𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

7. Rész

Éppen a háztömbünkhöz sétáltam a bevásárló listámmal a kezemben, miközben néztem, hogy mindent megvettem-e, amikor is a lépcső aljában beleütköztem valakibe. Amikor felnéztem és realizáltam, hogy ki áll előttem, a szívem őrült tempóban kezdett el verni.

- Neked is szia. Már nem is köszönsz? Elszállhattál magadtól amellett a ficsúr mellett.-motyogta fogait összeszorítva.

- Mégis mi a faszt keresel itt Jongho? Úgy tudtam előzetesben vagy. Meg különben is, nincs jogod ahhoz, hogy így beszélj Jungkookról. Mit akarsz?

- Te komolyan elhitted, hogy letartóztattak? Nem lehetsz ekkora idióta!-tört fel belőle a nevetés, ekkor pedig teljesen megsemmisülve a megaláztatástól, de annál határozottabban léptem a tömegbe, s emeltem magamhoz telefonomat, tárcsázva a segélyhívót.

- Akkor teszünk róla, hogy letartóztassanak.-mosolyodtam el ravaszul, majd a segélyhívó diszpécserének kezdtem el ecsetelni, hogy az őrült exem eljött a házamhoz, zaklat, illetve meg akar verni, ahogy ezelőtt is tette számtalanszor. Amint ezt Jongho meghallotta, teljesen lesápadt, s megindulva felém karon ragadott, ami miatt ijedtemben felkiáltottam.

- Mégis mit képzelsz te kis-...-nem tudta befejezni mondatát, ugyanis hirtelen a földre került, s két férfi termett előttem. Az egyik előhúzta jelvényét, amiből tudtam, hogy ők ketten szabadnapos rendőrök voltak. Komolyan, nekem biztosan van valami őrangyalom.

- Jól van?-kérdezte az egyik fickó, s egyből félre is húzott engem Jonghotól.

- Most már igen, köszönöm...megmentették az életem, ez a fickó nem normális...a francba, kinyomta a segélyhívót ez a bunkó...éppen jelentettem a segélyhívónak, hogy az exem zaklat...

- Most már minden rendben van, biztosan küldtek rendőröket, addig itt maradunk, tud hívni valakit, aki figyel magára? Muszáj itt maradnia...-nézett rám határozottan. Gondoltam, hogy még maradnom kell, a kiérkezőkkel is beszélnem kell majd.

- Romlandó van a szatyorban. Esetleg felfuthatnék vele? Visszajövök, ígérem.-kérleltem a rendőrt, aki bólintott is. A liftben egyből tárcsázni kezdtem Jungkookot, aki amint meghallotta mi történt velem, azonnal elkéretőzött a munkából.

Mire leértem, Jungkook is pont megérkezett, és egyből a karjaiba húzott. Remegtem, teljes testtel remegtem, azt hiszem most tudatosult bennem, hogy Jongho a nyílt utcán is képes megtámadni.

- Hazudott a haverja arról, hogy előzetesben van...a boltból jöttem, amikor itt találtam. Megalázott és amikor a segélyhívót hívtam, megragadta a karomat, szorongatott és kiabált velem, meg akart ütni...-motyogtam Jungkooknak, aki csak suttogva próbált megnyugtatni.

- Ezek a fickók kik?-kérdezte a két ismeretlenre nézve, akik a még mindig őrjöngő Jonghót tartották vissza.

- Szabadnapos rendőrök. Ők szedték le rólam... Pont a segélyhívóval beszéltem, amikor megragadott, nagyon gyorsan történt minden...bejössz velem, ugye? Nem akarok egyedül lenni.

- Ezt kérdezni sem kell. Persze, hogy bemegyek veled. Végig melletted leszek.-csókolt homlokomra, s az érkező rendőröknek elmeséltem mindent.
Hála Istennek nem vittek be kihallgatni, látták, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy normálisan lehessen velem kommunikálni. Jongho folyamatosan ordítozott velem, rágalmazott és ez annyira megijesztett. Teljesen elmentek neki otthonról.

