Give me back my Diary! - cth.

9 - Elkezdődött!

Mire átértem Larához - tetőtöl talpig feketébe búrkolva - már írt is sajtónak. A nappalijában ült, egy pléddel körbe tekerve, egy bögre gőzölgő feltehetően teával a laptopja mellett, mikor beértem a lakásába. Se köszönés, se semmi, rögtön a tárgyra tért;
- Az jó szöveg, hogy a Club Semafordból haza fele jövet, becsiccsentve a szerelmi bánat miatt elkeveredtél mellőlem?
- Tökéletes! - vigyorogtam rá a cuccaimat lepakolva az egyik fotelba.
- Nem tudom hogy mi a fészkes fenéért kellett hajnali háromkor írni nekik. - nyújtózott egyet eltorzul arckifejezéssel, magában nyávogva. - Reggel miért nem lett volna jobb?
Mire feltette Lara ezt a kérdést, a sajtó egyik embere már válaszolt is az e-mailre.

Joseph Hudson
Köszönjük ezt az értékes és egyben szomorú információt. Reggelre már az újságok címlapján lesz feltűntetve. Kell még valamiről tudnunk?

Lara rám nézett kiváncsian, én pedig agyalni kezdtem. Az ölembe tette a laptopot és akkor villant fel a kis villanykörte a fejemben.

Laraina Gibson
Egy fekete, mini koktélruhában volt, tele glitterekkel, fekete magassarkúban, kis táskával. A haja ki volt engedve és fel volt tupírozva, erős sminkkel ahogy egy buliba kell. A 6.utca és a Long Beach Blvd sarkánál volt még velem.

Lara persze laposan pislogott rám. Én csak rá vigyorogtam, a telefonomat a fülemhez emeltem és vártam. Pár csöngés után már fel is vette;
- Steve, itt Will. - mosolyogtam magamban. - Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak, de fontos lenne.
- Dolgozok még mindig tehát nem zavarsz. - nem tudom hogy fér össze ez a kettő! - Hallgatlak.
Amíg elmagyaráztam, felvázoltam a szituációt meg a tervemet, persze a sajtót sem hagytam ki, Lara elfeküdt a kanapén magára húzva a pokrócot.
- Steve elintézi a rendőröket, de szerinte is jó ötlet. - vágtam zsebre a telefonom. Steve belement a kapcsolatunkba Calummal, csak ne siessük el.
- Akkor most már mehetünk aludni? - nézett fel Lara kómás fejjel a pokróc alól.
Nevetve álltam fel és indultam fel az emeletre a jól megszokott útvonalon a kibérelt szobámig. Lara udvariasan és nőiesen mutatott be, de végül ő is feltápászkodott és utánam jött.
- Ne felejtsd el kikapcsolni a telefonod! - krákogott még rám az ajtóból Lara, majd egy intéssel eltűnt a szobájába.
Az ágyamra levetődve kapcsoltam ki az Iphonom. Most megleckéztetem Calumot, amiért ennyire nem volt képes őszinte lenni. A barátság zónában vagyunk, de én többet akartam, vagyis akarok. Bár ezek után meg kell gondolnom.
Igen, félek ettől. Félek Calumtól. Vagyis nem tőle, hanem inkább attól az érzéstől, hogy csalódok. Sokszor csalódtam már, különbféle emberekben. Mindig mindenkiben máshogy, más miatt. A megszokott Miért? kérdésre persze azóta se kaptam választ. Talán jobb is, megkíméltem magam a szorongástól és a lehetséges depressziótól.
A lábamat felhúztam szorosan rá hajtva a fejemet, illetve a két kezemmel átkaroltam őket. Az oldalamon feküfve egyik kezemmel a telefonért nyúltam. A kikapcsolt készülék sötét kijelzőjéven a szemem nézett vissza rám. Elkapott egy rossz, furcsa érzés. Bűntudat. Lehet, hogy túl lőttem a célon most ezzel a kis bosszú tervvel. Vagy csak én nem éreztem át eddig a súlyát. De most már mindegy, a láncot elindítottam. Már csak a reakció kell, ami nem lesz kellemes. Most már nem kéne ezen rágódnom, lesz ami lesz. Holnapal a TVből kiderül úgy is a friss hírekből.

