Minden más|| Befejezett ||

Vágy

Reggel kipihenten ébredtem fel. Sehol sem láttam Kirát.
Daniel viszont ott volt mellettem. vagyis pontosabban rajta voltam.
Emlékszem a tegnap estére, hogy mennyit nevettünk és, hogy mennyire más volt minden, mint korábban. 
Azt hittem, hogy a tengerkék szemű fiú elérhetetlen számomra, erre most itt van. Testünk összeér és én érzem a belőle áradó hőt. Csak úgy tüzel.
Arca nézésével nem tudok betelni. Annyira gyönyörű. 
Haja össze-vissza áll. Két tökéletes szemét eltakarja hosszú, fekete szempillája. Orra vékony és kecses. Állán kissé borostás, amitől tökéletes az összhang és a szája... Telt ajkai annyira hívogatóak, hogy legszívesebben megcsókolnám.
Hihetetlen, hogy ennyire jól néz ki valaki. Mintha nem is-e világi lenne.

Hirtelen valami nyöszörgést hallottam, ami miatt ösztönösen leugrottam Danielről. Még időben.
Úgy tettem, mintha aludnék.
Daniel felült az ágyon és éreztem, hogy engem néz. Tekintetét végig rajtam tartotta. Éreztem.
Már vagy 2 perce engem figyelt, mire úgy döntöttem, hogy "felkelek" .
Bal oldalamra fordultam, hogy lássam a fiú arcát. Lassan kinyitottam a szemem, mire ő rámmosolygott. A lepkék a gyomromba varázsütés szerűen felébredtek, és sehogy sem tudtam újra álomba ringatni őket.

-Jó reggelt- mondta Daniel kissé álmos hangon.

- Jó reggelt- mosolyogtam rá. Fel szerettem volna ülni, ám hirtelen belenyilalt a fájdalom a nyakamba, és felnyögtem. Daniel arcáról hirtelen eltűnt az az észvesztően sexi mosoly, és helyét aggodalom váltotta fel.

- Bella, jól vagy? - Ahogy kiejtette a nevemet, a hideg végig futott minden egyes porcikámon.

-Ahha, persze. Csak a nyakam fáj- dörzsölgettem egy pontot.Nagyon fájt.

-Hadd segítsek. Régen tanultam egy- két trükköt - kacsintott rám. Hadd ne mondja, hogy milyen jól nézett ki.

- Oké- egyeztem bele.
Daniel megfogta forró kezével a csípőmet, majd odahúzott maga elé. Ott ültünk az ágyon, alig 5cm távolságra egymástól.
A csípőmet elengedte, és egy ujjával végig húzva a gerincemet, elindult a nyakam irányába. Ettől a kellemes csikáló érzéstől libabőrös lettem. Annyira jó volt.
Daniel két térdét maga alá húzta, majd kinyomta magát. Ezzel ismét sokkal magasabb lett nálam.
Megfogta a nyakamat, majd mindkét kezével elkezdte azt maszírozni.
Be kell valljam, hogy nagyon fájt, de minden egyes érintés kárpótolt.
Éreztem, hogy Daniel egyre közelebb jön hozzám. Lélegzetét már éreztem a nyakamon.

- Kicsit fordítsd el a fejedet- suttogta a fülembe. Forró lehellete bizsergető érzést csembészett a bőrömbe.

- Rendben- mondtam halkan, majd el fordítottam Daniel irányába a fejemet. Mikor odanéztem meglepődtem. Orrunk összeért, és farkasszemet néztünk.
Nem mertem pislogni, mert féltem, ha becsukom a szemem, hirtelen minden megváltozik.
Daniel ragyogóan kék tekintetét az én méregzöld szemeimhez fordította.
Csak néztük egymást hosszú percekig, de az is lehet, hogy pillanatok voltak. Daniel közelségében egész máshogy telnek a percek.
Telt ajkait kissé szétnyitotta, majd kicsit közelebb jött hozzám.
Elfogott a huncutság, mire beleharaptam a számba.
Ekkor már énis közelebb mentem hozzá.
Utoljára belenéztem Daniel Jonson tengerkék szemébe, amiből ugyan azt ki lehetett venni, mint az enyémből...

                                Vágy

Egy másodperc múlva nem volt olyan, hogy ő     és     én, hanem mi voltunk.
Hozzányúltam gyönyörű arcához, mint mindig forró volt. Szája puha és gyengéd, mégis hevesen csókolt.
Megnyalta alsó ajkam, mire én résnyire kinyitottam, hogy bejáratot adjak a nyelvének.
A következő pillanatban nyelvünk érzéki táncot járt és nem akartam, hogy véget érjen.
Daniel mintha olvasott volna a gondolataimban. Nem hagyta abba. Folytatta tovább. Mikor elfogyott a levegőnk zilálva eltávolodtunk egymástól. Majd újra összeforrtunk.  Majd újra és újra. Szinte faltuk egymást, de ezt egyikünk sem bánta.