You saved me

14.rész

Tátott szájjal nézek rá a hatalmas építményre. Egy gyönyörű, modern, minden bizonnyal luxus ház terül előttem. Mondhatni, szinte az egész üvegből áll. A falai világosbarna színűek, néhol fa alkotja. Elöl egy kisebb lépcső, annak két oldalán mindenféle különleges növények találhatók. Az ajtó szépen csiszolt, fehére festett, ez is szintén fából készült. Brooklyn lenyomja a kilincset, kitárja előttem a ház ajtaját. Amint belépek, újra eltátom a számat. Beljebb megyek a hatalmas nappaliban. Középen a lépcső található. Velem szemben kanapék, egy kisebb asztal, egy hatalmas TV, ha jól látom, akkor egy könyvespolc is van. Brooklyn a hátamra teszi a kezét, a lépcső felé invitál. Felsétálunk az első emeletre. Újabb gyönyörűség tárul elém. Négy különféle szoba, és egy kisebb nappali itt is. Brook benyit az első szobába. Egy közepes méretű könyvtár, tele sok-sok könyvel. Úgy érzem el fogok itt egy kis időt tölteni, ez az egy hét alatt. A következő szoba egy zeneszoba. Mindenféle hangszer található itt. Bárcsak tudnék játszani valamelyiken. Régebben mindig hallgattam klasszikus zenét. A zongora különösen tetszett. A harmadik szoba egy konditerem. Különböző gépek és eszközök találhatók. Hmmm.... Lehet futok egy kicsit, persze, ha bírom. Bár kétlem, hogy ide érdemes lenne nekem bemenni. Olyan gyenge vagyok, hogy, szerintem egy könnyű súlyzót nem bírnék fent tartani egy ideig. És végül a negyedik szoba, egy mozi szoba. A szoba kicsit emelkedős. Egyik végében a hatalmas vászon van, előtte két széksor, egy sorban hat szék. A szoba másik végében pedig egy hatalmas polc helyezkedik el, ahol rengeteg film található. Na itt is elleszek majd. A következő emelet már eltér az elsőtől. Itt nincsen egy kisebb helyiség sem a lépcsővel szemben. Itt csak szobák vannak. Öt ajtót pillantok meg. Az egyik ajtóra a Cruz név van kiragasztva, a következőre Romeo, mellette lévőn Brooklyn tábla áll. A másik oldalon csak egy ajtón van név, az pedig Harper. Gondolom a másik ajtó mögött Victoria és David szobája lehet.

- Ez amolyan nyaraló - szólal meg mögöttem Brooklyn. - Bár nyáron Los Angelesben szoktunk lenni, de néha azért ide is eljövünk. - mondja. Nem nézek rá, az ablakon bámulok ki, nézem a fákat, a természetet. Szép.

Brooklyn ellép mellőlem, majd benyit a szobájába. Egyszerű szoba. Semmi extra. Egy ágy, tv, gardrób, meg egy kis asztal, fölötte a falon egy polccal. A falak fehéren virítanak. Akárcsak a kórházban. Nem számítottam poszterekre, vagy valami másra. Gondoltam, hogy üres lesz. A kilátás innen is szép volt. Ez a hely mindenhonnan nézve gyönyörű.

- Gyere, gondolom éhes vagy. - szólal meg. Bólintok, majd követem őt lefelé. Amint leérünk a nappaliba, az összes cuccunk ott hever a bejárati ajtó mellett. George épp most csukja be maga mögött az ajtót.

- Hová vigyem a kisasszony csomagjait? - kérdezi George Brooklynra nézve.

- Vigye a szüleim szobájába. - úgy válaszol, mintha egy milliárdos cég vezérigazgatója lenne, aki mindenkivel komor és morogva. Tekintélyt parancsoló. És én gyűlölöm az ilyen embereket. Akik lekezelik a másikat. Persze én is ezt csinálom, de az más.

George bólint egyet, majd megfogja a bőröndömet, meg Brooklyn táskáit, és elindul a nehéz cuccokkal föl az emeletre. Brooklyn int, hogy kövessem. Mondom olyan, mint egy vezérigazgató. Csak épp nem öltönyben van. Ami milyen jól állna rajta, te jó ég! Még a gondolattól is elolvadok. Szerintem nem élném túl, ha öltönyben állna előttem. Azt meg már főleg nem, ha egy éjszakát, úgy, vele kellene töltenem! Milyen lenne, hogy viselkedne, ha egy nagy esti ünnepségre mennénk, ahol sok a gazdag ember? Bár ő lenne ott a legfiatalabb, de akkor is tudnom, hogy ő lenne a legkitűnőbb, és a legvonzóbb fiatal ember. Minden lány odáig lenne érte. Én meg el is tűnnék mellette. Lehet, ő se venne észre. Még az árnyékába se érhetek. Külön világba tartozunk, máshogy élünk. Ő azt teljesen hétköznapian kezelné, de én nem tudnék ott mit kezdeni. Lehet, sírva futnék el onnan. Ki tudja?!