***

Hát ez valami fergeteges buli volt! Annyit ittam pont, hogy jól éreztem magam, talán túlságosan is. A bár majdnem minden egyes részletére emlékszek, kivéve az maradt ki, hogy kivel jöttem haza. Ami megragadt, hogy jól éreztem magam és az illető derekát fogtam.. Na álljon meg a menet!
- Mhhmmm.. - hallottam mögülem a... Vendégem?! Talán ez a jó szó erre.
Lassan, vonakodva fordultam meg, fel ne keltsem. A szememből rögvest elszállt a fáradtság, ahogy a fejemből a másnaposság nyomasztó érzése.
Mikor tudatosult bennem, hogy ki is fekszik mellettem, olyan lendülettel rúgtam le az ágyról, hogy majdnem én is legurultam.
- Mi a fészkes fenét csinálsz ember? - sikkantott fel Ashton, mikor a földön megnyekkent.
- Te mi az anyámat keresel az ágyamban?! - válaszoltam kérdésre kérdéssel, csak pár oktávval magasabb hangon.
Ashton szeme is kipattant, egymást bámultuk hosszú másodpercekig. Mintha megrázott volna az áram, mind a ketten hányást tettettünk.
- Remélem nem! - vett mély levegőt a róka hullám után Ashton.
Gombóc nőtt a torkomban, és inkább kikászálódva a konyhába vettem az irányt. Ashton követett fal fehér arccal, leblokkolva. Én se éreztem magam jobban nála.
- Azt hittem soha nem keltek már fel. - nézett végig rajtam Mikey. Az óra délután hármat mutatott, de ő még mindig egy alsóban ült a TV előtt.
- Bár ne keltem volna fel ma reggel. - nyüszögött a konyhába csoszogva Ashton, a tarkóját vakarva.

- Itt Joseph Hudson a friss hírekkel! - kezdődött a délutáni terror hírek. - Calum Hood a 5 Seconds of Summer egyik gitárosa épp románcot próbált kialakítani a nem rég benfentes információja szerint eltűnk Will Wacky, majdnem 20 éves nővel.

Nem akartam hinni a fülemnek! A csésze kávé remegett a kezem között, mikor eljutott a tudatomig a híradóban elhangzort mondat.

- Barátnője megerősítette, hogy Will szerelmi bánatos volt, ezért mentek el egy szórakozó helyre, ahonnan nem éppen józan állapotban távoztak. Azt is megtudtuk, hogy a 6. és a Long Beach blvd. sarkán tartózkottak még együtt.

Elkezdett forogni körülöttem a nappali, a kávé kiesett a kezemből, a padlóra folyt, nem beszélve a szét tört csészéről. A térdeim remegni kezdtek. Luke és Mikey a kanapén kikerekedett szemekkel, Ashton a konyhában megfagyva állt.
- Sze.. Sze.. Szerelmi bánatában? Az mit jelent? - fordultam a srácokhoz, akik mielőtt válaszoltak volna nyeltek egy nagyot.
- Tesó, szerintem nem a barát zónában tervezgetett. - nézett rám megbánóan Luke. Mikey mellette csak lassan bólogatott.
Köpni nyelni nem tudtam, azt hiszem levegőt is elfelejtettem venni. Az jobban megrázott, hogy eltűnt, viszont az hogy szerelmi bánata van miattam azért rosszabb érzés. Vagy csak én vagyok így vele?!
- Steve hamarosan ide ér. - jött be a hátam mögött Ashton. Vállba veregetett és leült velem szembe a többiekhez.
- Cal, szerintem ülj le. - állt fel Mikey és szó szerint a picsámra ültetett. A vállamnál fogva nyomott le oda ahol eddig ült. Az arcom elfehéredett, kreol bőrömhöz képest most albínónak számítok.
- Ne aggódj, tuti semmi baja nincs. - vigyorgott rám Luke.
Brooklyn esett be az ajtón, úgy nézett ki mint egy ősember. Zihállt, a haja kuszán állt és elég sápadt is volt.
- Mi a fasz van? - lihegte erőtlenül a kérdést. - Mi az anyám történt Calum?

Gondoltam hogy nekem címezte.