Obsessio | COMPLETED ✅

VI.rész • Sarah

   Belerúgnék. Megakart támadni. Hozzám akart érni. Nyugodt szívvel elvághatnám a torkát, de sokan keresnék, fontos ember lehet. Legalábbis egy bizonyos társadalmi réteg számára. Gazdag féreg, aki olyan nőkre vadászik, mint én.
Erkölcstelen, motiválatlan, szenvedélyfüggő seggfej. Erősebbet kellett volna szúrnom. A késem hegye épphogy megkaristolta a bőrét.

A bőrét...

Amin számtalan tintával átitatott tű dolgozott, hogy végül egy állarc mögé rejtsék őt.
Nagyon mélyen alszik, hangosan szuszog. Kicsit szemügyre veszem, hogy mi elől kell menekülnöm. Ha nem tűnik el erről a helyről, tovább kell lépnem, nem azért hagytam el Fokvárost, hogy belefussak egy ugyanolyan őrültbe, mint amilyen ő is.

Bőre enyhén mentolos illatú, parfümje elnyomja a bent rá ragadt cigaretta füstöt. Hajának színe szép szőke, arcán közelről sem vélek felfedezni egyetlen bőrhibát sem. Nagy kár, hogy elcsúfítja nemesfém ékszerekkel. Szőrzet nincs rajta, oldalt a haján törvénybeütköző szimbólumok virítanak, milyen sorsszerű, hogy egy náci szerető német megkörnyékez egy ellentétes bőrszínű lányt. Fajgyűlölő faszfej.

Alaposan körbenézek, nehogy erre ólálkodjon valaki, majd megérintem a mellkasát. Ingének első 4 gombja leszakadt már, így óvatosan félretudom húzni a zavaró anyagot.
Szíve nagyon gyorsan ver, de minden bizonnyal a töménytelen mennyiségű kábítószer miatt.

Nagyon selymes első tapintásra, sehol egy kósza szőrszál, ami arra utalna, hogy egy férfivel van dolgom. Nem is látszik, hogy hol szúrtam őt meg. Lehetséges, hogy egy élő szívvel rendelkező droid? Biztos nincsen benne egy csepp emberi mivolt sem.
Mint egy tökéletesen megtervezett prototípus, rajzolni sem lehetne ilyen vonásokat. Keskeny csípőjén feszül a nadrágja, tökéletesen kirajzolódnak az izmai. Baloldali zsebében meglátom a pénztárcáját, jobboldaliban pedig a telefonját. A ruháját mintha rá szabták volna.

Dexter Fritsch. Nem tévedtem, tényleg német. Betelepül, itt lakik a közelben, 25 éves elmúlt már, pár napja volt a születésnapja.

— Boldog szülinapot köcsög! — beszélek a kómás fickóhoz, és kitépem az orrából a piercingjét. Elteszem magamnak ajándékba. Bár ne adódjon úgy, de ha esetleg újra találkoznánk megmutatom majd neki, hogy hozzáértem. Az ilyen irányításmániás seggfejek erre allergiásak.

A telefonjának a háttérképe egy koponya, késsel a szájában. Megforgatom a szemeimet, annyira tipikus. Fosztogató...
Arca elé teszem a telefont, így az azonnal feloldódik.
A fotótárában több ezer videó és kép, a videók között minden kockában más nő van szarrá kefélve. Hányingerem van ettől az embertől egyre inkább. Megérdemelné, hogy levágjam a farkát, de inkább nem nézem meg, mert tuti elkapnék valami nemi betegséget. Ráadásul nemrég láttam milyen magát nőnek nevező ribanc ült azon a faszon. Fúj...

Biztos vagyok benne, hogy illegális úton van ennyi pénz a számláján. Olyan könnyen kiismerhető vagy Démonka...

Hallom, ahogy liftezni kezd a gyomra, így gyorsan visszarakom a telefonját és visszasietek a klubba. A mai est potenciális veszélyforrása jelenleg alszik, szóval nyugodtan adom le a műszakomat és térek vissza szerény albérletembe. A hét többi napján pihenés van. Lesz időm elintézni a hamis papírjaimat, felhúzni magamra egy teljesen más személyazonosságot.

...

Kedden a kórházban indítom a napot, a hétvégét jóformán átaludtam, miután megcsináltam a dolgaimat.
   A kórházban mindenki egy paraszt. Átnéznek rajtam, némelyik váltó nővér fel is lök. Itt mindenki utálja azt, aki nem echte kanadai?
Egy kórházban pont olyan a hangulat, mint egy gyorsétteremben. Rohangáló emberek, hangos gépek, egyedül hamburgerszag nincsen és itt több a vér.

