Retorzió | COMPLETED ✅

Harmincnegyedik fejezet

Másnap kialvatlanul, mégis kellemesen ébredtem. Nem jelentem ki, hogy kicsattanok jókedvemben, de mosolyogva keltem. Aztán persze el is tűnt a mosoly az éterben, amikor visszaemlékszem a tegnap estére. Bianca talált ránk a tisztás szélén és őrjöngő hisztis viselkedésével szerencsére – szerencsére? – véget vetett az eszmecserénknek.

– Mi a fasz történt tegnap? – kórusban támad le a nappaliban Harald és Kristine, és mivel ezt a témát egyszer s mindenkorra leakartam zárni, így töviről hegyire gyorsan elkezdtem darálni nekik.

– Egyszer mondom el. Senki nem kérdez semmit. Szóval Renee visszajött. Szerelmet vallott. Megakarom ölni. Megkúrtam a lányát. – hadarom gyorsan. Már épp nyitotta volna a száját ki a húgom, de közbe szóltam.

– Nincs kérdés. Rakjátok össze a képet.

Tempósan elindultam az étterembe, ezzel a történetet lezártnak tekintettem.

————

Az étteremben mindenki sürög-forog már, izzanak a serpenyők, az újoncok is kezdenek belelendülni a munkába, figyelmeztetés nélkül tudják, hogy kinek mit is kell csinálnia. És ez jó.

– Jó reggelt mindenkinek! – üdvözlöm hangosan a csapatot, amikor odaérek az előkészítőbe hozzájuk.

– Gratulálunk séf úr! – tapsolnak meg az emberek, én pedig mosolyogva fejet hajtok előttük.

Körbenézek a helységben, mindenkivel próbálom felvenni a szemkontaktust, kivéve Amberrel nem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon megbántottam őt, és az érzékeny kis lelkébe beletapostam. Nem akarok neki semmilyen kis támpontot adni, amivel azt éreztethetném vele, hogy egy sima futókalandon kívül lehet köztünk akár több is.

– Kezdjenek neki a munkálatoknak, sok foglalásunk van mára, késő délután pedig egy lánybúcsús csapat jön vacsorázni. – mondom a többieknek.

Nem igazán volt még példa ilyen turnusra, de gondolom itt kezdenek a lányok és majd innen mennek tovább az éjszakába. Ameddig fizetnek, addig nekem teljesen mindegy, hogy bemelegíteni jön valaki, vagy üzleti vacsorára.

Sorba készültek az ételek, nekem pedig időm sem volt gondolkozni. Nem kellett különösebben a dolgozókkal foglalkozni, ügyesen tartották a frontot.

– Szép estét minden hölgynek! – köszöntöm a fenomenálisan kinéző leánybúcsús csapatot, amikor belépnek az étterem kapuin.
Elbattyogok az ajtóig és kiteszem a "zártkörű rendezvény" táblát.

– Ki a szerencsés menyasszony? – kérdezem, amikor visszamegyek a konyhámba. Velem szemben ül 8 eszméletlen gyönyörű fiatal csaj. Egy szőke kissé telt, de pont tökéletes lány emeli büszkén magasba a kezét.

Megfogom a kézfejét, áthúzom a pulton és megcsókolom azt.

– Gratulálok. Maga kapja a legédesebb desszertet. – mosolygunk egymásra kedvesen. Biztos vagyok benne, hogy tetszem neki, fülig pirulva nézni, ahogyan a közepesen hosszú barna hajamat hátrasimítom a kezemmel miközben incselkedve mosolygok rá.

– Khm. – hangos köhögést hallok az előkészítőből, amire rögtön oda is kapom a tekintetemet.

Amber megáll a ventillátorok mellett, bekapcsolja és úgy helyezkedik, hogy az illata biztosan elérjen hozzám. Nem rendezhetek jelenetet, pedig megtenném.

Amber féltékeny. Már csak ez hiányzott.

– Legyen kedves kikapcsolni! – szólok oda neki, amikor elengedem a menyasszony kezeit és nekilátok előttünk összerakni a menüsort.

– Tönkrement. – Amber egy laza mozdulattal letöri a ventillátor kapcsolóját, és duzzogva megfordul. Elönti a szar az agyam, főleg a jelenetért. Emberek előtt hisztizik látványosan teljesen jogtalanul.

