata, erős önbizalma. Nemrégiben kezdett dolgozni a Soul egyik leghíresebb Pszichiátriai klinikájában, azon belül természetesen a gyermek osztályon. Ott kezdte a gyakorlati idejét, viszont egy kislánnyal annyira megkedveltette magát, olyannyira jó barátok lettek, hogy a csöppség neki adta az összes feltétlen bizalmát, és Felixnek sikerült őt kigyógyítania a traumatikus úton szerzett sejpítéséből. Nagyon ritka ha valaki tanulóként ekkora sikert ér el, természetesen az igazgatóság gondolkodás nélkül ajánlotta fel, hogy szívesen látnák őt, iskolai kötelezettségen kívül is.

Az imént leírt történet, mit sem bizonyít jobban, mint hogy Felix élete egyenesen tökéletes. Ha valaki megkapta azt a bizonyos szerencse talizmánt születésekor, akkor az ő. Egy szép külsővel megáldott fiú, aki pontosan annyira szereti az életet, mint ahogyan az élet szereti őt. Mindig megkapta amit szeretett volna, és nem azért mert annyira küzdött volna érte. Szimplán csak az ölébe hullott minden amire vágyott. Többen viccelődtek is vele, valami csodát tehetett előző életében, hogy most ennyire az oldalára játszik a sors.

Az ördög bele szeretett volna rondítani ebbe a felhőtlen életbe, gondolván kell valami ami elronthatja, tehát azzal a karmával áldotta meg őt, hogy Felix sosem tudott vonzódni a lányokhoz. De a jó isten volt olyan makacs, hogy dacolt a gonosszal, megmutatta, ez nem fogja akadályozni ezt a gyönyörű életet amit megteremtett. Ugyanis soha senki az ég adta világon nem bántotta a fiút ezért. A szülei, a barátai, még ő saját magát is kérdés nélkül elfogadta.
Nem kétség. Ha létezik Isten kedvence, az Lee Felix.

Természetesen a szeplősben ezáltal kialakult egyfajta elkényeztetettség, de nem lehet hibáztatni őt. Ha te megkapnál szó szerint mindent amit szeretnél, hidd el te is ilyen lennél. Nem dörgöli senki orra alá, hogy neki milyen jó, inkább csak úgy éli a mindennapjait, hogy biztos abban, hogy minden sikerülni fog neki. Legalábbis ha attól az egy naptól eltekintünk.
Ugyanis azon a bizonyos napon, Felix életében először, csúnyán meg lett bántva. Voltak apró viták, félreértések amiket megtapasztalt, nyílván érezte már magát rosszul, viszont annyira csúnyán kihasználva, és átverve még sosem érezte magát, mint aznap. Nem gondolta, hogy egyszer jön egy ravasz róka, és a csapdájába ejti.

Hyunjin pedig...hát, éli a hétköznapokat. A szeplőssel ellentétben, a fiú nem ment egyetemre. Esze ágában sincs. Felixhez hasonlóan, egyébként az ő életére is sokszor húzott lapot a szerencse, viszont Hyunjin szimplán csak, nem kért belőle. Igazából úgy fordított hátat neki, mintha muszáj lenne. Gimnáziumban remek tanuló volt azok ellenére, hogy soha nem nyitotta ki otthon a tankönyveit. Még csak oda sem kellett figyelnie órán, elég volt ha fél füllel elkapott egy-egy információt, máris jó jegyet szerzett. Akármelyik főiskolára bekerülhetett volna, ő mégsem élt a lehetőséggel. Emiatt a szülei természetesen haragszanak is rá, de a fiút ez nem kifejezetten érdekli, hiszen sosem voltak ott neki, ha esetleg kellettek volna. De mindegy, mert amúgy sem kellettek. Meg volt ő egyedül. Mindig is egyedül volt. Az egyetlen személy akit szeret, az a pici öcsikéje. Az egyetlen kitűzött célja az életben, hogy sosem fogja hagyni, hogy az a csöppség bármiben is hiányt szenvedjen.