Give me back my Diary! - cth.

8 - A bosszú terv

- Calum, gyere már mindjárt elkésünk! - kiabált be Mikey az ajtómon.
A legrosszabb pillanatban! Will épp mondani akarta, mit beszélt meg Steve-vel, de ennek az idiótának pont ilyenkor, pont most kellett jönnie!
- Gordon! - kiabáltam rá idegesen. A szemeimet a lehetségesnél is jobban összehúztam, csak hogy csúnyán nézzek rá. Bár a középső neve csúnyább hangsúllyal általában beválik.
Mikey egy kínos vigyorral integetni kezdett, és amilyen lendülettel bejött, olyan lendülettel is spurizott ki a szobámból.
- Hallom programotok van. Menjél, majd máskor beszélünk.
Mire válaszolhattam volna, Will letette a telefont. Csak a kijelzőt bámultam, ami mostanra már elsötétült. Nagyon megahargudtam Mikeyra, de leginkább magamra. Jól kezdtem a kapcsolatunkat Willel, persze nem szó szerint.

Épp bulizni indultunk a srácokkal, ezért is zavart meg az a hülye. Talán ha meglepem a májam és nem töménnyel indítok, akkor még jól is érezhetem magam.
- Hemmings, én esküszöm hogy megnyúzlak! - kiabált az emeletről Brook, miközben az épp lerohanó Lukehoz vágta a párnáját.
- Menjünk már! - visítva húzott ki minket Luke a bejárati ajtón, alig engedett el már is a kocsiban ült.

A buli helyszíne elég lepukkadt volt kívülről. Reménykedtem benne, hogy a csúnyán össze firkált, vörös tégla falak, kopott, mocskos ablakok valami kultúrált, mondjuk hogy tiszta helyet rejt. Beálltunk a sorba. Nem azért, mert nem tehetjük meg hogy soron kívül, előre tolakodunk, hanem most példáuk azért, mert nyugodtan szerettünk volna kibulizni magunkat rivalda fény nélkül.
- Induljon a buli! - emelte fel a magasba kezeit Ashton, mikor a sor elejére kerülve mi következtünk.
Megforgattam a szemem és Ashton után beléptem a feltehetően páncél, vagy maximum golyó álló ajtó mögé. A fiúk a sarkamban, szinte rám tapadva araszoltak a hátam mögött. Úgy éreutem magam, mint a tépőzár egyik fele, és a skacok a másik fele. Iszonyat idegesítő!
- Füleljünk, sasoljunk, én ma biztos csajozok! - ugrott elő Mikey megdörzsölve a tenyereit, a táncoló tömeget pásztázta.
- Én megyek keresek helyet. - állt meg mellettem Luke. Brooklyn miatt nem nagyon szokott bulizni járni, és ez tisztelendő.
- Megyek veled. - sóhajtottam fel keservesen, mintha a világ megannyi problémája a vállamat nyomná. Úgy érzem magam, mintha rossz helyen lennék, rosszat csinálnék, valami törvénytelent. A lelkem nyom belülről, szét akar szakítani. És ennek csak egy magyarázata van:
- Beszéltél Willel? - ültünk le az egyik boxba Luke-al. Meglehetősen nyugost maradtam a kérdésére, de akkor is valami kis szösz ott motoszkált bennem. Talán bűntudaz, lelkiismeret furdalás.
- Mikor elakarta mondani mit beszél Steve-el akkor rám nyitott Mikey kiabálva. - hajoltam közelebb, hogy Luke rendesen hallja a mondani valómat a hangos zene ellenére is.
- Ne aggódj! - veregetett vállba egy pimasz mosollyal. - Ha nem is sikerülhet a kapcsolat, attól még megtudod húzni.
- Hemmings! - rivalltam rá, mire nevetve pattant fel, elindult a bár felé.

A fejemet fogtam már a negyedik kör után, mikor Mikey valami platina szőke, botoxos, mű csajjal állított oda hozzánk. Luke elborzadva mérte végig a jövevényt, mert hogy erre a valamire nem mondhatom hogy nő! Ashton arcára volt írva, hogy még kétszer meggondolja a következő kör piát most hogy itt van ez a micsoda.
- Kimegyek levegőzni! - szóltam rá Ashtonra aki csak bólogatott.
A telefonomat kibányászva a zsebemből, meglepődtem az időn. Nyöszörögni kezdtem, hiszen este tíz óra van, azaz korán. A kijelzőt bámulva kezdtek el mozogni az ujjaim maguktól, Will számát kezdtem el tárcsázni.

