You saved me

4.rész

Egy lányt hoztak ki az udvarra. Egy orvos és egy rendőr. A lány abban az undorító fehér és világoskék köpenyben volt, mint minden itt lévő beteg. A haja festett volt, viszont annak ellenére, hogy tű egyenes, látszik rajta, hogy vasalja, nagyon is szép. Nem nagyon kedvelem az egyenes hajú lányokat, túl átlagosak szerintem, de ő nem olyan. Akkor miért kísérné egy rendőr. Arra a padra ültette le őt az orvos, ahol a Beckham család ült. Leült, majd körbenézett. Én szokásosan elvoltam egyedül, hallgattam a zenét, a lábam fenn a padon, tiszta antiszociálisan nézek ki, de engem nem zavar. De most jobban érdekel az a csaj, mint saját magam elemzése. Körbenézett az udvaron, mindenkit megbámult, majd a végül a tekintete megállapodott rajtam. Én is néztem őt, ő is engem, de drágalátos recepciós néninek meg kellett zavarnia minket.

- Leda Houston! - ordítva jött ki, majd a padom előtt megállt. - Mégis, hogy képzeled azt, hogy a kórház reggeli nyugalmát felzavarod, valami ocsmány, barbár, minősíthetetlen zenével? Ráadásul, hogy merészeled átírni a kórlapokat? Ugye tudod, hogy ez nagyon nagy bűn?! Fel kellene jelentenünk téged a rendőrségen, de még csak 16 éves vagy és családtalan. Árvaházba kéne téged küldeni! - na most lett elegem!

- Ne merészeljen így beszélni rólam! - állok fel. - Nem vagyok családtalan. Igenis vannak szüleim, csak épp bánták azt a napot, hogy én megszülettem. Hülyék voltak, nem foglalkoztak velem. És nem kell árvaházba küldeni! Otthonom is van! Csak épp nem mehetek haza, mert én állandóan beteg vagyok. Másodszor! Ez a zene igenis, hogy jó! Nem barbár, sem ocsmány, főleg nem minősíthetetlen! Axl Rose a legjobb énekes, és a Guns N'Roses a legjobb zenekar! Ne merje még egyszer azt mondani, hogy minősíthetetlen. Most szépen fogja magát, sétáljon vissza a pult mögé, a szaros kis székébe, tegye le oda a seggét, és foglalkozzon a betegekkel, meg a maga bajaival! - felemelt hanggal hadartam neki végig. Sokkos állapotban volt még, mikor elviharoztam mellette. Gyűlölöm ezt a nőt! Fú! Legszívesebben kirúgnám az igazgató helyében!

A nap végére kicsit lenyugodtam. Kicsit. De nagy meglepetésemre, érkezett egy vendégem. Az a lány, aki ma került ide. Ő surrant be este a szobámba. Gondolom átjátszotta azt a zsarut, vagy nem tudom, de elég sietős volt.

- Helló. - köszönt.

- Szia. - biccentettem.

- Te vagy Leda? - bólintottam. - Valami nagyon rossz dolgot tehettél, hogy az a nyanya leordította a fejedet. Egyébként Violet vagyok. Violet Benner. -  Violet. Ez de jó név!

- Semmi különös nem volt. Csak épp pár nyomorék embernek írtam át a dolgait, meg persze az enyémben is javítottam. Olyanokat írnak rólam, ami nem is igaz. - forgatom meg a szemem. - Ja meg persze nem hagyhattam ki, hogy nem rakom be reggeli ébresztőnek a Welcome To The Jungel-t. - vigyorogtam.

- Az jó szám. - bólint. - Na megyek, mert az a hülye rendőr megöl, ha egy percen belül nem megyek vissza. - forgatja meg a szemét és feláll.

- Amúgy miért követ téged egy rendőr? - kérdezem gyorsan. Tök kíváncsi vagyok.

- Üldöznek engem. Megakarnak ölni. Épp elkaptak az utcán, majdnem halálra vertek, de szerencsémre, pont akkor jött arra egy járőr, és ő mentett meg. Kórházba hozott, kihallgatott, és azóta parancsra vigyáz rám. És persze gyűlölöm, mert semmit sem lehet mellette csinálni. Na de mindegy. Holnap látjuk egymást. Szia. - és már kint is volt.

***

Pár nap telt el azóta. Violet meg én tök jól kijövünk egymással. Végre van olyan aki nem utál, és tök jól el lehet lenni vele. Sokat beszélgetünk, titokban járkálunk át esténként a másikhoz. Volt olyan, mikor én mentem oda hozzá, a rendőr épp kávét vett magának. Gyorsan belopództam a szobába, de csak reggel tudtam kijutni, mert az őr egészt végig ott volt. Senki sem mehet be hozzá, kinyírt volna, ha megtudja, bent voltam nála.. Ja igen! Úgy jutottam ki, hogy Theo néztem meg Violet-et, és segített kijutni. Lefoglalta a rendőrt, míg én kiosontam. Aztán persze a rendőr rájött, szúrós szemmel nézett rám, de annyira nem érdekelte.