Otthon egy meleg fürdőt vettem, muszáj volt relaxálnom, hogy teljesen megnyugodhassak. Egy sima köntösben csoszogtam ki a nappaliba, ahol a barátaink és bátyám, igazán megleptek jelenlétükkel.

- Francba már, hát pucér vagyok.-sóhajtottam fel ijedten, s jobban behúztam magamon a köntöst. Oké, volt rajtam alsónadrág, de nem szívesen mutogatom a sovány testemet. Egyáltalán nem sikerült híznom sőt, inkább csak fogytam a sok stressztől.

- Az se zavarna minket, ha Ádám kosztümben jönnél ide.-legyintett Hyun, s magához is húzott egy ölelésre. A szívem ismét összeszorult, ahogy a többiek is körénk fonták karjaikat, s szinte azonnal szipogni kezdtem. Belegondoltam abba, hogy ha nem jön senki a segítségemre, most biztos valahol a kórház egyik emeletén feküdnék a csempézett szobában, miközben mellettem haldokolnak, vagy ordítanak az emberek egy függöny mögött.

- Nyugi Jim, most már minden rendben van. Ne gondolkozz rajta, ráérsz akkor, amikor végre lecsukják. Ne érezd magad egyedül, Jungkook itt van veled és persze ránk is számíthatsz.-simogatta a hátamat Hoseok, majd a fülledtség miatt szét is oszlottunk.

Nem is tudom mi lenne velem a kis bandám nélkül. Valószínű már az országot is elhagytam volna és személyazonosságot változtatnék valahol Los Angelesben, majd eladnám a lelkemet az ördögnek egy kaszinóban, ahol sok milliós örömlány boldogítana a semmit mondó vergődésükkel.

- Most min gondolkozol megint? Olyan fancsali képet vágtál.-kuncogott fel a társaság.

- Csak azon, hogy ha nem vagytok mellettem, személyazonosságot kellene változtatnom és Los Angelesben eladni a lelkem egy kaszinóban, hogy utána megsemmisülve nézzem a fillért sem érő kurvák vergődését.-sóhajtottam lemondóan, de ugyanakkor a somoly is ott ült az arcomon. Milyen érdekes, hogy a megfelelő társaság hogy ki tudja vetíteni a másikra a pozitívitást. Örök életemben hálás leszek ezeknek a srácoknak, és Jungkooknak is, hogy ha némán is, de támogat engem, mint egy betonacél a hatalmas épületeket.

A vacsorát közösen főztük meg. Nagyon jól éreztük magunkat és a kaja is sokkal finomabb lett, mintha egyedül csináltam volna. Tele volt szeretettel és a jókedvben készült étel miatt mindannyiunknak sokkal, de sokkal jobb kedve lett.

Az arcmaszkommal az arcomon ültem a kanapén és sorozatokra vadásztam, de szinte semmit nem találtam. Komolyan, már mindent kinéztünk volna?

- Kookie, tudsz valami jó sorozatot amit még nem láttunk?-kérdeztem barátomat, aki fénysebességgel közlekedett a folyosón.

- A Könnyek Királynője! Részletet láttam belőle, de nélküled nem akartam megnézni! Mit szólnál, ha holnap megnéznénk? Aputól kértem szabadnapot.

- Jeon! Azt ne mondd, hogy miattam, hát neked is elment az a szép kis eszed? Jóképűséghez nem jár ész? Jó, nézzük meg holnap, ne is mondj semmit, inkább masszírozd meg az arcomat, légyszi. A végén még megráncosodom.-sóhajtottam unottan, majd ölébe hajtva a fejemet, maszkomat leszedtem az arcomról és hagytam, hogy a szérumot belemasszírozza bőrömbe.

Nem gondoltam volna, hogy Jongho nincs előzetesben. Én szentül meg voltam győződve arról, hogy tényleg drogozik és valóban gondja akadt a rendőrökkel, de úgy tűnik, hogy ennek a fele sem igaz. Nagyon remélem, hogy ezt az egészet lezárhatjuk mihamarabb és végre megszabadulhatok ettől a szörnyetegtől.