You saved me

12.rész

Másnap alig bírtam magammal. Egész nap idegeskedtem. Folyton az ajtót pásztáztam, mikor jön már Brooklyn. Féltem attól is, lehet, hogy átvert. Csak hülyíteni akar megint. De nem, tévedtem. Ugyanis este végre megérkezett.

- Szia. - köszöntem neki fülig érő mosollyal. Hupsz, ezt nem így kellett volna.

- Szia. - jön oda hozzám és megölel. MEGÖLEL! - Hiányoztam? - hajol el tőlem és rám mosolyog. Most... Ez meglepett. Mit mondjak?

- Unatkoztam, mert te nem vittél el sehova. - bólogatok. Jobb válasz nem jutott az eszembe, amiből nem jön rá, hogy túlságosan is kedvelem.

- Hát, most már nem fogsz unatkozni. Ugyanis elmegyünk Kanadába! - mosolyog rám. Hogy mi van? Döbbenten nézek rá.

- Most csak viccelsz, ugye? - kínosan nevetek. De ő megrázza a fejét.

- Nem, nem vicceltem. Holnap reggel indulunk. - mondja halál komolyan. Te jóságos ég! Ez... Nem találok szavakat. Csak vigyorogni tudok. - Menj haza, pakolj össze pár cuccot. Holnap reggel jön érted a sofőröm. Ő majd elhoz hozzánk és onnan majd együtt indulunk. - magyarázza.

- Hú. - le vagyok döbbenve. Ez a srác kész meglepetés.

- Én most megyek, mert nekem is sok dolgom van. - mintha gondterhelt és ideges lenne. - Ha bármi kérdésed lenne a holnapival kapcsolatban, - nyúl a zsebébe és előhúz egy cetlit. - nyugodtan hívj. - kacsint rám. Megváltozott. Nem ilyen volt. Zavarba hoz, kislányosan elpirulok. Megadta a számát!

- Oké. - mondom, majd zavaromban lehajtom a fejem.

- Akkor holnap. - mosolyog rám, majd elmegy.

ÚRISTEEEEN! Holnap megyek Brooklynnal Kanadába! Mi a....?! Ó anyám.. Tényleg anya! Bocsika, de betörök hozzátok.

Azonnal felpattantam az ágyról, felvettem a cipőm, meg a pulcsim. Kitéptem az ajtót és mentem Theo-hoz. De ő nem volt a recepciónál. Franc. Akkor csak egy dolgot tehetek. Szerencsémre senki nem volt a recepciónál. Elbújtam mögé. Az asztalról levettem a mikrofont, majd bekapcsoltam

- Kérem Dr. Theo Sheylfild fáradjon a második emeleti recepcióhoz azonnal! - monoton mondtam, és próbáltam úgy beszélni, mint a főrecepciós banya. Remélem sikerült.

Visszaraktam az asztalra a mikrofont, majd leültem a várakozóknak kirakott székek egyikére. Theo egy percen belül már érkezett is futva. Mikor meglátott engem, megállt, szemét megforgatta majd odalépett mellém.

- Hová készül kisasszony? - kérdezi. Mielőtt megszólalnék, folytatja. - Azt nem mondja, hogy maga hívott ide. - játékosan beszél velem.

- Igen, én voltam. És kérlek szépen, Brooklyn az előbb volt bent nálam.

- Igen, tudom. - vág közbe.

- Azt mondta, - állok fel. - hogy holnap elvisz Kanadába.

- Igen, tudom.

- Hogy mi? - visítok.

- Brooklyn először hozzám jött. Tőlem kért engedélyt, hogy elmehetsz-e. Hisz, ha az állapotod nem engedné, nem mehetnél. De jelen esetben jól vagy, így mehetsz. Az az egy hét meg nem sok.

- Mennyi? - megint visítok.

- Egy hét. Annyira mentek.

- Te jó ég! - fordulok körbe. - Végem van. - mosolyodom el. - Na szóval! Térjünk vissza az eredeti témához. - ébredek fel. - Azért hívtalak, mert el szeretnék menni anyuékhoz összecuccolni. És hogy elvihetnél. - mondom.