Minden más|| Befejezett ||

Hiány

Az a bizonyos eset után 2 hónap telt el.Tudom, hogy szeret engem Daniel. Tudom, hogy engem lát Camillaba. Tudom, hogy velem akar lenni, de nekem ez így nem menne. Vele! Túl tökéletes.
Azt viszont, ami kettőnk között volt, sohasem fogom elfelejteni. Emlékszem mindenre. Arra, ahogyan hozzám ért, emlékszem azokra a vággyal teli kék szemekre. A gyönyörre, amit okozott, a fiú elégedett arcára, a suttogott szavakra.
Annyira jó volt. De el kell, hogy engedjem.

-Hejhej Bella- huppant le mellém Jackson - mizu? - Jackel nagyon jóba lettünk az utóbbi időben. Megértjük egymást.

-Semmi... csak gondolkodtam- mosolyogtam.

-Csak nem Danielen?- húzta fel egyik szemöldökét. Nos, igen. Mindent tud. vagyis, a kis kalandunkat azért nem mondtam el neki, arról csakis Kira tud. A barátnőm konkrétan jobban örült neki, mint én.

-De- sóhajtottam fel.

-Bella... annyira dögös vagy. Komolyan. Itt simán minden fiút megkaphatnál, erre te itt Daniel miatt bánkódsz? Félre ne érts, nagyon bírom a srácot, de az kiborít, hogy mit művel veled.

-Ajj...annyira szeretlek Jack- bújtam a fiúhoz.

-És- emelte fel mutató ujját- vegyük sorra. Látod azt a srácot?- mutatott egy magas, szőke srácra- az ott Peter. Ő egyfolytában a szemeidről áradozik. Ő- mutatott egy kigyúrt, kopasz fiúra- Arnold. Teljesen elbűvölte a szerénységed és az, hogy nem viselkedsz úgy, mint a többi lány. És akkor vegyük a rosszabbik oldalt. Brett, a kosárcsapat kapitánya egyfolytában a seggedről beszél a slepjének. És...

-Elég Jack- fogtam be a száját nevetve- hagyd abba.

-Én csak mondtam a tényeket- emelte fel a kezét védekezően- amúgy nem megyünk el valahova pénteken?

-Hova? Úúú... menjünk el a vidámparkabaaa.

-Mivan?- nevetett fel -hol van itt vidámpark?

-Nem hallottad? Valamikor most nyitották meg.

-Hol?

-Azt nem tudom pontosan, de tudom, hogy nincs messze.

-Komolyan oda akarsz menni?- nézett rám szinte könyörgően. Olyan, mintha némán akarna lebeszélni erről az ötletről. Nem, nem Jackson. Ez nem fog menni.

-Ezer százalék.

-Hívjuk Kirát?- kérdezte

-Naná...De ugye tudod, hogy akkor jön velünk Troy is?- Troy, Kira barátja. Jack hozta őket össze, kb 3 hónapja. Jófej srác, nagyon szeretem.

-Ez ésszerű. És utána aludhatnánk nálunk- ajánlotta fel.

-4-en?

-Igen?- kérdezett vissza.

-Neked lenne lelki erőd végig hallgatni az esti akciójukat?

-Uhh! Igazad van! akkor csak te- kacsintott, majd felállt és elment.

Éppen matek órára mentem, mikor megláttam Danielt a folyosón. Mikor észrevett egy fájdalmas mosolyt küldött felém, amitől megszakadt a szívem.

-Szia- léptem oda hozzá

-Szia. Látom jól el vagytok Jackel- mondta semmi irónia, semmi rossz indulat nélkül.

-Igen, megvagyunk- vallottam be.

-Ugye tudod, hogy teljesen beléd van zúgva?- nem bírtam ki, elnevettem magamat- Bella... ezt most full komolyan mondtam- képedt el, mire rögtön abba hagytam a nevetést.

-Ugyanmár Daniel- kérleltem.

-Nyugi! Összeilletek.Remélem őt boldoggá tudod tenni- hajolt az arcomhoz, majd nyomott egy puszit rá. Lábaim abban a pillanatban megremegtek és azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Szerencsére sarkon fordult és elindult órára. Énis ezt tettem.

8 keserves órát töltöttem a suliba és másra sem vártam csak arra, hogy belmerüljek egy forró vízzel teli kádba.

Kiszépítettem kicsit a fürdőt. 1-1 helyre tettem gyertyát, ami finom áfonyás illatot varázsolt az egész helyiségbe. Lekapcsoltam a lámpát és belemásztam a habok közé... Betettem a hi-fin a Jet black heart-ot a 5SOS- tól és hagytam magam ellazulni.
Gondolkoztam azon, amit Daniel mondott. Vajon tényleg belémesett Jack? Nem tudom. Komolyan. Annyira kéne egy jó tanács. És ilyenkben anya jó nagyon. Anya.Istenem annyira hiányzik! Amióta ide költöztünk, azóta alig méltattam 1 szóra. Az elején még próbálkozott, de mindig ellöktem magamtól. Még mindig iszonyúan haragszom rá, de szükségem van az anyukámra.
Felpattantam a kádból és magabiztosan lecsörtettem a lépcsőn. Amint megláttam elment minden önbizalmam.

-Szia- köszönt hidegen. Már megszokta, hogy mindig elutasítom.
Istenem! Mindjárt elbőgöm magam. Csak ott álltam és néztem vele szembe. Éreztem, hogy nem tudom visszatartani, legördült egy, majd több könnycsepp. Anya aggódva nézett. Láttam, hogy megakar szólalni, ám én gyorsabb voltam nála. Oda futottam, majd hirtelen megöleltem. Meglepődött, de viszonozta.

-Annyira sajnálom anya! Hiányzol! Hiányzik az anyukám- mondtam sírva. Felpillantottam rá, és ő is ugyan ezt tette.

-Azt hittem, hogy soha nem fogsz megbocsájtani nekem. Azt gondoltam, hogy elveszítettelek.

-Itt vagyok. És ne haragudj.Szeretlek anya!

-Énis szeretlek kincsem.Mesélj, mi történt veled?- tolt el magától, hogy a szemébe tudjak nézni.És akkor elkezdtem regélni.