Amikor egy rémisztő emberrablás Jimint és Jungkookot visszavezeti a legnagyobb ellenségükhöz, a kapcsolatuk minden eddiginél nagyobb próbatétel elé kerül. Mivel Yoongi titkokat őriz, új szörnyek üldözik őket, és hirtelen egy ősi összetevőt találnak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tanja és Jin teljesen csendben maradtak. Taehyung minden nap meglátogatta őket, csak hogy kínozza a hülye beszélgetéseivel.
Tanja mostanra már azt hitte, hogy egy gyáva alak, aki csak a szavakkal tud bánni.
"Nézzétek, eltelt egy hét, és senki sem jött megmenteni titeket, találjátok ki, miért?"
Elhallgattak, Taehyungot sértegetni teljesen értelmetlen volt, így egyszerűen el kellett viselni az értelmetlen beszédeit.
"Nézz magadra nyálkás kávé büdös omega" - guggolt le Taehyung Jin ketrece elé. "Hol van a társad?"
Jin sziszegve fedte fel az agyarait.
"Maradj nyugodt, ne hagyd, hogy az az idióta provokáljon" - könyörgött Tanja.
"Még mindig nagyszájú vagy kislány" Taehyung ráfordította azokat a megfélemlítő szemeit.
"Csak azért vagy elkeseredett, mert nincs senki, aki megmenthetne" - mondta, a lány a férfi tekintetét tartva. "Nincs párom,mivel senki sem párosítana egy olyan embert,mint te.
Taehyung megmozdult, a szemei vörösre izzottak, a mancsaival centikre lemaradt a rácsról, így Tanja visszacsapott, de Taehyung felugrott, és viharosan kiugrott a szobából, úgy csapkodva az ajtót, hogy az nyitva maradt.
"Köszönöm2 - pihent meg Jin fáradt tekintete a lányon.
"Szívesen" - suttogta Tanja mindketten nevetésben kitörve.
-
A barlang elnyelt minden gyenge fényforrást, így Jungkook óvatosan sétált befelé, izzó szemei kihalászták az alagút alakját, amely lefelé vezetett, valami tömött tömlöcbe. Néhány csepp víz csöpögött a falról, az egyetlen hang abban a fagyott statikusságban. Úgy tűnt, mintha valami jelenlét lenne mögötte, de valahányszor megfordult, a folyosó teljesen üres volt.
Hátborzongató, gondolta Jungkook a tőrt tapogatva. Yoongi azt mondta, hogy halottak és félholtak várnak majd rá itt, hogy megállítsák, de egyszerűen nem volt semmi, csak egy út lefelé a durva kövek között.
Nem volt túl egyszerű, nem gondolta Taehyung, hogy talán erre veszik az utat. Az ősei szellemei a királyi herceg oldalára állnának.
Valami hideg leheletszerűség érte a nyakát hátulról, és Jungkook megugrott, elfordulva kinyújtotta a karmait, de azok átvágtak a vékony levegőn, nem volt semmi.
"Fedd fel magad!" Zihált, a hangja visszhangzott a falakon.
Nem kapott választ, nem jött rá szellem vagy szörny a sötétségből, de most már biztos volt benne, hogy van valami.
