Egyszer Volt, Hol Nem Volt -Hyunlix

Sprezzatura

~Sprezzatura: Az a képesség, hogy a cselekedeteid erőfeszítés nélkülinek tűnjenek, vagy valódi jelentést leplezzenek. Elrejteni az igazi érzéseket mögötte. "Tanult érdektelenség" ~
•••

-Hogyan is tudok akkor tehát segíteni? - Tette fel újra a kérdést, ha már azelőtt nem kapott rá választ.

Felix visszanyelve minden undok szavát, ránézett a hangját hallató fiúra. Ott csücsült a kistetvére mellett, mindent beleadva tologatta azt a piros játék autót, közben figyelemmel várva a feltett kérdésére a választ. Egy apró másodperc töredékéig, megolvadt a szíve a látványra, hiszen ők ketten tényleg nagyon aranyosnak tűntek ebben a jelenetben.
Kár, hogy az érzés egyből szerte is foszlott, ahogyan realizálta, hogy ez az ember minden, csak nem aranyos. A látszat néha csal ugye.

-Hát először is azzal, ha mesélsz a családi hátteretekről. - Válaszolt készségesen.

Mivel realizálódott benne, hogy a fiú nem fog felkelni a földről, hogy szemtől szembe beszéljenek egymással, ezért Felix felemelte az ólom súlyú lábait, és apró léptekben közeledett feléjük, hogy bár tisztes távolságban, de ő is helyet foglalhasson a szőnyegen.

-Meséltem már, mikor behoztam őt. - Nézett értetlenül a szeplősre.

-Hát annyi információval, hogy szemét az apja, nem sokmindent tudok kezdeni. - Felelte hevesen.

-Nem? Ha nem jövök be, akkor mit csinálsz? - Kérdezte. Habár a kérdése igazán gúnyosnak hangzott, -talán az is volt egy kicsikét- de őszintén érdekelte, hogy mégis hogyan akart volna nekilátni, ha segítség nélkül nem megy.

-Ha nem jössz be, akkor azokat a kérdéseket amiket neked feltudok tenni, tőle kérdeztem volna meg. Ő pedig az emlékek hatására valószínűleg minden alkalommal elsírta volna magát, sőt talán mégjobban letraumatizálódna, így a mostani fél-egy év helyett, akár kettő évig is be kellene járnia. - Adott magyarázatot a szőke kérdésére. Hyunjin szemei a kétszeresére kerekedtek. Annyira elképedt, hogy még a száját is tátva hagyta.

-Hogy mennyi? Lehet, hogy be kell járnia egy évig? Mégis minek? - Háborodott fel.

-Miért mit gondoltál? Hogy bejössz, kirakósozol vele egy kicsit és holnapra már minden meg lesz oldva? - Nevette el magát.

-Nem szereti a kirakóst. - Válaszol azonnal, megragadva a lényeget.

-Tényleg ez a legfontosabb most? - Akadt ki, hisztérikusan.

-Nekem nincsen erre időm, egy éven keresztül. - Hagyta figyelmen kívül a szeplős kérdését.

-Akkor mi lenne, ha elkezdenél mesélni végre, mert nekem sincsen kedvem egy évig a társaságodban lenni! - Emelte meg a hangját feszülten.

-Hihetetlen, hogy még mindig haragszol rám. - Nevette el magát.

-Mondtam már, hogy nem haragszom! - Ment fel benne a pumpa teljesen.

-Ó, tehát azt mondod minden vendégeddel így kiabálsz? Én a helyedben elolvasnám az értékeléseket. Tudod ott van egy kis könyv a bejáratnál, amibe bele lehet írni az esetleges- Kezdett volna el süketelni, de Felix azonnal megállította őt.

-Fejezd be. - Sercegte. Mostanra már tényleg annyira ideges volt, hogy érezte, ha nem hagyják abba ezt azonnal, a teste biztosan fel fog robbanni. Hyunjin pedig nagyon jót szórakozott a reakcióján. És amint ezt láttatni is engedte azzal a hatalmas vigyorral a képén, Felix egyből észbekapott.

Már megint játszik vele.

Nem tudja, hogy az előbb lejátszott civakodás dühítette-e jobban, vagy az, hogy már megint azt az önelégült arcot kellett néznie.
Hyunjin szándékosan hergeli őt.