A mai nap egyik sürgős esete egy fiatal lány, aki ittasan vezetett és karambolozott. Súlyos belső és külső sérülései vannak, azonnali beavatkozást igényel. Mint ápolónő az a dolgom, hogy az orvosok keze alá dolgozzak, illetve a piszkos munkát elvégezzem. Felakasztom az állványra az infúziót, próbálom bekötni, de elakad a puffer oldat a csőbe, nem csöpög.

Kinyílik az ajtó, a levegő még hidegebb lesz a műtőben.

— Ezt nem hiszem el. Ilyen nem létezik. — pusmogom magamban a maszk alatt.

Itt van. Nem hiszem, hogy észrevesz, de csak a szemem sarkából látom. Elfog a bezártság érzése, szorít a mellkasom és izzadni kezdek.
Sebész gyakornok? Van esze? Nem szívta még el az egészet? Egy erőszaktevő gyógyító? Milyen kurva ironikus itt minden körülöttem basszameg.

Remegő kézzel pöcögtetem az infúziót, szerencsére elindul a folyadék. Miután a műtét véget ér szélsebesen rohanok ki a műtőből.
   Mondjuk ez elég feltűnő volt, de a démon nem látott meg. Nem is jön utánam, tehát reménykedek benne, hogy kiesett az emlékezetéből az az este.

   Az ebédlőben mindenki kapkodva eszik, sietős mindenki beosztása. Általában a menzán eszem, ritkán jut időm főzni, és nem is szeretek annyira.
   Csúsztatom a tálcámat oldalra, szedek egy adag hasábot grillcsirkével mellé egy kis salátát. A végén kérek egy üveg kólát, fizetek és leülök a sarokban egy üres asztalhoz.
   Az ebédlő falai üvegből vannak, az eső esik kint, felverődik a saras pocsolya az ablakra, de a hang megnyugtató.

Ha akarnék sem tudnék sietni, mivel az állkapcsom műtve volt nem is olyan rég, így még mindig fáj a rágás.
Eltűnődöm a kilátásban. Az idő egyszer elfogy, nem lesz tovább menekülés. Felszívódok egy szempillantás alatt, akár ezek a cseppek, és még mielőtt kisüthetne a nap jelentéktelen leszek...

— Min gondolkozol ennyire Angyalom? — szeli ketté az ábrándjaimat magas hangjával a Démon.

— Szia Dexter. Örülök, hogy volt pofád leszólítani. — fordulok felé elégedett vigyorral, leplezem a félelmemet.

— Dexter? Honnan tudod, hogy mi a nevem? — vonja fel egy mosoly kíséretében a szemöldökét. Ez meglep.

— Onnan, ahonnan azt is, hogy 25 éves betelepült náci vagy. — határozottan szólok hozzá.

— Én ugyan nem. De kössz a rasszizmust, jól jön egy kórházban. — mosolyog továbbra is, nem tudom zavarba hozni. Mennyire öntelt egy fasz.

— Leülhetek drága...? — puhatolózik, kiakarja deríteni a nevem.

— Hope.

— Aha. Hope. Ha csak anyád nem egy vérbeli faszcibáló volt, vagy az apád nem dugta meg egész Amerikát, akkor kétlem, hogy ez lenne a neved. Ha jól sejtem, akkor hagyományőrző afrikai családból származol, tehát nem lehet a neved külföldi. — állít kész tények elé, amire nem voltam felkészülve.
Ő kiismerhető? Akkor én mi az isten vagyok? Egy pillanat alatt rájött, hogy hazudok neki.

— Nincs közöd hozzá! — bátorságom kezd elszállni, de nem akarom, hogy leuraljon.

— Ha neked volt annyi eszed, hogy egy bajba jutottat megfossz a személyes jogaitól, akkor igazán elárulhatnád legalább a keresztneved. — helyezi kényelembe magát a padon mellettem.

— Megbocsáss, nincsen időm a felesleges kispöcsös csajozós dumáidat végig hallgatni. — megfogtam a tálcámat, és mivel elment az étvágyam, ezért inkább vissza állok idő előtt dolgozni.

Remeg a gyomrom, remeg a lábam, remegő kézzel gyújtok rá a cigarettámra. Mit tehetek ellene? Hová a fenébe menekülhetnék, hogy végre ne vonzzam a bajt. Mintha céltábla lenne a homlokom közepén, amire az van írva, hogy "basszad neki"
Amíg nem találok ki valami újat, addig kénytelen vagyok minden erőmmel azon lenni, hogy ne törjön meg az állarcom.
Kérlek, csak mégegyszer ne...