– A barátnője? – kérdeznek fel a kíváncsi lányok susogva.

– Már csak az kellene. Rossz lábbal kelt. – viccelem el a helyzetet, azonban cseppet sem nevetséges a kialakult feszültség.

Senkit soha nem érdekel a szakmában, hogy ki mit gondol, vagy kinek milyen napja van. Alázatosság, rend, fegyelem. Még ha a sírás kerülget, akkor is fapofával kell a napot végig csinálnod, nem terítheted ki a nyilvánosság elé a lelki állapotod. Nem etikus.

– Bocsássanak meg, átadom a helyet egy pillanatra a kollégámnak. – Harald mellém jön, és folytatja amit elkezdtem. Felszeleteli a zseléket és a tökpürét elkezdi kiporciózni.

Én a mankókat a hónom alá veszem és elindulok az előkészítőbe, majd Amber kezét megrántom és a hátsó kijárathoz vonszolom mindenki szeme láttára, megszégyenítve.

Amint kiérünk az étterem mögötti sikátorba elengedem, de ő vissza is akarna menni.

– Eszednél vagy? – kérdezem fel, miközben beállok az ajtó elé, hogy ne szökjön.

– Hagyjál már. – próbál arrébb lökdösni.

– Akkor fejezd be. Úgy viselkedsz, mint egy hülyegyerek. Mi bajod van? – kérdezem.

– Te mondogatod mindig, hogy gyerek vagyok, mostmár az is baj, ha úgy viselkedem?

– Nem, de akkor takarodj haza. Ez egy munkahely. Uralkodj magadon, mi a fasz bajod van?

– Szórakozol velem?

– Gondolod, hogy itt van az ideje annak, hogy megbeszéljük a történteket? Ez egy kibaszott munkahely Amber. Ezt anyád is mindig elfelejtette...

– Ne hasonlíts hozzá! Minek hozod egyáltalán fel???

– Mert ez az igazság. Megmondtam neked, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, nem mellesleg semmi kifogásod nem volt az ellen, ami történt. Fiatal vagy. Én pedig az apád lehetnék. A főnököd vagyok, és tartsd is ehhez magad. – figyelmeztetem határozottan.

– Hiba voltam... – szemei sarkában összegyűlik egy keserű könnycsepp.

– Amber, figyelj – megfogom a fejét és megsimítom az arcát – Nem voltál hiba. Nagyon szerethető és értékes lány vagy, én pedig nem tudtam ennek ellenállni. De én teljesen korrekt módon figyelmeztettelek mindenre az elején. Felejtsd el, ami történt.

– Könnyű neked. Szereted őt mi?

– Nem. – vágom rá hirtelen, még csak be sem fejezte a mondatot.

– Hazudsz.

– Nem tartozik rád. Jobb lenne, ha keresnél másik munkát...

Amber arca hirtelen a szomorúból átváltozott ijedté, amikor felajánlottam neki, hogy menjen el. Istenem, akkora szarba kevertem magam.

– Nem, nem. Megleszek. – törli meg a szemeit és kihúzza magát.

– Amber...

– Megleszek. Megcsókolhatlak utoljára? – kérdezi, mire az én arckifejezésem is megváltozik.

– Nem. Isten ment...– be se tudtam fejezni a mondatot, Amber két kezével megfogta az arcomat és rátapadt a számra. Nyelve veszettül, kiéhezve kereste az enyémet, szemeit sírva hunyta le, én pedig ezt hagytam neki.
Kidobtam a mankókat a kezemből, nekidőltem az ajtónak, egyik kezemet a hátára lettem, másikat pedig a tarkójára és hagytam, hogy mégegyszer utoljára kimutassa mennyire akar engem.

Kezeivel végig simítja minden testrészemet, egyik kezét a hasamon pihenteti, másikkal kigombolja az ingem felső két gombját és megérinti a bőrömet. Végül a keze a negyedik csillagtetoválásomnál megáll, és a körmét belevájja.

Felszisszentek a szúró fájdalomba, és válaszul beletépek a hajába. Fejét hátraveti és a testével még jobban nekem simul.

A forrósága lassan eggyé olvaszt minket...