- Will Wacky telefonja, nem érek rá jelen pillanatban, a sípszó után kérem hagyjon üzenetet.

Remek!

***

.. 2 órával a buli előtt ..

Mikey miatt nem mondhattam el Calumnak a menedzserük és köztem lezajlott beszélgetést. Mondjuk jobb is, lehet kicsit szívom a vérét ha már ő sem volt őszinte.
A telefonom után nyúltam, remélve hogy a legjobb embert hívom ezügyben.
- Nem zavarok? Remélem. Nem akarsz átugrani?
- Hujuj, ez nem egy egyszerű dumázgatásnak készül.
- Ezt eltaláltad. - nevettem fel hirtelen. - Édes a bosszú Brooklyn.
- Akkor a legprofibb embert hívtad drágám.

Brooklyn ahogy letettük a telefont már indult is el hozzám. Nem kellett sokat várnom, a motorjával már le is parkolt a pázsitomra. Kicsit elhúztam a számat, de igaza volt. Lejt a kocsi feljáróm, és ha eldől a motor akkor még is csak puhább felüleltre esik.
A ház felé bőr fekete, szegecses dzsekijét már kicipzározta. Épp kopogni készült mikor kinyitottam az ajtót előtte. Meglepetten pislogott rám, majd a csodálkozást felváltotta a mindent tudok vigyorgás.
- Na mivan asszony? - jött be nagy hévvel az ajtón. A nappali közepén azonban megtorpant és jól szemügyre vette a házat.
Nyöszörögve ültem le a kanapéra, felmutatva a magazint Brooklyn felé. Először csak a szemöldökét húzta fel, rá pár pillanattal már kifakadt. Elkezdett nevetni a fejét és a hasát fogva.

- Nem vicces! - sziszegtem a fogaim között. Megforgattam a szemem, mire Brooklyn lenyugodva vetődött le mellém, lazába vágva magát.

- Hát drágám, talán az egyik legjobb bosszú terv az az, ha folytatod amit ő elkezdett. - mutatott a kezébe vett magazin címlapjára. - Azaz, egy kicsit megszívatod.

Furcsán néztem a mellettem ülő, vigyorgó vörös lányra. Legyintett egyet és magyarázni kezdte a tervet, amiben segít. Imádja ha szívathatja a fiúkat, de ezt mondjuk elvágtam egyből.

A délután folyamán nagyon sok tippet, ötletet összeírtunk, ami nem a csak srácoknak szívatás, de Calumnak még jobban. Bár nem értettem egyet néhánnyal, mert azért nem dili házba akarom küldeni szerencsétlent.

Este.. Miket beszélek! Éjszaka Brooklyn haza ment hogy ne legyen feltűnő az összeesküvésünk. Átnéztem még egyszer az összes tervet amit kiötlöttünk.
- Lara! - sikkantottam bele vidáman a telefonba.
- Mi az anyám vetemített arra, hogy hajnali fél kettőkor hívj fel?
- Sajnálom. - húztam el a számat. Teljesen kiment a fejemből hogy éjszaka van. - Brooklyn segített egy pár ötletet összeszedni, viszont hogy megvalósuljon az egyik kedvencem ahhoz te kellesz.
- Ezt nem beszélhetnénk meg reggel? - morogta nyűgösen. Perceken belül elfog aludni, ahogy hallom.
- Reggelre kell! - rikácsoltam hisztisen. Tényleg a fejembe vettem hogy megszivatom.
- Mit csináljak? - adta be Lara a derekát.
- Írj a sajtónak. - vigyorogtam magamban ördögien. - Valami olyat hogy szerelmi bánatomban a sárga földig ittuk magunkat és eltűntem. Nem tudod hol vagyok.
- És hol leszel? - ijedt meg, vélhetően fel is kelt ennek a tervnek a hallatán.
- Itthon te barom. - nevettem fel, aztán lefagyott a mosoly az arcomról. - Azaz nem. Inkább nálad, mivel itt keresnének először.
- Nyitva hagyom az ajtót akkor. Indulj el. - ásított egyet és már le is rakta.

Édes a bosszú, Hood.